A sikeres felzárkózás inkább kivétel, mintsem szabály

A hazánkhoz hasonló – a legfejlettebb államokhoz képest alacsonyabb egy főre jutó jövedelemmel jellemezhető – országok előtt nyitva áll a lehetőség, hogy életszínvonalban megközelítsék a nyugat-európai, jobb esetben az észak-amerikai országokat – áll a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tanulmányában. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres felzárkózás inkább kivétel, mintsem szabály. A felzárkózás nem automatikus, és sajnos nem is feltétlenül fenntartható: az, hogy milyen felzárkózási pályát fut be egy gazdaság, az a jellemzőitől (beruházási ráta, vállalkozói tudás, humán tőke, a tudás felhasználásának és előállításának képessége stb.), a gazdaságpolitikától és számos egyéb tényezőtől (például földrajzi elhelyezkedés, intézmény- és jogrendszer) függ. Ezen tényezők összessége határozza meg azt, hogy melyik országcsoport tekinthető referenciának, azazhogy kihez fogunk felzárkózni, valamint azt is, hogy milyen sebességgel.

Hazánk a rendszerváltáskor a gyors felzárkózás reményével lépett be a piacgazdaságok sorába. Az elsődleges cél a fejlett nyugat-európai országok (a mai eurózónát alkotó országok csoportja) utolérése volt. A nyugat-európai országok csoportjához képest a hazai jövedelemszint valamivel több, mint 12 százalékpontos közeledést mutatott, azonban az eurózóna részcsoportjainak vizsgálatakor heterogenitást tapasztalunk – olvasható az MNB anyagában. Ugyanazt az időszakot nézve a fejlett eurózóna-országokhoz képest alig 10 százalékpont feletti, míg a mediterrán országcsoporthoz képest 20 százalékpontot meghaladó felzárkózás tapasztalható. A fejlett eurózónához mért felzárkózásunk lassúsága alapján érdemi konvergenciáról nehezen beszélhetünk, míg 2015-re már a 80 százalékot is meghaladta a relatív jövedelemszintünk a mediterrán országokéhoz viszonyítva. A déli országok esetében a kiinduló szint 58 százalék volt, így éves viszonylatban átlagosan valamivel több, mint egy százalékponttal közelítettük a fejlettségi szintjüket.

A mediterrán országokhoz mért felzárkózást a déli országok és hazánk gazdasági struktúrájának 2010-ig tapasztalt jelentős hasonlóságai is magyarázzák. A hazai beruházási ráta a déli országokhoz hasonló módon alakult, ezzel párhuzamosan hazánk munkapiaci aktivitási rátája, adósságállománya, valamint a termelékenységi pályája is inkább a déli országcsoportét közelítette.

Az elmúlt húsz év alatt csak kismértékben sikerült közelíteni Nyugat-Európa gazdasági fejlettségéhez, eközben hazánk a szűken vett régiótól (a visegrádi hármaktól), valamint a balti országcsoporttól is lemaradt. A szomszédos országoktól, valamint a Baltikumtól való leszakadás a 2013-ban tapasztalt növekedési fordulattal megállt. A javuló munkapiaci aktivitással és a beruházások fokozatos élénkülésével párhuzamosan a hazai gazdaság növekedése újraindult, ezáltal a relatív fejlettségi szintünk stabilizálódott a régióban és az északi országokhoz mérten egyaránt.

Az, hogy melyik országcsoporthoz konvergálunk, szerencsére nem kőbe vésett tény, többek között strukturális reformokat támogató gazdaságpolitikával lehetséges egyik csoportról egy másikra váltani – írja az MNB. A hazai gazdaság versenyképességének fejlesztésével – például a vállalati beruházások vagy a munkatermelékenység javításának ösztönzésével – lehetséges lenne a régiónál és Nyugat-Európánál tartósan gyorsabb ütemben növekedni. Ezáltal a fejlett eurózóna-országokhoz mért felzárkózásunk lendületet nyerne, valamint a régióban korábban stabilizált helyzetünk is javulásnak indulna.