Nehéz idők jönnek a lazítókra

Az Európai Unió – a tőke és a munkaerő szabad mozgása mellett – a szabad kereskedelem elvén alapul, így a protekcionizmus egyfajta fenyegetésként értékelhető. Ezt válaszolta Mario Draghi az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi bizottságában rendezett hétfői meghallgatásán, az új amerikai elnök politikájában megbúvó veszélyeket feszegető kérdésre válaszolva. Több képviselő azt is felvetette, vajon a pénzügyi stabilitásra leselkedő kockázatokat nem növeli-e, ha az Egyesült Államokban lazítják a szabályozást, gyengítik a bankszektort megregulázó Frank–Dodd-kerettörvény erejét.

"Amire most aztán egyáltalán semmi szükség sincs, az éppen a könnyített szabályozás – válaszolta az európai jegybankelnök, aki emlékeztetett rá: a nagy recesszió az élénkítő monetáris politika és a pénzügyi dereguláció miatt robbant ki. A monetáris politika ugyanis most újra ösztönző jellegű, a szabályozás lazítása pedig éppen azokat a feltételeket teremtené újra, amelyek a válságot tüzelték.

[caption id="" align="aligncenter" width="500"] Mario Draghi - Kép: AFP[/caption]

A leghatározottabban elutasította a Trump-adminisztrációból érkező vádakat, hogy Németország vagy az eurózóna manipulálja az árfolyamot, hogy kereskedelmi többletet érjen el az Egyesült Államokkal szemben. Idézte Draghi az amerikai pénzügyminisztérium októberi jelentését, amely leszögezte: Németország és az Európai Központi Bank (EKB) nem avatkozik be az árfolyama gyengítése érdekében.

Draghi hozzátette: a versenyképességnek az árfolyam mellett számos egyéb tényezője is van, s az eurózóna azon államai, amelyek strukturális reformokat hajtottak végre – mint Németország, Írország, Hollandia –, nagyon jól állnak, s például szolgálnak másoknak is. Amúgy az EKB fő feladata az, hogy az eurózónában valósítsa meg az árstabilitást, így az egyes országok eltérő inflációs rátájára nem reagálhat célzottan.

Ezzel közvetve válaszolt Wolfgang Schauble német pénzügyminiszternek is, aki a hét végén egy lapinterjúban azt mondta: korábban figyelmeztette Draghit, hogy a laza monetáris politika megemelheti a német kereskedelmi többletet. Mert ami jó az eurózónának, az túlzottan lazának bizonyulhat Németország számára, hangoztatta. S egyben reményének adott hangot, hogy az amerikai megjegyzések nem az unió és a valutaövezet szétverésének szándékát tükrözik.

Burkoltan Schauble nyilatkozatára is kitért Mario Draghi, emlékeztette hallgatóságát, hogy a maastrichti szerződést huszonöt éve írták alá azzal a céllal, amely máig sem változott: hogy nehéz időkben egységesen léphessenek fel az övezet országai, s nem egymás ellen, nemzeti alapon. Az EKB továbbra is támogatja a fellendülést az alacsony kamatokkal és az eszközvásárlásokkal, ráadásul egyre magabiztosabban ítéli meg a folyamatokat.

A jegybankelnök azt mondta, hogy – miközben az infláció még mindig jóval a cél alatt tanyázik – az utóbbi két évben az egy főre jutó nemzeti jövedelem három százalékkal bővült, s ez megfelel a fejlett ipari államok teljesítményének, a munkanélküliségi ráta tíz százalék alá, a 2009. májusi szintjére ereszkedett. Az utóbbi két évben minden negyedévben éves alapon 1,9 százalékos növekedést ért el az eurózóna, a munkanélküliek száma 3,5 millióval, azaz 18 százalékkal esett, az üzleti hangulati indexek régen nem voltak ilyen kedvezőek.

Az európai képviselők előtt Draghi állást foglalt az eurózóna integrációja mellett, ami persze megkívánja a nemzeti és európai szinten érzékelhető sérülékenységek orvoslását.