Számozott magyar számlák a svájci HSBC-nél

A magyar ügyfelek az átlagosnál sokkal nagyobb mértékben nyitottak névtelen, úgynevezett számozott számlát az adócsalási és pénzmosási ügyletekkel meggyanúsított HSBC svájci leánybankjánál, ezek aránya a Magyarországhoz kötődő kliensek körében 60 százalékos volt. A számlák tíz százaléka kapcsolódott offshore vállalkozáshoz, 30 százalékukat lehet magánszemélyhez kötni – derül ki a botrány feltárásával foglalkozó Swiss Leaksen közzétett adatokból.

Az adatbázis szerint az HSBC Private Bank Suisse-nél 162 magyarországi ügyfélnek összesen 259 számlája volt 1976 és 2006 között, ezeken mindent összevéve 122,5 millió dollárt tartottak. A legnagyobb egyenleg 11,7 millió dolláros volt, ez a jelenlegi árfolyam mellett több mint 3 milliárd forintot jelent (forintban számolva milliárd körüli egyenlege nyolc ügyfélnek volt).

Az, hogy valakinek külföldön, akár éppen a pénzmosási ügyek miatt most razziát elszenvedő HSBC-nél volt számlája, korántsem jelenti feltétlenül azt, hogy az illető adócsaló. Sőt, a külföldön számlát tartók csak kis hányadának a vagyona tekinthető jogi szempontból még mindig aggályosnak – mondta a Világgazdaságnak Karagich István, a Blochamps Capital ügyvezető igazgatója. Az elmúlt tíz évben megnőtt a külföldre vitt vagyonon belül a legálisan szerzettek aránya, a 2000-es évek előtt viszont becslések szerint a kivitt összeg 50-70 százaléka feket vagy legalábbis sötétszürke eredetű volt.
Abban az időszakban évi 100 milliárd forint körüli összeg hagyhatta el az országot, jellemzően a felső ezer-kétezer leggazdagabb magyar révén. A pénz forrása elsősorban a vadkapitalista  magánosítás volt, alkalmi „fekete” bevételek mellett, a fejlődő vállalkozások a profitjukat inkább belföldön forgatták meg. A Magyarországhoz köthető HSBC-s svájci számlák többségét pedig ekkoriban nyitották: a Swiss Leaks szerint különösen az 1990-es évek második felében futhatott be sok magyar kliens.

Manapság a Blochamps becslései szerint évente 200-300 milliárd forintnyi vagyont visznek magyarok külföldre, ennek viszont több mint a 80 százaléka a fehér, de legfeljebb világosszürke sávban van a „legalitási színskálán”. A világ alkalmazkodott a szabályozási környezet szigorodásához: ma már nem utaznak az érintettek vagy megbízottaik készpénzzel teli bőröndökkel, mint 10-20 éve, hanem bonyolult céghálókon keresztül zajlik a vagyonok adóoptimalizálása vagy földrajzi diverzifikálása.

Európában a fekete pénzeknek egyre nehezebb, sőt szinte lehetetlen befogadó pénzügyi intézményt találni – hangsúlyozta Karagich István. Azok a befizetések, amelyek néhány éve még egy osztrák vagy svájci pénzügyi intézménynél a fehér vagy világosszürke zónába estek volna, ma már könnyen a sötétszürke kategóriába kerülnek, és nem látják őket szívesen.