Van miért szégyenkezni! Tovább romlott a magyar korrupciós helyzet

Majdnem a kétszeresére nőtt a korrupcióról tudomást szerző cégvezetők száma az idén, miközben megfeleződött azoké, akik válaszolni mertek vagy akartak a vállalati etikát firtató kérdésekre. Az EY és a MKIK Gazdaság és Vállalkozáskutató Intézetének közös felmérésében hatodik éve kérdezik meg háromszáz vállalat vezetőjét, ám az idén jelentősen romlott a válaszadási hajlandóság. Korábban a megkeresettek 60-70 százaléka állt a kutatók rendelkezésére, míg az idén 30 százalék mondott igent a felmérésre. Azt nem tudni, mi romlott el – csak kevesebb lett-e a vezetők ideje, nagyobb lett-e a hajtás, vagy ennyire nőtt a félelem -, de annyi biztos: az idén a válaszadók 54 százaléka állította, tudna legalább egy példát mondani arra, hogy mások korrumpálni próbálták hivatalos szerv ügyintézőjét valamilyen előny megszerzése érdekében. Tavaly 29 százalék volt csak az arány, az előtt 34.

Persze miközben a vállalatvezetők képe Magyarországról az általános helyzetről negatív, saját környezetében senki sem lát problémát. Például a többség elutasítja, hogy maga fizessen különböző előnyökért: „csak” 12 százalék fontolna meg vagy fogadna el vészhelyzetben is egy olyan ajánlatot, amely 10 százalékért garantálná az üzletet. Hat százalék elegánsan annyit mondott: nem tudja, mit tenne egy ilyen helyzetben. Elméletben kiváló helyzetet jelez az is, hogy a vállalkozások 94 százalékánál nem volt például etikai vétség (korrupció, visszaélés) az elmúlt öt évben – pedig a nemzetközi felmérések szerint a cégek átlagosan árbevételük 5-7 százalékát elveszítik visszaélések miatt.

Fábián Livia, az EY felelős üzleti működés szolgáltatások üzletágának igazgatója szerint a magyar vállalkozások vezetői egyszerűen nem ismerték fel a cégüket érintő korrupciós kockázatokat, és nem is foglalkoznak ezekkel  – de nincsenek igazán tisztában az információ-biztonsági, de még az adókockázatokkal sem. A cégvezetők például nem látnak igazán magas korrupciós kockázatot egyetlen munkakörnél sem, pusztán 24 százalékuk gondolja azt, hogy a raktárosok, árukiadók érintettek lehetnek visszaélésben, a beszerzők illetve az üzletkötők esetében 21-22 százalék lát esélyt arra, hogy esetleg megvesztegetik a munkatársat. A magyar vállalatok teljesen felkészületlenek ez ügyben: 59,5 százaléknál nincs rendszeres kockázatfelmérés, alig 18 százalékuk kér nyilatkozatot arról a munkatársaitól, nem áll-e fenn velük kapcsolatban összeférhetetlenség (vagyis a beszerző munkatárs véletlenül nem tulajdonos-e a beszállító cégben).  Jó hír, hogy 20 százalékponttal nőtt az etikai kódexszel rendelkező cégek aránya – ma már ez 53,9 százalék rendelkezik. Igaz az arány nemzetközi szinten 81 százalék. A visszaélések visszaszorításának leghatékonyabb módszerével, az ilyen esetek bejelentésére szolgáló forró dróttal mindössze a vállalkozások 28 százaléka rendelkezik – az arány világszerte 60 százalékos. A vállalatok 40 százalékának nincs beszerzési szabályzata, 45 százalékuk nem pályáztat, de azok felénél, ahol legalább van tender, egyetlen ember dönt róla.

Hasonló a helyzet az információbiztonság területén is: a cégek felismerték már, hogy vannak kockázatok, de nem kezelik ezeket, illetve nincsenek igazán tisztában a jelentőségükkel. A cégvezetők 61,3 százalék azt gondolja, hogy soha nem loptak ki tőle adatot – a túlzott elbizakodottság az EY szerint arra utal, hogy nem találkoztak a problémával. De ugyanilyen érdekes válaszokra lelni az áfa-visszaélésekkel kapcsolatban is. A cégvezetők többsége tisztában van azzal, hogy vizsgálnia kell partnerei tevékenységét is, kellő körültekintéssel kell a számlákat kezelnie, felelőssége van abban, hogy ne vegyen részt hallgatólagosan sem áfa-csalásban. Ám amikor konkrét példa kerül elő sokan elbuknak: a válaszadók 20 százaléka elfogadná (18 százaléka nem tudná mit tegyen), ha beszállítója hirtelen azt közölné, most másik céggel számlázna. De akkor is ilyen az arány, ha körhinta-csalásról szereznének tudomást: 27 százalék nem foglalkozna azzal (22 százalék nem tudja mit tegyen), ha megtudná, hogy az elvben exportra szánt áruját a vevő valójában Magyarországon adja el.