Lassan kimúlik az eva

Egy hetük van a vállalkozásoknak, hogy döntsenek az eva választásáról, ám a megszokottól eltérően most leginkább a speciális adónemben működőknek kell gondolkodniuk a kilépésen. Az egyszerűsített vállalkozói adó ugyanis jövőre még kevésbé éri majd meg, miközben a kata, a kisvállalkozók tételes adója a döntő többségnek eleve sokkal kedvezőbb választás.

A személyi jövedelemadó jövő évi egy százalékpontos mérséklése csak felerősíti az évek óta zajló folyamatot: a speciális adónemek helyett sokszor érdemesebb a hagyományosak szerint fizetni a közterheket, mert úgy sokszor alacsonyabbak, mint a kedvezményesnek szánt rendszerek.

Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (az ekho) a bruttó körülbelül havi 300 ezer forintos jövedelemig biztosan nem éri meg a nagycsaládos újságíróknak, művészeknek és sportólóknak: a három gyerek után járó adó- és járulékkedvezmények érvényesítésével ugyanis a normál szja szerint többet kapnak, mintha a nekik kitalált egyéb esetekben igencsak vonzó adózást választanák. Az ekho adóelőnye a magasabb fizetési kategóriákban jelentősebb, hiszen a szabályok szerint legalább a minimálbér után a normál rendben kell fizetni a közterheket, míg a kedvezményes (a munkavállalóknak összesen csak 15 százalékos levonást, a munkáltatóknak pedig az általános 28,5 százalék helyett 20 százalékos terhet jelentő) adózás e felett érvényesíthető. Jövőre ez az előny egy százalékponttal csökken tovább az szja mérséklése miatt.

Az evának is az szja-mérséklés teszi be a kaput. A fénykorban – 2006-ban – még közel százezren választották a kedvezményes formát, amelynek a nagy előnye az egyszerűsége: a bevételi nyilvántartás, a negyedéves adóelőleg-fizetés és az évenkénti bevallás jelentkezik adminisztrációs teherként csupán. Ehhez párosult a kedvezményes kulcs, amely régen tíz százalék körüli effektív terhelést jelentett.

Ez mára 20 százalék fölé került, ezért az eva igazán már csak azoknak a vállalkozóknak éri meg a társasági adóhoz képest is, akik másodállásban viszik a céget, és nehezen tudnak jelentősebb költségeket elszámolni (vagyis nem kell maguk után bért és járulékot fizetniük, és inkább a szolgáltató szektorban dolgoznak). Ennek az oka az általános adók mérséklése: a 10 százalékra csökkentett társasági adó, és a – jövőre már – 15 százalékos osztalékadó mellett minimális, 10 százalékos költséghányaddal is kedvezőbb a normál rendszerben adót fizetni.

Ma már ráadásul az adótanácsadók általános szabálya, hogy hatmilliós (vagyis havi 500 ezer forintos) bevételig egyértelműen a kata éri meg a legjobban. Igaz, a fix összegben meghatározott adó az alacsonyabb bevételnél jelentősebb terhet hoz: a főállásúaknál évi 650, a másodállásúaknál 350 ezer forintos összeg miatt az adónem másfél-két milliós bevételtől kezdi jobban megérni, mint az eva. Értelemszerűen az adóterhelés hatmillió forintnál a legalacsonyabb (hiszen ekkor jut a fix adóra a legnagyobb bevétel).

Hatmilliónál azonban itt nem érdemes több bevételt elérni. Az adóelőny ugyan nem veszik el annak ellenére sem, hogy a határ fölötti bevételt 40 százalékos adó sújtja: annyira alacsony az első hatmillió terhe, hogy az extramagas adó ellenére is bőven kedvezőbb lesz 12 milliós bevételig is a kata, mint az eva. A magasabb bevételnél a hátrány azonban, hogy a katás nem lehet már alanyi áfamentes, ami áfabevallással (és ehhez a számlák gyűjtögetésével) jár. Az meg már magával hozza a könyvelés szükségességét, a maga költségével együtt, ám ha van költségszámla, akkor már a társasági adó éri meg jobban.