500–700 milliárd forintos lyukat tömne be a Lázár-féle akcióterv

– A legtöbb operatív program kifizetéseit leállította Brüsszel, ezeket a magyar költségvetés állja?
– A normál menet szerint is mi fizetünk a nyertes pályázóknak. Háromhavonta gyűjtjük össze a teljes számlamennyiséget, ezt egyben számoljuk el az Európai Bizottsággal. Ameddig ez a vitás helyzet nem oldódik meg, addig a bizottság nem finanszírozza ezeket a fejlesztéseket. Amint sikerül egyezségre jutnunk, ami várhatóan szeptember 9-én, Lázár János államtitkár és Johannes Hahn regionális politikáért felelős uniós főbiztos találkozóján lesz, akkor a kifogásolt projektek kivételével minden fennmaradó összeget kifizetnek.

– Mekkora a magyar kormány kintlevősége Brüsszel felé?
– Nagyjából négyszáz milliárd forintról van szó.

– Ez nem hiányzik most?
– A büdzsé likviditása alkalmas arra, hogy ezt a helyzetet akár több hónapig kezelje. De nem fogunk elmenni a végletekig, ami ebben az esetben azt jelentené, hogy az Európai Bíróságra visszük az ügyet. Egy ilyen eljárás több évig tart, ennyi időnk pedig nincs. A célunk az, hogy a lehető legalacsonyabb szankcióról állapodjunk meg a bizottsággal.

– Ez mekkora büntetést jelent?
– A bizottság nagyon tág keretek között adhat büntetést, de annak mértékének arányban kell lennie a kifogás súlyával. Ebben a konkrét ügyben azonban a bizottságon belül is vita van. A testület auditorai szerint az érintett szerződésállomány 25 százaléka lehet a szankció mértéke, a bizottság másik főigazgatósága ezzel szemben 5 százalékos büntetést javasol. Mi pedig egy 2 százalékos szankciót tartanánk reálisnak. Úgy vélem, valahol 2 és 5 százalék között lesz a megállapodás.

– Mi a garancia arra, hogy szeptember 9-én tényleg megoldás születik?
– Nem mi, hanem ki. Lázár János.

– Miért is?
– Addigra befejeződnek a szakértői egyeztetések, és gondolom, ahogy az államtitkár úrnak, úgy a bizottságnak is lesz egy mandátuma. Ha a két álláspont fedi egymást, megállapodás születhet. A szakértői anyagokból az látszik, hogy ehhez nagyon közel vagyunk.

– Én június végén hallottam ugyanezt Brüsszelben.
– Nyilván sokkal könnyebb lenne a helyzet, ha a bizottság dolgozna ilyenkor, de nyári szünetet tartanak. Bármennyire is szeretnénk siettetni, ez szeptemberre húzódik.

– Kicsit közelebbi az az akcióterv, amelyet Lázár János a szerdai kormányülésre nyújtott be, és amelynek célja az uniós pénzek lehívásának felgyorsítása. Köze van ennek a bizottsági eljáráshoz?
– Ezek összefüggnek, de az akcióterv arról szól, hogyan kerüljük el a forrásvesztést. Idén 1500 milliárdot kellene kifizetni, ehhez nincs elég számla.

– Mekkora most a lyuk?
– 5-700 milliárd forint, ami nem összetévesztendő a szankció által veszélyeztetett összegekkel, hiszen azokat újra kihelyezhetjük 2013. december végéig.

– Hogyan lehet gyorsítani a kifizetéseket?
– Több eszköz is van. Ha a problémák oldaláról közelítünk, a legnagyobb gond a pénzügyi nehézség: a 2008-as válság óta a korábban meglévő önerő gyakorlatilag meszűnt. Ezért volt indokolt a Növekedési Hitelprogram elindítása, illetve az állami szereplők számára az Önerő Alap. Egy másik, adminisztratív segítség, hogy a kötelezően végrehajtandó, úgynevezett derogációs projektek – a tiszta ivóvíz, illetve a szennyvízelvezetés megteremtése ilyen – esetében az önerőt csak a fejlesztés legvégén kérjük – így téve előfinanszírozottá egy eredetlieg utófinanszírozott modellt. Azt is felül kell vizsgálni, milyen kötelezettségek hátráltatják a projekteket. Például hogy meddig tarthatnak a régészeti feltárások, hogy miért húzódnak a közbeszerzési eljárások. Ezeket az anomáliákat fel kell számolni. A harmadik pedig az, hogy ahol projektmenedzseri problémák vannak, ott az államnak nagyon határozottan be kell avatkoznia. Ez jelentheti a menedzsment elvonását is.

– Akár egy magánprojektnél is?
– Itt elsősorban állami nagyprojektekről van szó. Az más kérdés, hogy vannak olyan pályázatírók, akik miután felvették a projektmenedzsmentre átutalt támogatást, el is tűnnek, a pályázatoknál pedig egy kapavágás nem történik.

– Történt már ilyen projektelvonás?
– Ötvenkilenc derogációs projektnél már igen.

– Mekkora fejlesztésekről van szó?
– Ezeknél általában a kedvezményezetti kör is konzorcium, általában több önkormányzat szövetsége, és minden esetben többmilliárdos fejlesztésről beszélünk.

– Milyen esetben dönthetnek az elvonásról?
– Az a rossz projektmenedzsment, ha a korábban vállalt ütemezési határidőhöz képest 30 százalékos csúszás van. Felmerül a felelősség kérdése is, de a mi dolgunk most nem a boszorkányüldözés, hanem a fejlesztések felgyorsítása.

– Kihez kerül ilyenkor a projekt?
– A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézményeként jött létre egy nonprofit kft., amely kiváltja a projektmenedzsmentet. Mivel ugyanolyan jellegű projektekről van szó, ezért ez a kft. horizontálisan tudja kezelni a nála lévő ügyeket, és adott esetben egységesen közbeszereztethet hozzá, például mérnöki feladatokra.

– Logikusan ez gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb, de találunk arra példát, hogy egy központosított közbeszerzéssel éppen hogy nőnek a költségek. Mi a garancia arra, hogy itt nő a hatékonyság?
– A működtetési költségek kerete a projektérték 4 százaléka, ezt nem lehet túllépni. Persze nem az a célunk, hogy ezen spóroljunk, hanem hogy a másik 96 százalék lehívását garantáljuk.

– Előfordulhat szerződésbontás?
– Vannak olyan projektek, amelyek a társulási szerződésben vállalat derogációs célokat érintik, vagyis ezeket végig kell vinnünk. Egyéb esetekben azonban, ha úgy ítéljük, behozhatatlan a csúszás, el kell állni a támogatástól és a tartaléklistán levő projektekkel köthetünk ezek helyett szerződést. Ezt csináljuk például a közútépítési fejlesztéseknél. A NIF Zrt. elindított számtalan feltételes közbeszerzést, amelyet úgy támogattunk, hogy az kap fejlesztési forrást, aki a leghamarabb tud a startvonalra állni.

– Van két és egynegyed év a 8000 milliárd forintot meghaladó uniós keret lehívásra. Ennek most a felénél, 4,1 ezer milliárdnál tartunk. Ha a jelenlegi szinten folyik a kifizetés, meddig juthatunk el?
– Száz százalékig. Van ennek egy ritmusa: a ciklus elején lassabb, a végére exponenciálisan felgyorsul. De ugyanez elmondható egy adott éven belül is: az év utolsó negyedében nagyjából megduplázódik a kifizetés.

– Akkor minek az akcióterv?
– Azoknak az akadályoknak a lebontására, amelyek lassíthatják ezt a tempót.

– Vannak olyan pályázatok, amelyeket még ki sem írtak?
– Jelenleg a teljes keretösszeg 95-96 százalékáról már döntöttünk, a fennmaradó rész a szabad forrás. Ez 4-500 milliárd forintot jelent, amelyet a következő egy-másfél hónapban, szándékaink szerint még szeptember közepéig kell pályázhatóvá tenni.

– Vagyis mire Lázár János és Johannes Hahn tárgyalóasztalhoz ülnek, gyakorlatilag a pályázatok száz százaléka ki lesz írva. Nem mondhatja azt a bizottság, hogy vonják vissza és írják ki újra őket?
– Ez teljességgel kizárt. Olyan feltételekről beszélünk, amelyet az EU auditorai éveken keresztül elfogadtak. Ez a magyar mérnökkamarai tagság és a magyar nyelv tárgyalási szintű ismerete. Ezt csak 2012 őszén nehezményezték, mire Magyarország idén februárban azt mondta, nem értünk egyet, de elfogadjuk, hogy ne álljon elő likviditási probléma. Azt azonban nem fogadtuk el, hogy ezt ugyanúgy szankcionálják, mintha rendszerszintű probléma állna fent.

– Ha nem is ezt nehezményezi a bizottság, azért az tagadhatatlan, hogy korrupció gyanúja lengi körül az uniós források felhasználását.
– Ahol pénzt osztanak, ott megjelenik a korrupció gyanúja, az a fontos, hogy ezt a legszigorúbb eszközökkel fel kell göngyölíteni. Jelen esetben is folynak akár büntető eljárások. A Lázár János által átvett NFÜ ebben a tekintetben is változik, hiszen a Miniszterelnökséget vezető államtitkárként széles körű apparátus áll rendelkezésére, például a titkosszolgálatok is hozzá tartoznak.

– A rendszeren belül hol van a legnagyobb kockázat?
– Egy komplett iparág szerveződött arra, hogy üzletel meglévő vagy meg nem lévő információkkal. A pályázatírókat – tisztelet a kivételnek – ilyennek látom. A korrupció melegágyát itt kell keresni, hiszen ők azok, akik a pályázók és a döntéshozók közé ékelődtek.

– Mely programoknál a legnagyobb a kísértés?
– Értelemszerűen ott, ahol piaci szereplők pályázhatnak, hiszen senki nem gondolja, hogy egy állami szereplő próbálna meg korrumpálni egy másikat. Azt azért tudni kell, a magyar rendszer minden anomáliájával együtt az EU első harmadába tartozik. A bizottság kétszázalékos tűréshatárt szab meg, mi ennek a közelében sem voltunk, sem 2010-ben, sem azóta.

– Mennyire szerencsés, hogy az Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) és az egész döntéshozatali rendszer épp most szerveződik át?
– Nincs más lehetőségünk. 2010-ben az új kormány úgy döntött, nem nyúl hozzá a rendszerhez, mert az közel ezermilliárdos nettó veszteséget jelentett volna az országnak. 2014. január elsejétől viszont működnie kell annak az új intézményrendszernek, amely kiszolgálja a következő hétéves uniós pénzügyi periódust. A lehető legzökkenőmentesebb átállásra készülünk. Ez egy kétlépcsős folyamat, az első lépcsőben bekerült az intézményrendszer a Miniszterelnökség alá, a másodikban, január elsejével ebből kiválnak az irányító hatóságok, és bekerülnek a szakmai területet felügyelő minisztériumokba. A cél az, hogy ahol a szakpolitika születik, ott legyen a pénz is. Ez sokkal nagyobb felelősséget és sokkal komolyabb lehetőséget is jelent.

– Ehhez képest azt olvasom, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lesz az, aki majd személyesen dönt a fejlesztések irányáról.
– Én is szorgalmasan elolvasok mindent, ami a fejlesztéspolitikával kapcsolatban fontos, de én ilyesmit nem láttam. A miniszterelnök úr valóban szereti, ha a fontos kérdésekben ő dönthet, de ez minden kormányfő privilégiuma, amit a minisztereknek, államtitkároknak és az apparátusnak az előkészítő munkával kell támogatnia. A kormány komoly vállalást tett, miszerint a források 60 százalékát gazdaságfejlesztésre költi, a maradék jut az ágazati fejlesztésekre. Vagyis 60 százalék megy majd a gazdasági élet szereplőihez. A Miniszterelnökségnek az a feladata, hogy ellenőrizze a 40 százalék felhasználását. A gazdaságfejlesztésbe nincs beleszólása, bár célkitűzéseket meghatározhat. Itt pályázni kell, ám ott, ahol az állam egyszerre kezdeményező és kedvezményezett, ott nem kell pályáztatni. Ha tudjuk, hogy hőszigetelni kell száz iskolát, akkor mi értelme pályáztatni? Ez nem is elvárás az unió részéről, ott csak a transzparenciát várják el.

– Ha jól értem, a teljes 40 százalékot pályáztatás nélkül kívánják felhasználni?
– Valószínűleg igen.

– Most mekkora arányban pályáztatottak a források?
– Száz. Ennek nincs értelme.

– Mi a garancia arra, hogy az állam jobban használja majd fel a forrásokat?
– Van közel tízéves tapasztalatunk. Lehet, hogy most összegszerűen hatékony a felhasználás, de hatékonyságát tekintve nem. Most úgy látjuk, hogy a céljainkhoz ez az új rendszer nagyobb hatékonyságot biztosít. Ezeket a célokat most először az EU központilag határozta meg, ilyen például a megújuló energia aránya, a k+f ráfordítások aránya.

– A fejlesztési terv kidolgozásában mennyire van csúszásban Magyarország? Maga a költségvetés is jókora késéssel született meg.
– A bizottság oldalán van hatalmas csúszás. Jelenlegi prognózisuk szerint 2014 őszén fogadják el az operatív programok partnerségi megállapodásait.

– Mikortól lesz pályázat vagy kifizetés?
– Minden tagország megteheti saját szakállára, hogy maga beindítja a programokat. Ennek az a kockázata, hogy ha az adott tervet a bizottság nem fogadja el, a hazai költségvetésből kihelyezett forrásokat sem finanszírozza.

– Ez azt is jelenti, hogy az operatív programok jóváhagyásáig az EU-ból nem is érkezik kohéziós pénz? Meddig „előfinanszíroz” a magyar állam?
– Nem az a kérdés meddig, hanem az, hogy mikortól. És itt megnyugtathatok mindenkit: nem várunk, amint elkészültek az operatív programok, elkezdjük a kiírásokat is.

1983-ban született Kolozsváron

2008-ban szerezte diplomáit a Szegedi Tudományegyetemen kommunikáció–történelem szakokon

2011 májusától 2012 novemberéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs főosztályvezetője és szóvivője

2012. november 5-től a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára

2013-tól a Miniszterelnökség fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára

1983-ban született Kolozsváron

2008-ban szerezte diplomáit a Szegedi Tudományegyetemen kommunikáció–történelem szakokon

2011 májusától 2012 novemberéig a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség kommunikációs főosztályvezetője és szóvivője

2012. november 5-től a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára

2013-tól a Miniszterelnökség fejlesztési programokért felelős helyettes államtitkára -->