Zsákutcába vezet a bezárkózás

Megkongatta a vészharangot a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) hétfőn megjelent közös tanulmánya a nemzetközi kereskedelemnek a globális növekedésben és jövedelemképzésben betöltött szerepéről. Míg 1960-tól 2007-ig, a nagy recesszió kezdetéig a világkereskedelem éves bővülési üteme meghaladta a hat százalékot – s egyben a bruttó hazai termék (GDP) gyarapodását –, az utóbbi években szokatlanul alacsony szintre esett vissza. Ez összefügg azzal is, hogy változik a gazdaságok szerkezete, a tevékenység kevésbé igényli az importot, lassult az értékláncok fejlődése, és fékeződött a kereskedelmi liberalizáció folyamata, valamint felerősödtek a protekcionista törekvések.

[caption id="" align="alignleft" width="596"] A kilátások az amerikai keménykedés miatt most nem túl biztatók Fotó: AFP[/caption]Az elemzés nem veszi ugyan górcső alá az amerikai Trump-kormányzat szándékait, de a jelenség ilyen alapos kutatására azért szentelhettek időt az intézmények, mert az Egyesült Államok új elnöke elégedetlenségét fejezi ki a fennálló kereskedelempolitikai keretfeltételekkel szemben – különös tekintettel az amerikai gyárakat „elrabló” Kínára és Mexikóra. Március végén két elnöki rendeletben adott utasítást Donald Trump annak kivizsgálására, miért éri el az 500 milliárd dollárt a kereskedelmi mérleg hiánya, s milyen exporttámogatásokat alkalmaznak a legfőbb partnerek. Április végén újabb rendelkezés várható, amely akár ellenintézkedéseket vonhat maga után. Ám a kampányretorikához képest egyelőre érdemi lépéseket nem tett a Trump-adminisztráció a meglévő, működő kereskedelmi egyezmények módosítására, és az észak-amerikai szabadkereskedelmi megállapodásban (NAFTA) is csak kisebb változtatásokat szorgalmaz.

A hármas közös tanulmánya arra a következtetésre jut, hogy a szabad kereskedelem, a vámcsökkentés, az akadályok lebontása növeli az egy főre jutó jövedelmeket, serkenti a termelékenységet és mérsékli a szegénységet. Ám a szakértők elismerik: a globalizáció hátrányosan érintett embereket és közösségeket – főként az amerikai és az európai feldolgozóiparban – az importverseny miatt. A megoldás azonban nem az elzárkózás, hanem a munkaerő mobilitásának az előmozdítása, az oktatás korszerűsítése, a szabadkereskedelem és a WTO támogatása.

Az IMF a jövő heti ülésszaka előtt szintén hétfőn hozta nyilvánosságra a világgazdasági előrejelzés két elemző fejezetét is, amelyek szintén hasonló témákat feszegetnek. Az egyik rámutat: miközben a fejlődő országok a globális növekedés nyolcvan százalékát adják, éppen a protekcionizmus veszélye miatt sokkal nehezebb helyzetbe kerülhetnek. A másik kifejti: a nyolcvanas évek óta a nemzeti jövedelemből egyre kisebb részt hasít ki magának a munka, különösen a közepes képzettségűek számára. Ennek alapjában véve két oka van: a technológiai fejlődés és a globális integráció. Következménye pedig a jövedelmi különbségek tágulása, amelynek nyomán a fejlett országokban ellenszegülés érzékelhető a globalizációval szemben, ami viszont a feltörekvő országokban növelte a termelékenységet és csökkentette a szegénységet. A technológiai fejlődés és a globalizáció emelte ugyan a globális jólétet, de – írja az IMF – nagy kihívás marad a politikai döntéshozók számára az egyenlőbb elosztás megvalósítása és ezen keresztül a növekedésösztönző globális integráció elfogadtatása.