Csúcson az álláspiac

Legutóbb 2007 nyarán mértek ilyen alacsony, 4,6 százalékos munkanélküliséget az Egyesült Államokban, mint most. A válság idején az állástalanok aránya elérte a tíz százalékot, a mélyponton túljutva, 2010 óta viszont 15,6 millió munkahely keletkezett. A krízis előtti szintre ereszkedő adatokat most arra használják fel a választásokat elvesztő demokraták, hogy emlékeztessék a szavazókat, milyen nagy a különbség Barack Obama nyolc évvel ezelőtti és Donald Trump mostani öröksége között.

Donald Trump az amerikai középnyugat rozsdaövezetében élő, főként fehér munkások körében felerősödött elkeseredésre építette a kampányát. A múlt hét utolsó kereskedési napján közzétett foglalkoztatási mutatók és a friss egyéb adatok azonban arra utalnak, hogy a gazdaság lendületben van, s most már szinte biztosra vehető a jövő heti jegybanki kamatemelés. A 4,6 százalékos munkanélküliségi ráta mellett novemberben 178 ezer munkahely jött létre, főként a kormányzati intézményekben, a szolgáltatásokban és az egészségügyben. Ez megfelelt a várakozásnak. Idén a havi átlag 180 ezer, szemben a tavalyi 229 ezerrel. Ez arra is utal, hogy a munkaadók a választások okozta bizonytalanság ellenére jó ütemben teremtettek állásokat. A bökkenő az, hogy októberhez képest 0,1 százalékkal csökkentek a bérek – bár szakértők ezt a jelenséget a szezonális ingadozásokkal magyarázzák –, és 62,8 százalékról 62,7-re mérséklődött az aktivitási ráta. Igaz, ennek fő oka az, hogy a „baby boom”-nemzedék fokozatosan nyugdíjba vonul.

A gazdaság jó állapotát tükrözték egyéb adatok is. A lakásárindex szintén a válság előtti időszak hangulatát idézi, s a feldolgozóipar is kezd belehúzni. A harmadik negyedévi éves GDP-növekedési mutatót 2,9-ről 3,2 százalékra módosította a kereskedelmi minisztérium, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) minapi globális előrejelzése szerint pedig a fejlett nagy gazdaságok közül az amerikai bővülhet a leggyorsabban jövőre, 2,3 százalékkal.

Az OECD persze arra számít, hogy Trump adót csökkent, és állami infrastrukturális fejlesztésekre sarkall januári hivatalba lépése után. Ez egyelőre csak elképzelés. Ám kampányígéretéhez híven a megválasztott elnök és leendő alelnöke, Mike Pence indianai kormányzó néhány napja máris elérte, hogy a fűtő- és hűtőberendezéseket gyártó Carrier ne vigyen át Mexikóba ezer munkahelyet, ezért cserébe a cég hétmillió dollár adókedvezményt kap Indiana államtól, miközben a vállalatnál azért mégiscsak megszűnik hétszáz állás, s a közelében lévő Rexnord is felszámol háromszáz munkahelyet.

Vita a mérvadó amerikai lapokban és a közgazdászok körében arról pattant ki, vajon lehetséges-e, és jó ötlet-e egyedi alkuk révén az Egyesült Államokban tartani a munkát. Mint a harvardi Lawrence Summers írja a The Washington Postban, ez a leggyorsabb út egyfajta haveri kapitalizmus kiépülése felé – a jog uralmának és az egységes szabályoknak a feladásával.

Ugyanitt arról elmélkedik viszont Steven Pearlstein, a George Mason Egyetem professzora, hogy csak a nyolcvanas években vált elfogadott normává a munkahelyek kitelepítése a költségcsökkentés és a részvényesi érdekek maximális kiszolgálása végett, de a társadalmi felfogás változik. A Ball Állami Egyetem kutatóközpontja viszont kiszámította: a 2000 óta eltűnt 5,6 millió feldolgozóipari munkahely 85 százaléka a technológiai váltás, jórészt az automatizáció miatt semmisült meg, és nem a nemzetközi kereskedelmi szerződések következtében, amelyek felülvizsgálatát Trump ugyancsak kezdeményezi.