Leginkább a jegybank portfóliója aggaszt, az a sok kötvény és értékpapír, vajon mi lesz a sorsuk – adta meg a kibontakozó vita alaphangját nemrégiben a Bloomberg tévében az alabamai republikánus Richard Shelby, aki a köztársaságiak sikerét hozó őszi választások nyomán januárban újjáalakult szenátusban átvette a bankügyi bizottság irányítását.
Egy évvel ezelőtt, még kisebbségben eleve nem lelkesedett Janet Yellen kinevezéséért a szövetségi tartalékbankrendszer (Fed) élére, s kedden ő nyitja meg a jegybankelnök amúgy szokásos – és szerdán a képviselőházban folytatódó – meghallgatását, amelyen szóba kerülhetnek a jegybank függetlenségét korlátozni szándékozó törvényjavaslatok is.
Ezeket ugyan sem a Fehér Ház, sem a demokrata tábor nem támogatja, de utóbbiak között akadnak olyan befolyásos személyiségek – mint például Elizabeth Warren massachusettsi szenátor –, akik elégedetlenek a bankrendszer jegybanki szabályozásával és felügyeletével. A pénzügyi válság után a Dodd-Frank kerettörvény az eredeti szándéka szerint elvette volna a Fedtől ezt a feladatot, de végül az elképzelést kivették a szövegből. Ám Warren és más demokraták továbbra is úgy vélik, hogy a jegybank túl közel áll a bankokhoz, ezért ezt a tevékenységét sokkal erőteljesebben ellenőriznie kellene a kongresszusnak.
A legnagyobb figyelmet kiváltó indítvány azonban a 2016-ra elnökjelölti reményeket tápláló Rand Paul nevéhez fűződik, aki Kentucky egyik szenátora. A Fed auditálását szorgalmazó javaslatát bő két tucat republikánus támogatja a felsőházban, köztük a szintén Kentuckyt képviselő Mitch McConnell, aki a többségi párt szenátusi vezére is egyben.
A pénzügyi válság hatására a bankokkal szemben kialakult polgári elégedetlenség légkörében szavazatszerzésre alkalmasnak látszik a jegybank tevékenységének a megkérdőjelezése, hiába alakult ki a nemzetközi szakértői körökben az a vélemény, hogy a Fed enyhítette a válságot a likviditás bővítésével, és előbb hozta ki az amerikai gazdaságot a gödörből, mint például az európai vagy a japán központi bank. A törvényjavaslat mindazonáltal kiterjesztené a számvevőszék jogosítványát a monetáris politika vizsgálatára is. Bár a számvevőszék ellenőrzési jogkörét bővítették az utóbbi években, a jegybanki függetlenség jegyében nem engedték a monetáris döntéshozatal közelébe, éppen azért, nehogy a politika befolyásolhassa a kamatdöntéseket.
A Fed banküzemi működését egyébként a Deloitte auditálja, s mint a The Wall Street Journal elemzése hangsúlyozza, a krízis miatt megnégyszereződött, 4,5 billió dollárra hízott mérleg összetétele is megtalálható a jegybanki kimutatásokban, csakhogy ezekben el kellene merülni, s ez kevésbé látványos elfoglaltság, mint a tévékben közvetített meghallgatáson népszerű kérdéseket nekiszegezni a jegybankelnöknek.
Ötletét mindenképpen meg akarja szavaztatni Rand Paul, s mint a The Hill írja, megpróbálja a javaslatot belecsomagolni az adósságplafon emeléséről hamarosan megkezdő vitába. De forognak egyéb ötletek is. A michigani republikánus képviselő, Bill Huizenga például azt szorgalmazza, hogy a Fed matematikai modellbe ágyazza a kamatpályát. A jegybanki vezetők ezt éppúgy ellenzik, mint Paul erőfeszítéseit.
A befektetőket a kamat érdekli
A piacokat inkább az izgatja, mikor emeli meg a 2008 végén mélypontra levitt kamatot a Fed. Igaz, Yellen csak néhány nappal azt követően beszél, hogy a januári ülés jegyzőkönyve megjelent, azt sugallva, hogy a döntéshozók még hosszabb ideig várnának meggyőzőbb foglalkoztatási és inflációs adatokra. Kérdés, hogy az amerikai jegybank elnöke reáerősít-e erre a vélekedésre. A befektetők által nagyon figyelt diskurzust azonban háttérbe szoríthatják a Fed szabályozási, felügyeleti tevékenységét és a monetáris politika átfogóbb kongresszusi ellenőrzését érintő kérdések és válaszok.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.