Töprengő Fed, cselekvő EKB

Mit szól a piac, ha lépünk, s mit, ha nem – ezen morfondíroztak a monetáris hatóságok vezetői Washingtonban és Frankfurtban, miközben hangot adtak a túl alacsony infláció, a gazdasági kilátások és az árfolyamok alakulása miatt felgyülemlett aggodalmaiknak. S bár a két jegybank eltérő pályán mozog – hiszen az amerikai már a kamatemelésen gondolkodik, miután nemrég befejezte a mennyiségi lazítás programját, amelyet az európai csak most indít meg – a két jegyzőkönyv értelemszerűen számos ponton átfedi egymást.

Elsősorban az infláció megítélésében. Az Egyesült Államokban az ütem alig haladja meg az egy százalékot, s az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított maginflációs mutató is igen alacsony. A cél két százalék lenne, ám az olajárak, a szerény béremelkedések és az erős dollár is túlzottan féken tartják az árakat. Ezt a folyamatot nyugtalansággal szemlélik a döntéshozók és mielőtt a kamatról döntenének, bizonyítékokat szeretnének látni arra vonatkozóan, hogy az iram gyorsul.

A januári ülésről most nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv utal rá, hogy a stáb felfelé módosította az idei első félév növekedési előrejelzését, az inflációét viszont lefelé. A gazdaság élénkülése jó hír, de a nyíltpiaci bizottság tagjai meggyőzőbb munkaerő-piaci számokat várnak, ezért is tartanák még a nulla százalék közelébe levitt irányadó kamatot. A piac eddig júniusi emelésre számított, de a döntés későbbre tolódhat. A jegybankárok nagyobb kockázatát érzékelik az elhamarkodott emelésnek, mint a változatlan kamatnak, még ha a piac felkészült is a nyári módosításra.

Az EKB kormányzótanácsa most jutott el oda, hogy jegyzőkönyvet készít, s rögvest sorsdöntő ülésről, a nagyszabású mennyiségi lazítás meghirdetését övező januári szakmai összecsapásról kellett írott formában is megemlékezni. Az eurózónában – ahol az irányadó kamat gyakorlatilag szintén nulla – az infláció már áresésbe váltott, s a részvevők kifejezték aggodalmukat, hogy deflációs spirál alakulhat ki, ha nem lép a bank. Ráadásul, mint Peter Praet vezető közgazdász kifejtette: a rendkívüli befektetői várakozások miatt nem halogatható a döntés, mert annak következménye szinte beláthatatlan felfordulást okozna a pénzügyi piacokon.

A negatív inflációs mutató miatt megemelkedett a reálkamat, ami monetáris szigorítással ér fel, amikor a gazdasági kilátások sem szívderítőek. Ám a németek, akik nincsenek név szerint megemlítve a jegyzőkönyvben, de akiknek álláspontja azért ismert, úgy vélték, még nem kellene kiszélesíteni az eszközvásárlási programot, részben mert az infláció megereszkedését átmeneti tényezők okozzák, részben meg azért, mert az államkötvények vásárlása egyes tagországok reformkényszerét enyhítené.

Sőt, jegyezték meg, a tengerentúlon is ereszkednek lefelé az inflációs várakozások, pedig ott éveken át alkalmazták a mennyiségi lazítás eszközét. A többség mégis másként döntött, s márciustól indul a havi hatvanmilliárd euróra tehető, s a korábbi értékpapír-vásárlásokat is magába foglaló program, azzal a céllal, hogy lendületet adjanak a gazdaságoknak és az inflációt felnyomják a kétszázalékos plafon alá.

Washingtonban a Fed vezetői szokatlanul részletesen elemezték a dollár erősödésének okait, megállapítva, hogy a felértékelődés fékezi az exportot, s ez felér egyfajta monetáris szigorítással, amire semmi szükség. A jelenlegi minimális kamat „hosszabb ideig” tartására utaló megjegyzések válasznak tekinthetők az európai lazításra, s a Bloomberg már azt feszegette, vajon a Fed beszáll-e az árfolyamok gyengítését és az infláció serkentését célzó valutaháborúba.