EU-csúcs: valami lesz, valamikor

Milliméterről milliméterre haladunk – így kommentálta Angela Merkel német kancellár azt, hogy az európai gazdasági unió következő lépésének tervét el ugyan nem vetették az uniós állam- és kormányfők, brüsszeli csúcstalálkozójuk első éjszakáján ugyanakkor arra jutottak, június helyett októberben hoznak majd döntést róla.

A harmadik kancellári ciklusát a napokban megkezdő Merkel a reformszerződések tervéről beszélt. Ennek lényege az, hogy az EU a jövőben nem kritizálna egy-egy elvárt reform elmaradását – büntetni most sem tud –, hanem épp ellenkezőleg: ösztönözné annak végrehajtását. Ha kell, pénzzel is – az ország erre kötne szerződést az Európai Bizottsággal. A tagállam tehát egy közös „szolidaritási alapból” részesülne, ez segítené a rövidtávú nehézségek áthidalását.

A probléma az, hogy a tagországok egy része mereven elutasítja, hogy bármiféle támogatást nyújtson az EU – egy újabb, az ő költségvetésükből összekalapozott alapból. A németek támogatnák, mások – így például a belgák – pedig elégedetlenek az alapba tervezett összeggel. Az, hogy ez pontosan mennyi, most nem közölték, Merkel az egy éve tartott csúcstalálkozón mindössze 10-15 millió eurós keretről beszélt.

A késés oka vélhetően az, hogy tavasszal rendezik uniószerte az európai parlamenti választásokat. (Merkel arról nem beszélt, hogy az elmúlt hónapokban bevallottan a német választások miatt lassult le az uniós döntéshozatal.)

A konkrétumok felsorolása helyett így az állam- és kormányfők találkozójának első estéje kimerült abban, hogy elégedettségüket fejezték ki a legmagasabb szinten is a pénzügyminiszterek csütörtökre virradóra megszületett megállapodásával kapcsolatban. A szakpolitikusok megegyeztek az euróövezeti bankszanálási rendszer részleteivel kapcsolatban.

A huszonnyolcak vendégül látták Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkárt is. A csúcs napirendjén volt ugyanis – 2008 óta először – az EU védelmi politikája. Az ötéves hiátus nem véletlen: Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke is emlékeztetett sajtókonferenciáján arra, hogy az euróválság megoldása eddig sürgetőbb feladat volt, mint az európai védelmi kapacitások erősítése.

A vezetők most se jutottak azonban sokkal tovább szándékaik hangos megerősítésénél. Mint Van Rompuy elmondta: egyfelől szeretnék „láthatóvá” tenni az európai védelempolitikát. Vagyis elérni azt, hogy kialakuljon egy hatékony, összehangolt, bármilyen – akár katasztrófahelyzetben – bevethető kapacitás.

Természetesen – mint fogalmaztak – mindez nem mehet a transzatlanti kapcsolatok, vagyis a NATO-val kialakított viszony kárára. (A 28 tagország közül 22 a közösség tagja.) A célok között szerepel ugyanakkor az európai védelmi piac valamiféle összehangolása – természetesen kormányközi keretek között, hiszen a védelmi politika nem csak hogy tagállami hatáskörbe tartozik, de azok közül is az egyik legérzékenyebb az országok számára.

Ám nem csak a honvédelem számít érzékeny területnek, hanem a piac is: amíg olyan gazdagabb, a hadi felszerelésre is többet áldozó országok, mint a britek vagy a franciák modern és igen drága kapacitás kiépítésével a csúcsipar erősítésében érdekeltek, olyan államok, mint Magyarország – ahol a fő cél inkább az amúgy sem túl jó állapotban lévő felszerelés karbantartása –, inkább a hadiiparban működő kisebb vállalkozások támogatását erősítenék.

A csúcs pénteki programjai között a legérdekesebb Ukrajna lehet – jóllehet döntés itt sem várható. A volt szovjet tagköztársaság november végén írta volna alá a társulási szerződést az EU-val, ettől azonban a kormány elállt, és az utcai tiltakozások ellenére Moszkvával egyezett meg Brüsszel helyett. Az ukrán ellenzék egyik vezéralakja, Vitalij Klicsko csütörtökön részt vett az Európai Néppárt brüsszeli találkozóján.