Megölik a beszállítót, vagy… – a vállalatvezetők szerint a multik nem ismerik az áremelést

Szinte pillanatok alatt kellett alkalmazkodniuk az ipari beszállító magyar középvállalkozásoknak a brutálisan gyorsan végbement alapanyag- és energiaár-robbanáshoz. A túléléshez a multikkal való állandó, szívós ártárgyalásokra, az alapanyag-utánpótláshoz a korábbiaknál lényegesebben gyorsabb döntésekhez és nagyobb rizikóvállalásra, a fojtogató munkaerőhiánnyal szemben pedig a harmadik világból behozott munkaerőre van szükség – hangzott el a Magyar Vállalatvezetők Üzleti Közösségének (MVÜK) panelbeszélgetésén.

„Több mint 20 éve vagyok a szakmában, idősebb kollégákat is kérdeztem, hogy találkoztak-e ilyen komplikált piaci helyzettel, mint a jelenlegi, ám mind nemet mondtak rá” – jelentette ki Németh András, a zalaegerszegi gépipari vállalat, az AQ Anton ügyvezető igazgatója. A multinacionális cégeknek bedolgozó magyar vállalkozók egyik fő kihívása, hogy az elképesztő mértékű energia- és alapanyagár drágulásának költségeit érvényesíteni tudják a multi vevőikkel szemben, akiknek a gyomra a mostani, nem ritkán 30-40 százalékos áremelési igényeknél sokkal kisebb mértékű növekedést sem hajlandó bevenni.

A szlovákok és a szerbek már nem jönnek Magyarországra

A munkaerőhiánnyal kapcsolatban György István, a Prysmian Magyar Kábel Művek (MKM) Kft. ügyvezetője elmondta: kisteleki telephelyükön négy hónapja immár hatvan indonéz munkatársuk dolgozik, a beilleszkedésük teljesen zavartalan. A problémát korábban európai munkavállalókkal próbálták megoldani, másik, balassagyarmati gyárukban például szlovák oldalról érkező munkaerőt is foglalkoztattak, ám

ahogy a szerb határ menti, kisteleki üzemükben is voltak szerbek, ám ott is nagy volt az elvándorlás. Az indonéz munkavállalókra úgy esett a választás, hogy a kormány bilaterális egyezményt kötött Indonéziával, így az ottani munkakeresők gyakorlatilag három héten belül munkába tudtak állni Magyarországon.

– árulta el György István.

Egyre nagyobb szerepük van az üzleti ösztönöknek

Messze nem ilyen egyszerű kérdés a sorozatos piaci sokkok által szétzilált alapanyag-utánpótlás megszervezése, ráadásul ehhez immáron nem elég csak a piacismeret, a cégvezető megérzéseire, üzleti ösztöneire egyre nagyobb szerep hárul. „Gazdasági asztrológia” – humorizált Dominek Ákos, a Pannon Tools Kft. cégvezetője annak kapcsán, hogy ők azért tudtak például a tavaly évben is folyamatosan termelni, mert év elején ráéreztek arra, hogy megugrik az acél ára, így az akkori, lényegesen alacsonyabb árakon bekészleteztek alapanyagból.

A cégvezető megjegyezte, bár ma szokás ezt az orosz–ukrán háború kontójára írni, a valóságban az EU-ban évente felhasznált 150 millió tonna acél 20 százalékát importálják. Ennek 40 százaléka, 12 millió tonna Oroszországból, Ukrajnából érkezik, az ipar pedig ezt a kiesést tudta ellensúlyozni.

Németh András a maga részéről óva int a túlzott készletezéstől: előállhat ugyanis, hogy valaki a rosszabb időkre készülve alaposan bevásárol egy alapanyagból, közben a nyersanyagár esik, a versenytárs pedig az aktuális spotáron vesz nyersanyagot és előnybe kerül. „Az egyik testvérvállalatnál történt meg, hogy alumíniumötvözetet vettek és a vevővel úgy egyeztek meg, hogy az alumínium mindenkori világpiaci árazásához igazították az árat. Mármost az utóbbi időben éppenséggel nem a nyersanyagnál, hanem az ötvözőknél szálltak el az árak” – figyelmeztetett az ügyvezető igazgató.

György István felidézte, hogy decemberben az egyik legnagyobb alumíniumbeszállító partnerük egyszer csak küldött egy levelet, hogy a következő hónaptól már nem tud szállítani. Úgy, hogy csak a balassagyarmati üzemük 15 ezer tonnát vásárolt tőlük évente, éves nyersanyag-felhasználásuk 80 százaléka onnan származott, ráadásul szinte nulla raktárkészlettel üzemeltek.

A falig kell elmenni a tárgyalásokon

– hangzott el a panelbeszélgetésen. Mint elmondták, alaposan, kőkemény üzleti adatokkal megindokolt, szívós ártárgyalások nyomán igenis le lehet tömni a multicégek torkán is a mostani, sok tízszázalékos áremelési igényeket is, de néhány esetben a falig kell elmenni. „Ahogy a régi öregek mondják: az, aki ebben a helyzetben nem veszít vevőt vagy adott esetben nem jut el odáig az ártárgyalás során, hogy a vevő makacskodása nyomán akár le is állítja a gyártást, az nehezen tudja maradéktalanul érvényesíteni az érdekeit” – érzékeltette Németh András.

– mondja Dominek Ákos a végvevőkről, akik közül szerinte sportszerűtlen szereplők is akadnak. Például olyanok nem akarnak most áremelésről hallani, akikről köztudott, hogy az autóik az utóbbi évben 50 százalékos dráguláson mentek keresztül és minden idők legjobb profiteredményeiről számoltak be. „Volt idő, hogy az anyavállalatunk szemünkre vetette, hogy nagyon lassúak vagyunk és nem érünk el eredményt a vevőkkel szemben. Mi meg csak számoltunk, számoltunk. Végül azok elfogadták az áremeléseinket. Az elmúlt napokban az anyavállalat már arra kért fel minket, hogy mutassuk be a cégcsoport többi tagjának, hogyan értünk el eredményt” – mondta Németh András.

Sok beszállítónak gondot okoz, hogy hosszú időre előre megalkudott, fix áras beszállítói szerződése van, Németh András szerint viszont a látszat ellenére van jogi megalapozottság, ugyanis abban az esetben, ha olyan jelentős változás történik, amely nem volt előrelátható a szerződéskötés időpontjában, akkor van jogalapja a beszállítói áremelési igénynek.