A magyar diákok is igényelnék, hogy foglalkozzunk a témával, amelyen a jövőnk múlik

Nemcsak a kormányzati szándék, a szükség is arra ösztönöz, hogy minél többet foglalkozzunk a természettudományos tárgyakkal, a klímaváltozással, a fenntarthatósággal és mindezek kereszteződésében az innovációval. A helyzet nem rózsás, de talán javul, és mindenképpen van hova nyúlni, ha valaki szeretne javítani a vonatkozó oktatás színvonalán.

A Cambridge International 13 és 19 év közötti amerikai diákok körében végzett felmérése szerint:

• 96 százaléka a diákoknak kifejezetten igényli, hogy az iskolában olyan globális problémákkal foglalkozzanak, mint a klímaváltozás,
• 70 százaléknál is többen olyan karriert szeretnének, amellyel hozzájárulhatnak a kérdések megoldásához,
• 39 százalék egyetértett azzal, hogy az éghajlatváltozás a legnagyobb probléma, amellyel az emberiségnek szembe kell néznie.

Ehhez jönnek még az UNESCO száz országra vonatkozó adatai, amelyek szerint a világ nemzeti alaptanterveinek 47 százaléka nem is tesz említést az éghajlatváltozásról, 51 százaléka pedig „csak” nem tartja fontosnak, noha 

Igény volna rá

Ezek után nem olyan meglepő, hogy az UNICEF felmérése szerint a 13–25 év közötti magyar fiatalok 84 százaléka elégedetlen azzal, amennyi információt kap az oktatási rendszeren keresztül, pedig a tanárok túlnyomó többsége szerint elengedhetetlen, hogy a témát az osztályteremben tárgyalják. 

Csakhogy kevesebb mint 40 százalékuk tanítja magabiztosan az éghajlatváltozással kapcsolatos témákat, sőt, az Education International kutatása szerint csupán 20 százalékuk érzi magát felkészültnek arra, hogy a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témákat és vonatkozó készségeket tanítson.

Itt jön a képbe a Maker’s Red Box, illetve a témára specializált tananyaga, a Global Warning – Klímaexpedíció a Föld körül, amelyet nemrég a Rózsakerti Demjén István Református Gimnáziumban a gyakorlatban is bemutattak.

Felvértez a pályaválasztásra

Ezt az oktatási csomagot az OECD által 2018-ban elfogadott globális kompetencia-keretrendszerrel összhangban fejlesztették ki, ami azon alapszik, hogy a fiatalok mennyire képesek a helyi és interkulturális gondok megértésére, az eltérő szempontok áttekintésére, értékelésére, majd a cselekvésre. A tananyag lényege, hogy a pedagógusoknak és a diákoknak is segítsen a nehéz téma feldolgozásában, és gyakorlati képességeket fejlesszen. 

A csomagot a mindennapokban is a klímaváltozással és okaival foglalkozó szakemberekkel konzultálva készítették, a célja pedig a hivatalos megfogalmazás szerint az, hogy „a való életből vett helyzeteken keresztül a gyerekeket helyezze az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés középpontjába. Közben számos jól működő megoldással, illetve alkalmazkodási stratégiával találkoznak, és ráéreznek, hogyan tehetnek ők is egy fenntarthatóbb jövőért. Felvértezi a tanulókat a tudományos megközelítésre és a közös, együttműködésre épülő munkára, amelyek elengedhetetlenek a pályaválasztásnál.”

Itt pedig már a kormányzati szándék jön be a képbe.

Miről szólhat a század első fele?

Tudniillik a hazai oktatási vezetés kimondott szándéka, hogy növelje a felsőoktatásban az MTMI (műszaki, természettudományos, matematikai és informatikai) és az agrár-, orvosi, pedagógiai és államtudományokkal kiegészített MTMI+ részarányát a jelentkezések között. Az idei felvételi adatok szerint ez a növekedés máris beindult, ugyanakkor a fejlődési pálya meredekebb.

– mondta Hankó Balázs felsőoktatásért, innovációért, szakképzésért és felnőttképzésért felelős államtitkár a felvételi jelentkezési határidő után, és a tervet azóta többször, több helyütt elismételte. 

Bódis László, az innovációért felelős helyettes államtitkár pedig úgy nyilatkozott: ha feltesszük a kérdést, hogy miről szólhat a 21. század első fele, akkor a fenntarthatóság biztosan a középpontban lesz: „Csak azt a Föld bolygót tudjuk átadni a következő generációnak, ami nekünk is a rendelkezésünkre áll.”