Függetlenségét védi a Fed

Leginkább a jegybank portfóliója aggaszt, az a sok kötvény és értékpapír, vajon mi lesz a sorsuk – adta meg a kibontakozó vita alaphangját nemrégiben a Bloomberg tévében az alabamai republikánus Richard Shelby, aki a köztársaságiak sikerét hozó őszi választások nyomán januárban újjáalakult szenátusban átvette a bankügyi bizottság irányítását.

Egy évvel ezelőtt, még kisebbségben eleve nem lelkesedett Janet Yellen kinevezéséért a szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) élére, s kedden ő nyitja meg a jegybankelnök amúgy szokásos – és szerdán a képviselőházban folytatódó – meghallgatását, amelyen szóba kerülhetnek a jegybank függetlenségét korlátozni szándékozó törvényjavaslatok is.

Ezeket ugyan sem a Fehér Ház, sem a demokrata tábor nem támogatja, de utóbbiak között akadnak olyan befolyásos személyiségek – mint például Elizabeth Warren massachusettsi szenátor –, akik elégedetlenek a bankrendszer jegybanki szabályozásával és felügyeletével. A pénzügyi válság után a Dodd-Frank kerettörvény az eredeti szándéka szerint elvette volna a Fedtől ezt a feladatot, de végül az elképzelést kivették a szövegből. Ám Warren és más demokraták továbbra is úgy vélik, hogy a jegybank túl közel áll a bankokhoz, ezért ezt a tevékenységét sokkal erőteljesebben ellenőriznie kellene a kongresszusnak.

A legnagyobb figyelmet kiváltó indítvány azonban a 2016-ra elnökjelölti reményeket tápláló Rand Paul nevéhez fűződik, aki Kentucky egyik szenátora. A Fed auditálását szorgalmazó javaslatát bő két tucat republikánus támogatja a felsőházban, köztük a szintén Kentuckyt képviselő Mitch McConnell, aki a többségi párt szenátusi vezére is egyben.

A pénzügyi válság hatására a bankokkal szemben kialakult polgári elégedetlenség légkörében szavazatszerzésre alkalmasnak látszik a jegybank tevékenységének a megkérdőjelezése, hiába alakult ki a nemzetközi szakértői körökben az a vélemény, hogy a Fed enyhítette a válságot a likviditás bővítésével, és előbb hozta ki az amerikai gazdaságot a gödörből, mint például az európai vagy a japán központi bank. A törvényjavaslat mindazonáltal kiterjesztené a számvevőszék jogosítványát a monetáris politika vizsgálatára is. Bár a számvevőszék ellenőrzési jogkörét bővítették az utóbbi években, a jegybanki függetlenség jegyében nem engedték a monetáris döntéshozatal közelébe, éppen azért, nehogy a politika befolyásolhassa a kamatdöntéseket.

A Fed banküzemi működését egyébként a Deloitte auditálja, s mint a The Wall Street Journal elemzése hangsúlyozza, a krízis miatt megnégyszereződött, 4,5 billió dollárra hízott mérleg összetétele is megtalálható a jegybanki kimutatásokban, csakhogy ezekben el kellene merülni, s ez kevésbé látványos elfoglaltság, mint a tévékben közvetített meghallgatáson népszerű kérdéseket nekiszegezni a jegybankelnöknek.
Ötletét mindenképpen meg akarja szavaztatni Rand Paul, s mint a The Hill írja, megpróbálja a javaslatot belecsomagolni az adósságplafon emeléséről hamarosan megkezdő vitába. De forognak egyéb ötletek is. A michigani republikánus képviselő, Bill Huizenga például azt szorgalmazza, hogy a Fed matematikai modellbe ágyazza a kamatpályát. A jegybanki vezetők ezt éppúgy ellenzik, mint Paul erőfeszítéseit.

A befektetőket a kamat érdekli

A piacokat inkább az izgatja, mikor emeli meg a 2008 végén mélypontra levitt kamatot a Fed. Igaz, Yellen csak néhány nappal azt követően beszél, hogy a januári ülés jegyzőkönyve megjelent, azt sugallva, hogy a döntéshozók még hosszabb ideig várnának meggyőzőbb foglalkoztatási és inflációs adatokra. Kérdés, hogy az amerikai jegybank elnöke reáerősít-e erre a vélekedésre. A befektetők által nagyon figyelt diskurzust azonban háttérbe szoríthatják a Fed szabályozási, felügyeleti tevékenységét és a monetáris politika átfogóbb kongresszusi ellenőrzését érintő kérdések és válaszok.