Veszélyes az alacsony kamat

Néhány nappal azután, hogy Janet Yellen, az amerikai jegybank (Fed) elnöke számos kérdést vetett fel a nagy recessziót követő időszak folyamatait illetően, és további kutatásokat sürgetett, Stanley Fischer alelnök New Yorkban tartott előadást a rendkívül alacsony kamatok ártalmairól, okairól és az emelés feltételeiről.

Három fő kockázatot említett. Először is, a tartósan alacsony hosszú kamatok azt jelzik, hogy a gazdaság növekedési képessége szerény, márpedig növekedés nélkül az életszínvonal sem javulhat, sem az Egyesült Államokban, sem másutt. Másodszor, a jelenlegi kamatkörnyezetben – amelyben számos ipari állam negatív irányadó jegybanki kamattal működik – nem marad kellő monetáris politikai mozgástér a recesszióval fenyegető sokkok levezetésére. A nem hagyományos eszközöket persze elő lehet venni, de ezek nem tökéletesek, miközben a kamatok érdemben már nem csökkenthetők. Vagyis a hagyományos fegyvertár kimerült. Harmadszor, az alacsony kamat a pénzügyi stabilitást is veszélyezteti, mert a befektetők egyre nagyobb kockázatot vállalnak a magasabb haszon reményében.

Az okokat abban az összefüggésben vizsgálta a New York-i Gazdasági Klubban Stanley Fischer, hogy a reálkamat lényegében az az ár, amely egyensúlyba hozza a megtakarításokat és a beruházásokat. Az egyensúlyt négy fontos tényező befolyásolja. Az első: a termelékenység és a munkaerő-kínálat, ami a növekedés szempontjából a legfontosabb. A második: a lakosság elöregedése miatt bővülnek a megtakarítások. A harmadik: alacsony a beruházási ütem. A negyedik: a külső környezet nem kedvező, a növekedési trend lassulására utal.

A termelékenység 1976 és 2005 között évi kétszázalékos iramban javult, az utóbbi tíz évben már csak 1,25, az elmúlt öt évben pedig csupán fél százalékkal. Valószínűleg azért, mert az innovációs tevékenység csillapult, s egy ideig ez a helyzet nem is változik. Vagyis kevesebb kedvező beruházási alkalom adódik. A munkaerő-állomány bővülési üteme is lassul. A romló termelékenység miatt a háztartások jövedelmi kilátásai borúsak, csökken a fogyasztás, és nő a megtakarítási igény. E tényezők együtt alacsonyan tartják a kamatokat.

A jegybankot aktívabb kormányzati beavatkozás segíthetné. A fiskális fenntarthatóság elvét nem feladva, a közkiadások növelése hozzájárulhatna a kamatok emelkedéséhez. Hatásos lehetne egy olyan politikai elegy, amely bátorítja a magánszektor beruházásait, korszerűbb infrastruktúra létrehozásával, színvonalasabb oktatással és hatékonyabb szabályozással.

Élénkülő infláció

Az amerikai kamatemelés eshetőségét növelik a fogyasztói árak alakulásáról kedden megjelent adatok. Augusztushoz képest szeptemberben 0,3 százalékkal emelkedett az index (CPI), míg a múlt év azonos peridusához viszonyítva 1,5 százalékkal, 2014 októbere óta a leggyorsabb ütemben. Az energia- és élelmiszeráraktól szűrt maginfláció éves üteme 2,2 százalékkal ugrott meg, míg az előző hónapban 2,3 százalékkal. A Fed azonban elsősorban a személyes fogyasztási kiadások (PCE) indexét figyeli, ez augusztusban csak egy százalékon állt, de magja 1,7 százalékos iramot jelzett. A jegybank célja, hogy ez az index két százalék körüli ütemet diktáljon.