Jegybanki kétségek a terítéken

A bankok részvényárfolyamai rántották a 2013-as mélységekbe a vezető tőzsdeindexeket a múlt héten, így a szokásosnál is nagyobb figyelem övezte Mario Draghi európai jegybankelnök hétfő délutáni meghallgatását az Európai Parlamentben, a gazdasági és pénzügyi bizottság ülésén. Függetlenül attól, hogy hétfőn derűsebb napra ébredtek a börzék: a kínai jüan erősödött, a tokiói index hét százalékkal kapaszkodott feljebb, s az európaiak is két-három százalékkal ugrottak meg.

A kétségeket azonban ez a fejlemény nem oszlatta el. Hiába gyorsult kicsit, 0,4 százalékra az infláció üteme az eurózónában a múlt hónapban, az EKB január 21-i ülése óta az euró is erősödött, miközben tovább esett az olaj ára. Ilyen körülmények között nem közeledhet a csaknem kétszázalékos inflációs céljához az EKB, miközben a valutaövezet a negyedik negyedévben csupán 0,3 százalékkal növelte a bruttó hazai terméket (GDP), akárcsak a harmadik negyedben. A bankok tőzsdei értékelését pedig nagyban megnehezíti a számukra a jegybank által meghirdetett negatív kamat, amelynek célja amúgy a gazdaság támogatása, a lendületesebb növekedés előmozdítása és hitelek átterelése a reálgazdaságba.

Mint a Financial Times-ban Wolfgang Münchau megjegyezte, négy jel utal rá, hogy visszatér a pénzügyi válság Európába. Az eurózóna perifériáján megint emelkednek a hozamok, ahogy a bankok megítélése romlik. A befektetők kétségeiket fejezik ki azzal kapcsolatban is, hogy a bankunió működőképes-e közös betétbiztosítási rendszer nélkül is, csupán a közös felügyeletre és szanálási eljárásra kidolgozott elvek alapján. Harmadszor: egyre alacsonyabbak az inflációs várakozások, jóval két százalék alatt járnak. S végül: a negatív kamat. A részvényesek számára sem a kockázatosnak vélt hitelezés, sem a kockázatosabb hozamvadászat nem túl csábító.

Ezekkel az eseményekkel és gondolatokkal a háttérben Mario Draghi leszögezte az európai törvényhozók előtt: a világgazdaság bővülését kételyek övezik. A romló kilátások hatnak a bankokra is, amelyeknek részvényárfolyamai nagyot zuhantak az utóbbi napokban. Ám a jegybankelnök hozzátette: az európai bankok tőkehelyzete, tűrőképessége sokat javult az elmúlt években.

Az eurózóna gazdaságai is mérsékelt ütemben növekednek, gyenge beruházási környezetben. Az utóbbi két évben a GDP-bővülés fele az EKB nem szokványos politikájának tulajdonítható, s másik fele pedig az olcsóbb olajnak köszönhető. Változtatni ezen nemcsak a monetáris politika beavatkozása révén lehet. A fiskális politikának is ki kell vennie a részét, beruházások megvalósításával és adócsökkentésekkel. Az EKB a márciusi ülésig alaposan megvizsgálja, hogy különösen az alacsony olajár hatása miként érvényesül és terjed tovább az árakban, s áttekinti, vajon a monetáris politikai intézkedések miként érvényesülnek a pénzügyi rendszerben, különös tekintettel a bankokra. S ha az EKB döntéshozói úgy találják, hogy az árstabilitásra leselkedő kockázatok még jobban kitolják időben az inflációs cél elérését, akkor a jegybanknak cselekednie kell.

A Nagy-Britanniával folytatott egyezkedésekre vonatkozó kérdésekre azt felelte Draghi: mindenképpen meg kell őrizni az egységes belső piacot és a monetáris uniót, utóbbit az integráció mélyítésével is támogatva.