Hihetetlen, de Magyarország 2030-ra többet fizethet az uniós kasszába, mint amennyit abból kaphat

Annak ellenére, hogy mostanság minden a gazdasági nehézségekről, sőt a recesszióról szól, jó eséllyel még ilyen körülmények között is folytatódhat a konvergencia. Idén nagy valószínűséggel megmarad a hőn áhított 2 százalékos növekedési többlet,

Nem zárható ki a nettó befizetővé válás, de nem is vehető biztosra. Egyrészt a kohéziós pénzek eleve csökkennek, márpedig ennek Magyarország az egyik haszonélvezője volt, hasonlóan régiós társaihoz. Másrészt azzal, hogy hazánk fokozatosan felzárkózik az uniós átlaghoz, szintén mérséklődik a támogatások mértéke – mondta a VG-nek Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője.

Mindenesetre ma még igencsak nehéz elképzelni ezt a forgatókönyvet, ha azt nézzük, hogy olyan országok számítanak nettó befizetőnek, mint Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország és Írország. A magyar fejlettség, amely bizonyos számítások szerint vásárlóerő-paritáson mérve idén elérheti az uniós átlag 78 százalékát, ezektől a tagállamoktól még igen messze van, a legközelebb hozzánk Olaszország található, 95 százalékos mutatóval, az összes többi jócskán 100 százalék fölött (Ausztria 120 százalék, Németország 119 százalék, Svédország 124 százalék, de Finnország is 113 százalék).

A VG-nek korábban nyilatkozó elemzők egyébként az évtized végére a magyar fejlettséget a növekedési trend alapján 85-90 százalékra helyezték, tehát nem tűnik kivitelezhetetlennek a mutatvány. Regős Gábor jelezte, nem is feltétlenül arra számít, hogy a nettó befizetők közvetlenül nettó haszonélvezővé válnak, inkább csak arra, hogy a nettó pozíciójuk javul. Szerinte érdemi javulás a nettó egyenleg terén olyan országnál következhet be, amely az uniós átlagtól inkább leszakad, ez pedig valamelyik déli állam lehet elsősorban.

Nem véletlenül tervezi az unió egyre inkább a déli tagországok megsegítését, a PIGS-nek is csúfolt országcsoport az elmúlt évtizedekben folyamatosan csúszott lefelé: Görögországnál ma már minden visegrádi ország fejlettebb, Portugáliánál pedig Lengyelország és Magyarország mellett Csehország, sőt ez utóbbi már Spanyolországot is megelőzi. És persze ott van még a gazdaságilag szétszakított Olaszország, ahol az euróövezeti tagság 2002-es kezdete óta alig nőtt a GDP. A magyar fejlődést az is jól példázza, hogy ma már több nyugat-magyarországi régió is fejlettebb, vagy azonos szinten áll a délolasz tartományokkal.

A Makronóm Intézet vezetője emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakorlatban 2030 környékén indul az új költségvetési ciklus (hiszen a 2021–2027-es kifizetések elhúzódnak), és nem tudni előre, hogy mekkora forrásokat sikerül majd hazánk számára kiharcolni.

– magyarázta a szakember, majd rögtön hozzátette, hogy a nettó befizető és a nettó haszonélvező fogalmakkal önmagában óvatosan kell bánni. Bár meg lehet nézni a Brüsszellel kapcsolatos tranzakciókat és azok egyenlegét, de ha valaki nettó befizető, az se jelenti azt, hogy számára káros a tagság: egy nyugat-európai ország például így szabadon hozzáfér a keleti piacokhoz, élvezi a tagságból fakadó közvetett előnyöket, illetve a keleti országok számára juttatott támogatások egy része is visszacsorog oda. 

Az, hogy Magyarország nettó befizetővé válik, két dolgot jelent: egyrészt tud magasabb hozzáadott értékű termékeket és szolgáltatásokat exportálni, hiszen ez a felzárkózás alapja; másrészt, mivel kevesebb támogatás érkezik, a beruházási rátája elvben csökken, ezért a beruházásokkal kapcsolatos termékek (például gépek) importja mérséklődik – mutatott rá Regős Gábor.