Élre tört az eurózóna

Az eurózóna lehagyta az USA-t és az Egyesült Királyságot: a 19 országból álló valutaövezet gazdasága 2016 első negyedévében az előzőhöz képest 0,6 százalékkal bővült – ez öt éve a leggyorsabb tempó –, míg a világ legnagyobb gazdasága évesítve 0,5 százalékot, a szigetország 0,4 százalékot tudott felmutatni. Az eurózónától senki nem várt ilyen jó teljesítményt, a prognózisok azt jelezték, hogy a növekedés 0,4 százalékra gyorsul a 2015. negyedik negyedévi 0,3-ról. Éves összehasonlításban 1,6 százalékkal bővült az eurózóna GDP-je, tartva az előző negyedévi tempót. Összességében a valutaövezet GDP-je csúcsra ért: a 2480,95 milliárd eurós összeggel meghaladta a válság előtti rekordmagasságot – igaz, ehhez nyolc év kellett.

A részleteket még nem ismertette az Eurostat, de a korábbi makroadatok, illetve hangulatindexek fényében egyértelmű, hogy főleg a háztartások fogyasztása hajtotta a gazdaságot. Ebben szerepet játszhatott a munkaerőpiaci helyzet javulása: az ugyancsak pénteken közzétett adat szerint márciusban a munkanélküliségi ráta még mindig magas, 10,2 százalékos volt az eurózóna egészében (nagy szórással), ám ez így is négyéves mélypontot jelent.

A lakossági fogyasztás bővülését részben támogatták az első negyedévben mélybe zuhanó energiaárak is, másik oldalról viszont nehéz megszabadulni ezek negatív hatásától. Az infláció nemhogy növekedne, hanem az előzetes adat szerint ismét negatívba fordult: áprilisban 0,2 százalékkal csökkentek az árak a márciusi stagnálás után. Ugyanilyen fordulatot mutatott az egy nappal korábbi német inflációs mutató is, vagyis az Európai Központi Bank (EKB) március 10-én meghirdetett újabb ösztönző intézkedései még nem éreztetik hatásukat. Különösen aggasztónak tartják elemzők, hogy az energia- és élelmiszerárak nélkül számolt maginfláció is lassult – 1 százalékról 0,8-ra –, vagyis az olcsó energia egyre jobban lenyomja a többi termék és szolgáltatás árát is. Az EKB vezetőinek egyik nagy aggálya az alacsony olajárak másodlagos hatása, mert ha ez beépül a többi árba, illetve a bérekbe, akkor nagyon nehéz lesz kitörni az alacsony inflációs körből.

A második negyedév kilátásait illetően megoszlanak a vélemények, de több tényező is mutat abba az irányba, hogy a fellendülés folytatódhat. Az előzetes beszerzésimenedzser-indexek növekedésre utalnak, csakúgy, mint a német Ifo gazdaságkutató üzletihangulat-indexe és az EKB első negyedéves hitelezési jelentése is.

Hajtanak a franciák és a spanyolok

Az Eurostat a szokásosnál két héttel korábban tette közzé az idei első negyedéves GDP-adatokat, így közelebb került az USA és az Egyesült Királyság időzítéséhez, illetve megkönnyítette az EKB döntéshozóinak a dolgát. Ez azzal is járt, hogy az eurózóna legtöbb országának statisztikai hivatala még nem hozta nyilvánosságra a saját adatait. A kivételek között van Franciaország és Spanyolország, mindketten a vártnál jobb növekedésről számoltak be.

A francia GDP 0,5 százalékkal bővült az előző negyedévi 0,3 százalék után, hála a beruházásoknak és a lakossági fogyasztásnak, amelyek ellensúlyozni tudták a külkereskedelem lefelé húzó hatását. A francia gazdaság ezzel már harmadik negyedéve bővül, évekig tartó stagnálás után. A spanyolok meg tudták ismételni az előző negyedév 0,8 százalékos tempóját, ami azért is figyelemre méltó, mert a tavaly decemberi választások óta nem sikerült kormányt alakítani – júniusban várhatóan előrehozott választások lesznek –, így a politikai patthelyzetben az üzleti élet szereplői se tudták, milyen feltételekre számítsanak.