Unokáink is fizetik az alacsony szja-t

A személyi jövedelemadó csökkentése miatt folyamatosan emelkedik a nyugdíjváromány összege, miközben a kormány négy éve mérsékli a kasszára jutó befizetéseket. Az idén a munkáltatók bruttó bérek után fizetett 27 százalékos szolidaritási adójából már csak 21,4 százalékot kap meg a nyugdíjkassza, holott 2012-ben még a teljes összeget ide utalták.

Az átcsoportosításra persze most lehetőséget ad, hogy a nyugdíjrendszer – a korábbi évek szigorításai miatt – szufficites, ám ez nem lesz mindig így.

A kedvezőtlen demográfiai helyzet mellett (egyre több nyugdíjas jut majd egyre kevesebb dolgozóra) a személyi jövedelemadó csökkentése is negatívan hat a nyugdíjrendszer fenntarthatóságára – hangsúlyozta lapunknak Simonovits András, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság-tudományi Intézetének munkatársa. A problémát az okozza, hogy amíg a nyugdíjakat a nettó bérekből számolják, addig az ezeket fedező befizetések a bruttó keresethez vannak kötve.

Vagyis a jövedelemadó-csökkentések úgy emelik a majdani nyugdíj összegét, hogy közben a nyugdíjbefizetések nem emelkednek. Igaz: a magyar társadalombiztosítás felosztó-kiróvó rendszere miatt nem feltétlenül kell összefüggésnek lennie a jelen befizetései és a jövő nyugdíja között, de a fenntarthatóság szempontjából illik hosszú távon is megfeleltetni egymásnak a be- és kifizetéseket.

Ma minden szja-csökkentés nagyobb nyugdíjkiadást hoz, míg a jövedelemadó emelése segít stabilizálni a rendszert – ezért voltak például jók a hosszú távú kilátások az egykulcsos adó bevezetésekor. Akkor az alacsony jövedelműek nagyobb adót kaptak a nyakukba, csökkent a nettó fizetésük, és ezért a nyugdíjváromány is. Most éppen ellentétes a helyzet: az szja-csökkentése emeli a nyugdíjjogosultság alapját. Míg tavaly a 245 ezres bruttó átlagkereset után 128 ezer forintnyi várható nyugdíj járt, addig az idén már 130 ezer forint lesz az alap csak az adóváltozások miatt. (Persze a „normál” 40 év szolgálati idővel, vagyis 80 százalékos helyettesítési rátával számolva.) Az egy számjegyű szja-val a havi váromány összege 142 ezer forintra ugrik, vagyis legalább tízezer forinttal magasabb lesz az ideinél is.

Mindez a nyugdíjkiadásokban lassú emelkedést hoz majd, hiszen az első időkben olyanok mennek nyugdíjba, akik viszonylag rövid időszakban dolgoztak alacsony szja-terhelés mellett, míg csak később jönnek azok, akik a munkával töltött idejük nagyobb részében szereztek magasabb nyugdíjvárományt a kicsiny szja miatt.

A Világgazdaság számításai szerint az egy számjegyű szja bevezetését követő tizedik év végére az alacsonyabb szja (változatlan árakkal és ellátotti számmal, de évi közel százezer új nyugdíjazottal számolva) 16,7 milliárdos többletkiadást okoz a kasszának, ami a nyugdíjkiadások alig egy százaléka. Húsz év alatt azonban a többletköltség már 63 milliárdra rúg majd, míg 40 év múlva (a rendszer teljes kifutásakor) közel kétszázmilliárd lesz a szaldó. Igaz: ez is alacsonyabb összeg, mint maga az egy számjegyű szja-bevezetése, ami a mostani adóbevételeket 600-700 milliárd forinttal csökkentené.