Kitart lazító politikája mellett az EKB

Elhárította a mennyiségi könnyítés végére, azaz az eszközvásárlások lezárására és a történelmi mélyponton lévő kamatok emelésére vonatkozó kérdéseket Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) elnöke az Európai Parlamentben, ahol a gazdasági és pénzügyi bizottság hallgatta meg, idén másodszor. Nem zárkózott viszont el az eurózóna jövőjét érintő faggatózásoktól, s burkoltan Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter óvatos megnyilatkozásaira is reagálva arról beszélt, hogy nem kellene tartani az alapszerződés módosításától, hogy a gazdasági és pénzügyi unió (EMU) építését befejezzék.

Bevezető nyilatkozatában Draghi megemlékezett arról, hogy az év első három hónapjában az eurózóna 1,7 százalékkal bővült, s a növekedés már tizenhat negyedéve tart. A munkanélküliség 2009 óta a legalacsonyabb szintjére esett. A lendületet ráadásul mindinkább a fogyasztás tartja fenn, nem pedig az export. Mégis, az infláció irama elégtelen, nem éri el a kétszázalékos célt. A havi ingadozásokat érdemes figyelmen kívül hagyni, mivel az energiaárak és az egyéb szezonális tényezők okozták, hogy áprilisban például 1,9 százalékra szaladt fel az árindex. Ám a folyamatokat jobban jelző magindex túl alacsony.

Akkor zárhatja le a laza monetáris politika korszakát az EKB, ha tartósan – és önfenntartó módon – a célnál lesz az infláció üteme. Vagyis egyelőre szükség van az erőteljes jegybanki beavatkozásra.

Előzetes elemzésében a Bloomberg arról írt, hogy elemzők arra számítanak: májusban visszaesik az infláció üteme 1,5 százalékra, a magja pedig egy százalék körüli szintre. Az EKB jövő heti tallinni ülésén szó lehet ugyan a jegybanki kommunikáció esetleges módosításáról, például a növekedést övező kockázatok kiegyensúlyozódásáról, de a kormányzótanács aligha vonja vissza azt az ígéretét, hogy a kamatot akár tovább is csökkentheti, ha szükséges. A parlamenti meghallgatáson Draghi annyit tett hozzá az inflációs kilátások bemutatásához, hogy a szerény ütem egyik magyarázata a bérek mérsékelt emelkedésében rejlik. Jelezte azt is, hogy a jövő héten megjelenik az EKB új előrejelzése. Az Európai Bizottság nemrégiben 1,3 százalékra apasztotta 2018-as inflációs várakozását, s várhatóan a jegybank is hasonló lépésre készül.

A belga zöldpárti Philippe Lamberts képviselő vetette fel elsőként, hogy a francia elnökválasztás eredménye nyomán lehetőség látszik az eurózóna megerősítésére. Ezzel lényegében egyetértett Mario Draghi, aki azzal érvelt, hogy a szabályalapú konvergencia kereteit javítani kellene, több figyelemmel az intézmények fejlesztésére, anélkül, hogy a tagországok megriadnának a szerződésmódosítás kihívásától. Hosszú távú elképzelések mellett gyors lépéseket is lehetne tenni, például a bankunió befejezésére és a tényleges gazdasági és politikai konvergencia előmozdítására, mert a túlságosan nagy belső eltéréseket, különbségeket hordozó valutaövezet eleve sérülékeny, s ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kell. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a tagországok bíznak egymásban, s létrehozzák az eurózóna külön „fiskális kapacitását”, azaz költségvetését, pénzügyi alapját.

Aggasztónak nevezte ugyanakkor a „neo­protekcionista” amerikai törekvéseket. Mint kifejtette, az EU belső piaca a szabadkereskedelem elvére támaszkodik, ennek révén nagy eredményeket értek el, de e politika haszna valóban nem terjedt ki mindenkire, s a jövőben erre nagy figyelmet kell fordítani.