Tovább csúszhatnak a Brexit-tárgyalások

A 2,9 százalékos inflációs adat után szerdán újabb, az ING Bank szerint „sokkoló” jelentést hozott nyilvánosságra a brit statisztikai hivatal. A bérek átlagos növekedési üteme 1,7 százalékos volt február és április között, ami több mint két éve a legalacsonyabb növekedési ütemnek számít. Az inflációval korrigált reálbérek 0,6 százalékkal csökkentek a tárgyidőszakban éves összevetésben; ez 2014 augusztusa óta nem látott visszaesés.

A különböző béren kívüli juttatásokkal számított bérek növekedési üteme 2,1 százalékra lassult, az inflációval kiigazított adat pedig 0,4 százalékos csökkenést mutat. Nominális értékben áprilisban 1,5 százalékkal zuhantak a fizetések.

A vásárlóerő-csökkenés üteme annak ellenére sem mérséklődik, hogy a munkaerőpiac változatlanul robusztus, a munkanélküliség a 42 éves mélypontot jelentő 4,6 százalékon áll, s a szintén rekordot jelentő 32 millióra emelkedett a munkahellyel rendelkezők száma.

Az adatok is mutatják, hogy milyen kihívásokkal néz szembe Theresa May kormánya, amelynek elsősorban a gazdaság helyzetét kell figyelembe vennie a kilépési tárgyalásokon, ám ezekről még mindig nem lehet tudni, mikor kezdődnek. May ugyan az Emmanuel Macron francia elnökkel közösen tartott kedd esti párizsi sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy a menetrend nem változik, és a párbeszéd Brüsszellel az előzetes terveknek megfelelően jövő héten megkezdődik, erre azonban egyelőre csekély az esély. Még mindig nem született meg ugyanis a megállapodás az északír Demokratikus Unionista Párttal (DUP), mely a legalább hat halálos áldozattal járó londoni épülettűz után közölte: a tragédia miatt nem lenne illendő most bejelenteni a megegyezést, ami így a jövő hétre húzódik. Ám ez azt is jelenti, hogy el kell halasztani a királynő programbeszédét és a Brexit-tárgyalások megkezdését is.

Közben mindkét oldalról növekszik a nyomás Mayre. Párizsban Macron is megismételte, amit egy nappal korábban Wolfgang Schaub­le német pénzügyminiszter mondott: az unió kapui egészen a tárgyalások végéig nyitva állnak a britek előtt, ha meggondolnák magukat. Ezt hangoztatta szerdán Guy Verhofstadt, az Európai Parlament Brexit-főtárgyalója is, ő azonban (a Reuters jelentése szerint) sietett hozzátenni, hogy erről csak a korábbinál szigorúbb feltételek mellett lehet szó, Nagy-Britannia nem számíthat például az uniós büdzsét és szabályozást illető engedményekre.

A maradásra persze kevés az esély, mert a Munkáspárt, valamint a YouGov májusi felmérése szerint a britek 68 százaléka is kilépést akar, csak az a kérdés, hogy pontosan milyet. Erre úgy tűnik, hogy a kormány sem tudja a választ.

A brit stratégia szempontjából kritikus fontosságú ülést tart ma a kilépéssel foglalkozó albizottság, de a vélemények még a kormányon belül is eltérnek. Sajtóértesülések szerint Philip Hammond pénzügyminiszter és Greg Clark gazdasági miniszter is amellett kardoskodik, hogy a munkaerőpiac és a gazdaság számára a lehető legjobb megállapodás szülessen. Hammond azt akarja, hogy Nagy-Britannia a vámunió tagja maradjon, s ebben számíthat a DUP-ra is. A kormányfő és David Davis Brexit-miniszter változatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy ha kell, Nagy-Britannia megállapodás nélkül távozik az EU-ból. Az Independent elemzője szerint nem véletlenül, a konzervatívok egy részének ugyanis épp az a célja, hogy az országot minimális szabályozást, alacsony adókat és béreket kínáló, a környezetvédelem és a munkavállalói jogok terén engedményeket adó nagyvállalati paradicsommá alakítsa.