A versenyképesség csak egy veszélyes rögeszme? - Mégis nyerni akarunk

A vállalati versenyképesség tényezői a Versenyképesség Kutató Központ (VKK) modellje szerint:

- működőképesség: költség/ár, minőség, idő, rugalmasság;

- változásképesség: piaci kapcsolatok, emberi felkészültség, szervezeti képesség,

- teljesítmény: piaci részesedés, nyereségesség.

Ezek döntően a vállalat „belügyei”, de figyelembe kell venni, hogy a cégek egy tágabb keretben, a nemzetgazdaság egészében működnek, amelynek versenyképessége hatással van rájuk. A nemzetgazdasági versenyképesség szempontjából figyelembe kell venni többek között a kormányzat szerepét, a normák és az intézmények hatását, a versenyfeltételeket és –tényezőket, valamint a fogyasztói elégedettséget – mindezt ráadásul egy nemzetközi keretben.

A nemzetgazdasági versenyképességet felmérő rangsorok közül Chikán Attila a Világgazdasági Fórum (WEF) rangsorát ismertette . Magyarország az idén a 148 ország közül a 63. (tavaly a 60. volt); 2001-ben még jóval előrébb voltunk. A folyamatos lecsúszás több kormány „áldásos tevékenységének” eredménye – hangsúlyozta Chikán Attila. A politikusokba vetett bizalom tekintetében Magyarország a 129. helyet „szerezte meg”, a munkaerőpiac hatékonysága tekintetében 85. Átlag feletti (azaz a 63-iknál jobb) például a technológiai felkészültség vagy az egészségügy tekintetében elfoglalt helyezésünk.

Mik az üzleti szféra lehetőségei a kedvezőtlen feltételrendszerben? – tette fel a kérdést Chikán Attila. A VKK 2007-es kutatásai szerint a legversenyképesebbek között voltak a többségi külföldi tulajdonú nagyvállalatok, a feldolgozóipari, nem diverzifikált cégek és a koncentrált belföldi piacra fókuszáló vállalatok. A legkevésbé versenyképesek sorában találjuk – többek között – az állami tulajdonú vállalatokat és az önmagukat lemaradónak tartó cégeket. A pozitív önkép szerepe rendkívül fontos – emelte ki a professzor, aki a 2013-as felmérés eredményeit 2014 kora tavaszára ígérte.

A multinacionális vállalatok hatékonysága az elmúlt években jelentősen nőtt (bár szerepük ágazatonként jelentősen eltér), nagy volt a szelekciós hatásuk, és a kkv-szektor hatékonyságát is növelték. A kkv-k körében ugyanakkor a kormányzatok ismétlődő törekvései nem hoztak különösebb eredményt, a kkv-kat támogató intézményi rendszer „nagyon nem hatékony”, az EU-támogatások felhasználása pedig nehézkes – sorolta Chikán Attila, aki előadása végén kiemelte: az üzleti szféra a magyar társadalom talán legerősebb szegmense.

Sikeres a hitelprogram

A Magyar Nemzeti Bank Növekedési Hitelprogramja (NHP) számottevően élénkítette a hitelkeresletet a kkv-k oldaláról, a hitelintézetek figyelmét erre a szektorra irányította, erősítette a bankok közötti versenyt, az új hitelek magas aránya révén pedig támogatta a gazdaság növekedését – összegezett a Világgazdaság konferenciáján Nagy Márton, az MNB ügyvezető igazgatója.

„Meg sem tudom számolni, hány előadást tartottam már a Növekedési Hitelprogramról” – kezdte előadását Nagy Márton. Az NHP első, összesen 750 milliárd forintos keretösszegű szakaszának egyik eredménye, hogy a kkv-hitelezésben nőtt a kis- és közepes bankok, illetve a takarékszövetkezetek súlya a nagybankokkal szemben. Míg 2013 júniusában a kkv-hitelállomány 75,2 százalékát a nagybankok folyósították, addig ez az arány a jegybank becslése szerint szeptemberben már 74,2 százalék, a kis- és közepes bankok részesedése ez idő alatt 0,4 százalékponttal, 15,1 százalékra, a takarékszövetkezeteké 0,6 százalékponttal, 10,7 százalékra emelkedett. Az ügyfelek 20 százaléka élt a bankváltás lehetőségével, főként a kis és közepes bankoknak, valamint a takarékszövetkezeteknek sikerült új ügyfeleket szerezniük.

A program hozzájárult az árfolyamkockázat csökkenéséhez: a teljes magyarországi kkv-hitelállományban június végén a devizahitelek 52 százalékos részt képviseltek, szeptember végére ez az arány az MNB becslése szerint 44 százalékra csökkenhet. A programban felülreprezentáltak voltak a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és a kereskedelemben tevékenykedő cégek; a hitelezés koncentrációja csökkent, ami az elmaradottabb régiók felzárkóztatása tekintetében kedvező – hangsúlyozta Nagy Márton.

A méretben Magyarországhoz hasonló országokkal összehasonlítva van még tér a kkv-hitelezés bővítése előtt – szögezte le a jegybank igazgatója. Az NHP ősszel a második szakaszba lép, 2013 októbere és 2014 decembere között 2000 milliárd forintos, a jelenlegi kkv-hitelállomány felére rúgó keretösszeggel. A refinanszírozási kamatláb ebben a szakaszban is 0 százalék, a maximális banki felár pedig 2,5 százalék lesz. A keretösszeg 10 százaléka használható fel hitelkiváltásra, a fennmaradó rész pedig új hitelekre; teljes kihasználást feltételezve a program az MNB szakemberei szerint 0,8–1,6 százalékkal növelheti a GDP-t, és hozzájárulhat a potenciális GDP növeléséhez is, azaz „lényegében végtelen” időre is erősítheti a növekedést. A hosszabb időtartam miatt – az NHP első szakasza „mindössze” 4 hónapig tartott – nagyobb arányban valósulhatnak meg új beruházások, emelte ki Nagy Márton.

A jó adórendszer sokat segíthet

Minél kisebb egy ország, annál nagyobb jelentősége van az adórendszer sajátosságainak a külföldi befektetők számára – hangsúlyozza Mihály Péter, a Crystal WorldWide ügyvezető igazgatója a Világgazdaság által szervezett, „Versenyképes vállalat = Versenyképes gazdaság” című konferencián. Ha egy befektető Kínában, az Egyesült Államokban vagy Oroszországban akar megjelenni, akkor az elérhető piac mérete vagy a nyersanyagok elhelyezkedése és ára mellet általában elhanyagolható szempont a fizetendő adó mértéke. Az adórendszer, mint befektető-mágnes a kisebb országoknál kerül előtérbe – az adóparadicsomok szélsőséges esetében gyakorlatilag az egyetlen szempontként.

A külföldi befektetésekért a hasonló méretű országok között éles a verseny. A helyi erőforrásoktól és piacoktól kevéssé függő ágazatokban különösen sokféle lehetőség adódik az egyik vagy másik állam nyújtotta adózási előnyök kihasználására. Magyarország jelenleg is számos ilyen adóelőnyt tud biztosítani az olyan nagy hozzáadott értéket képző, de könnyen mobilizálható tevékenységek számára, mint a szoftverfejlesztés, a filmipar, a k+f vagy az internet alapú elektronikus szolgáltatások – emelte ki előadásában Mihály Péter.

Magyarország ezen a skálán valahol a középmezőnyben helyezkedik el. A potenciális befektetőknek az adórendszer mellett legalább olyan fontos a képzett, idegen nyelveken beszélő, de megfizethető munkaerő vagy az uniós tagság. Sokat nyom a latban az ország általános nemzetközi megítélése, de akár a döntéshozók személyes pozitív tapasztalata is – hangsúlyozza a szakember. Adózási szempontból a nemzetközi cégek számára a nemzeti szabályozás mellett fontos az is, hogy Magyarország milyen nemzetközi adóegyezményeknek a tagja és ezek az egyezmények milyen lehetőségeket biztosítanak számukra.

Ugyanakkor más európai államok, mint például Hollandia, Luxemburg, Ciprus és Málta is ugyanezt a befektetői kört próbálják megcélozni, hasonló szabályozással. Ezek az országok ugyanakkor speciális adóelőnyöket is kínálnak: Luxemburgban például az e-szolgáltatások áfája 15 százalék, a rádió- és televízió-szolgáltatásoké pedig 3 százalék, Hollandiában a hosszú lejáratú alárendelt kölcsöntőke szabályozása kedvező, Málta és Ciprus pedig a vagyonos magánszemélyeknek nyújt kedvezményes lehetőségeket. Magyarországnak a jövőre induló bizalmi vagyonkezelés vagy a k+f-re kínált adókedvezmények nyújthatnak versenyelőnyt.

Magyarország akkor fog tudni ezekkel az államokkal érdemben versenyezni, ha a befektetők garanciákat látnak az adórendszer hosszú távú stabilitására, és az államigazgatás minden szintjén tudatos, támogató hozzáállást tapasztalnak. Ha ez így lesz, akkor számíthatunk arra, hogy ezek a befektetők a kedvező adózás miatt idetelepített befektetések után az itteni gazdasági környezettel megismerkedve további tevékenységeket is Magyarországra hoznak – mondta el Mihály Péter.

Így lesznek versenyképesek a magyar vállalatok

A strukturális és kohéziós alapok felhasználásával a magyar vállalatok és ezen keresztül az ország versenyképessége is javítható – hangsúlyozta Cséfalvay Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára a Világgazdaság „Versenyképes vállalat = Versenyképes gazdaság” című konferenciáján.

Az államtitkár előadása elején Paul Krugmant idézte, aki szerint a nemzetek versenyképessége veszélyes rögeszme, a versenyképességet csak a vállalatok esetében kell/szabad vizsgálni.

A feladat, hogy a 2014 és 2020 között beérkező uniós források a magyar vállalatok versenyképességét növeljék. A Partnerségi Megállapodás – vagyis a források felhasználásának stratégiai keretét – első tervezetét a kormány június végén nyújtotta be, és augusztusban meg is kapta a bizottság részletes észrevételeit. Szeptemberben megkezdődtek a tárgyalások, a formális Megállapodást az államtitkár szerint novemberben nyújthatja be Magyarország.

A strukturális és kohéziós alapokból nagyjából 7300 milliárd forint áll majd Magyarország rendelkezésre a következő ciklusban. Ebből a foglalkoztatás bővítésére közel 1100 milliárd forintot tervez fordítani a kormány, a kkv-k versenyképességének erősítése pedig nagyjából ugyanekkora összeget (mindkét tétel jelentősen meghaladja az előző ciklusbelit). 500 milliárd forint jut az energiahatékonyság fejlesztésére, 700 milliárd pedig a k+f támogatására.

Cséfalvay Zoltán rámutatott: az egyik cél a visszatérítendő források növelése, az ilyenek ugyanis – az államtitkár a második világháború után indított German Marshal Fundot említette példaként – többször is felhasználhatók. A pénzügyi eszközök és a vissza nem térítendő támogatások eloszlásáról novemberig döntenek.

A kkv-k erősítésére tervezett 1100 milliárd forint elköltésekor prioritást élveznek többek között a beszállítók, a gyors növekedésre és így munkahelyek teremtésre képes – például biotechnológiai – cégek. A nagyjából 700 milliárd forintos k+f-támogatásban a vissza nem térítendő eszközök dominálnak. Az energiahatékonysági program részleteinek kidolgozása jelenleg folyik, a tervek szerint – megfelelő kedvezményekkel, vissza nem térítendő eszközöket is latba vetve – évente 100 ezer lakás energiahatékonysága lesz javítható. Az infokommunikációs szektorban – többek között a sikeres vállalatok exportesélyeinek javítására – legalább 300 milliárd forint a célzott összeg, a turizmusba pedig nagyjából 280 milliárd forint áramolhat különböző csatornákon – hálózatfejlesztés, desztináció-menedzsment, örökségvédelem stb. – keresztül.

Mi konszolidálunk, vagy bennünket konszolidálnak

A versenyképesség nem csupán a költségek csökkentésével, de növekedéssel is javítható – hangsúlyozta Fendrik László, a KPMG igazgatója a Világgazdaság „Versenyképes vállalat = Versenyképes gazdaság” című konferenciáján.

A versenyképesség növelésének többféle módja is van, ezek egy része a működési hatékonyságot növeli, másik részük a méretgazdaságosságot javítja. A növekedés eredhet abból, hogy a meglévő termékeket új piacokra vezetik be, vagy ha meglévő ügyfeleiknek új termékeket kínálnak.

A nagyobb cégek nagyobb stratégiai előnyökkel rendelkeznek. Fendrik László a Zwack példáját említette, amely bár nyereséges, árbevétel-arányos (adózás előtti) eredménye viszont messze elmarad az olyan vetélytársaival szemben, mint amilyen a Pernod Ricard vagy a Diageo (6 százalék, szemben a 21, illetve 27 százalékkal). A nagyobb cégek előnye többek között a diverzifikációból, a jobb tárgyalási pozícióból, az erőforrások hatékonyabb elosztásából ered.

Az ország specifikus előnyök – például nagyobb népesség, több országban beszélt nyelv, dinamikus GDP-növekedés – szintén a növekedés révén érhetők el. A növekedés lehet organikus vagy „stratégiai”, a felvásárlások és fúziók az utóbbi csoportba sorolhatók. Az utóbbi stratégia a kockázatosabb: fennáll a túlfizetés veszélye, és előfordulhat az is, hogy „csontvázakat találunk a szekrényben” – hangsúlyozta Fendrik László.

Végig kell gondolni, hogy a konszolidációs spirálban milyen szerepet fogunk játszani, mert a nagyobb méretre törekvés azzal járhat, hogy választanunk kell: vagy mi konszolidálunk, vagy bennünket konszolidálnak – zárta előadását Fendrik László.