Gazdasági összeomlás vagy még egy esély a rendszer megreformálására?

Riadókészültségbe helyezte magát a Hetek Csoportja (G7) arra az esetre, ha a távozók kerülnének fölénybe péntek hajnalra, amikorra megszámlálták a leadott szavazatokat Nagy-Britanniában. A legfejlettebb ipari államok vezetői, akik már a néhány héttel ezelőtti japán csúcson is a maradás mellett törtek lándzsát, azt kívánják jelezni, hogy mindent megtesznek a piaci zűrzavar lecsillapítására, elkerülésére. A kilépéspártiak győzelme ugyanis rövid távon kaotikus állapotokat teremthet, a font alighanem látványosan gyengülne, s a szigetország gazdasága befordulhat a recesszió felé vezető útra. Készülnek erre az eshetőségre a jegybankok is, elsősorban a Bank of England, illetve az Európai Központi Bank, hiszen a vezető uniós tagországok egymás legnagyobb kereskedelmi partnerei is, ám ez a viszonyrendszer megváltozhat. S mivel a brit a világ ötödik gazdasága, a globális GDP 2,4 százalékát adva, a hatások is szerteágazók és messzire nyúlók. A Hetek mellett Kína is arra figyelmeztetett, hogy London érdemben veszíthet nemzetközi befolyásából. Az USA kongresszusában arról faggatták Janet Yellen jegybankelnököt, vajon mire számít, ha Nagy-Britannia hátat fordít az uniónak. A Standard and Poor’s pedig bejelentette: megfosztja a szigetországot a legjobb hitelminősítéstől, ha kihátrál az EU-ból.

A közvélemény-kutatók szerint fej-fej mellett haladt az utolsó napig a két tábor. Igaz, kezdetben, amikor David Cameron miniszterelnök a párt belső megosztottságának oldására és az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP) népszerűségének növekedésére válaszul a referendum igen kockázatos eszközéhez nyúlt, az uniós tagság hívei vezettek, később azonban a távozók kerültek fölénybe. Egészen a kampány utolsó napjaiig vezettek, amikor meggyilkolták Jo Cox munkáspárti képviselőt. Ez a tragikus esemény megmutatta, hogy talán mégsem élet-halál kérdéséről van szó. A Paddy Power Betfair fogadóiroda szerint nagyjából tíz százalék esélyük maradt azoknak, akik mennének az EU-ból. A piacok is a tagság fenntartásában bíztak az utolsó napokban, a font idei csúcsára erősödött.

A voksolás megkezdése előtt David Cameron felsorolta érveit, miért jobb bent, mint kint. „Gondoljatok a munkahelyetekre, gyermekeitek jövőjére” – kérlelte honfitársait. A nagy nemzetközi pénzügyi és elemző intézmények egyhangúan azt írták, tetemes jövedelmi veszteséggel járna a kilépés. Ám legismertebb ellenfele, Boris Johnson volt londoni polgármester – aki átveheti Camerontól az irányítást, ha sikerre viszi az ügyét – azt mondta: a polgároknak meg kell ragadniuk az utolsó esélyt, hogy megszabaduljanak Brüsszeltől, és kezükbe vegyék a bevándorlás szabályozását.

Gazdaság kontra bevándorlás – erre a két témára szűkült le a vita. S kérdés, mire figyeltek a britek. Kérdés az is, elmennek-e szavazni az általában uniópárti fiatalok. Az igazi kérdés persze az, mi történik pénteken s aztán, ha meg kell indítani a kilépés folyamatát. Mind Nagy-Britannia, mind az EU ismeretlen vizeken találja magát, s évekig elhúzódhatnak a tárgyalások egyfajta különleges kapcsolat kialakításáról, például a londoni pénzügyi központ, a City helyzetéről, vagy arról, hogyan jelenhetnek meg a brit áruk és szolgáltatások az egységes belső piacon. Amelynek nyitottsága nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az 1973-as csatlakozás óta az egy főre jutó GDP Nagy-Britanniában gyorsabban emelkedett, mint Franciaországban és Németországban. Egy biztos: akárhogyan szavaznak is a britek, péntektől új időszámítás kezdődik a szigetországi belpolitikában és az unióban, de persze eltérő következményekkel.