Meglepő adatok fogságában a Fed

Valóban minden az adatoktól függ – az amerikai jegybank (Fed) döntéshozói nem hiába sulykolták ezt az alaptételt az elemzők fejébe az utóbbi években. A napokban megjelent mutatók ellentmondásos folyamatokat tükröznek az amerikai gazdaságban, s mind a dollár árfolyama, mind a piaci szereplők és a tőzsdeindexek vadul reagáltak a friss számokra. Folyamatosan változott az elmúlt napokban annak a valószínűsége, hogy mikor szigorít a Fed: végül tíz és húsz százalék közé került az esélye a szeptemberi emelésnek, de ötven százalék fölé ugrott a decemberié.

Az adatok zavarba ejtők, nem könnyű felfejteni az összefüggéseket. A kiskereskedelmi forgalom és az ipari termelés – az elemzői becslésekre rácáfolva – csökkent augusztusban, miközben a termelői árak változatlanok maradtak. Ez egyértelműen arra utalt, hogy a Fed kivár, hiszen az első félévi egy százalék körüli gazdasági növekedés is csalódást keltett. Ám a hét utolsó kereskedési napján kiderült, hogy a lanyhának látszó gazdasági teljesítmény ellenére a vártnál gyorsabban emelkedtek a fogyasztói árak (CPI), igaz, elsősorban az egészségügyi szolgáltatások drágultak. A júliusi éves 0,8 százalékos árnövekedés után augusztusban 1,1 százalékkal kapaszkodott feljebb az index. Az élelmiszer- és energiaáraktól megtisztított – azaz a jegybanki kamatpolitika által jobban befolyásolható – maginfláció 2,3 százalékkal ugrott meg azt követően, hogy júliusban is 2,2 százalékkal kúszott felfelé. Ez arra utalna elvileg, hogy a Fed elérte a kétszázalékos inflációs célját, s mivel a munkanélküliség is öt százalék körül alakul, akár késésben is lehet a szigorítással. Csakhogy Alan Greens­pan elnöksége óta a Fed a személyes fogyasztási kiadások (PCE) indexét követi figyelemmel, s ennek a magja csupán 1,6 százalékkal került feljebb, vagyis még a cél alatt van.

Erre a sajátosságra emlékeztetett Torsten Slok, a Deutsche Bank vezető közgazdásza, aki rámutat: a két index a múltban közel esett egymáshoz, ám egy ideje szétvált a pálya. Ha a PCE utolérné a PCI-t, akkor a jegybank feladhatná azt a szándékát, hogy csak lassan halad felfelé a kamatpályán, s hogy az irányadó kamatot még hosszú ideig a történelmi szint alatt tartja.

Az emelés mellett szóló érvek sokasodására utalt augusztus végén Janet Yellen elnök Jackson Hole-ban, s ezzel erősítette a szigorítási várakozásokat. Ellenben pár nappal ezelőtt Chicagóban arról beszélt Lael Brainard igazgatótanácsi tag, hogy teljesen új helyzet keletkezett a gazdaságban: az infláció éveken át a cél alatt tanyázott, a munkaerőpiacon a kihasználatlan kapacitás nagyobb lehet a számítottnál, a nemzetközi hatás a korábbinál erőteljesebb, a semleges kamatráta előreláthatóan nagyon alacsony szinten ragad, ezért a következő sokkokra nehezebb lesz reagálni. A maga részéről még várna a szigorítással, s leszögezte: a kétszázalékos inflációs cél csak cél, nem plafon, vagyis a Fed nem esik kétségbe, ha az index a cél fölé kerül egy időre.

A Fed regionális elnökei is megosztottak a kérdésben. Elemzők most leginkább arra számítanak, hogy a nyíltpiaci bizottság tartja a 0,25–0,50 százalék közé eső kamatsávot, de határozottabban utal a szigorítás időpontjának közeledésére.