Győrffy Balázs: azonos feltételek kellenek az unión kívüli és belüli agrár- és élelmiszeripari termékek esetében

Tavaly aratott az aszály, a mostani májusi eső aranyat hoz, vagy a jóból is megárt a sok?

Ha lehet választani, akkor inkább az utóbbi mellett döntenék, és azt gondolom, a többség is ezt tenné. A volument illetően jók a kilátások, az aratás előtt másfél hónappal a termésmennyiség alapján akár jó év is lehetne. A probléma az, hogy az árak nem igazán azt a képet mutatják, amely megnyugtatná a gazdákat. Kiemelkedően jó termésátlagokat kell felmutatni ahhoz, hogy a gazdálkodó eredményes legyen, mivel jócskán megugrottak tavaly az inputárak, amelyeknek nyilván az idei termés árában kellene megmutatkozniuk. Azonban a helyzet az, hogy a gabonaféleségek ára rég nem látott mélységbe süllyedt. Gazdálkodói visszajelzések szerint sokan akár hektáronkénti százezer forint körüli veszteséget is kénytelenek lesznek elkönyvelni, ha nem áll be kedvező változás e téren.

A világpiaci árak is lejtmenetre váltottak, de a régióban szakemberek szerint az ukrán dömpingtermékek még súlyosabb helyzetet okoztak. A napokban lépett életbe a kelet-európai uniós tagországok nyomására elfogadott bizottsági rendelet, amely már szabályozza az ukrán gabona behozatalát. Ez elegendő megoldás lehet ebben a helyzetben?

Érdemes néhányat visszalépni, és megvizsgálni, miként működik az uniós piac a szigorú előírásaival, és hogyan viszonyul ehhez az import. Míg a belső piacra mindenféle szankció nélkül be lehet hozni olyan termékeket, amelyek előállítása során semmilyen uniós előírást nem tartottak be, addig az itt termelő, rengeteg szabályozást betartani kénytelen gazdálkodók jókora hátrányban lesznek a külpiacon termelőkkel szemben, legyenek azok brazilok vagy ukránok. Márpedig az unió a gabonán kívül a tojás, a baromfi, a méz és minden egyéb élelmiszer esetében is korlátok nélküli behozatalt tett lehetővé. 

Az uniós szabályok által nem terhelt, vagyis alacsonyabb előállítási költségű termény ezért nyilvánvalóan dömpingáron jelenik meg a környező országok piacán, mert így még a távolabbi tranzitok miatti szállítási költség sem rakódik rá. Általánosságban is elmondható, hogy az uniós élelmiszer-előállítóktól megkövetelt szabályokat az importtermékekkel szemben is meg kellene követelni, ellenkező esetben az európai termelők folyamatosan versenyhátrányban lesznek.

A kamara miért nem lépett fel előbb a hazai piac megvédése érdekében?

Jeleztük ezt mi már tavaly is, és az agrártárca is fellépett a megfelelő helyeken, rámutatva arra, hogy ebből még komolyabb bajok lesznek, de az uniós döntéshozók láthatóan nem kívántak reagálni a felvetésekre. A tagállamoknak nincs joguk egyedileg fellépni ilyen esetben, s mivel a döntés közös volt, az ebből adódó terhek viselésének is közösnek kellene lenni. A világpiaci áraknál mintegy 25 százalékkal nagyobb mértékben csökkentek itthon az árak, ami nem magyarázható mással, mint az ukrán dömping beérkezésével. Ez addig nem hatotta meg az Európai Bizottságot, míg a lengyelek el nem kezdték a gabonaszállítmányok leállítását a határnál, amihez természetesen mi is örömmel csatlakoztunk. Azért nem tartottuk volna szerencsésnek, hogy mi lépjünk az ügyben elsőként, mert hazánk egyébként is előszeretettel van fekete bárányként feltüntetve, és félő volt, hogy e szakmai kérdést is politikai síkra viszi így a bizottság, mely testület mára sajnos nem a szerződések őreként viselkedik, hanem kőkeményen politizál. Politikai függetlenséggel megvádolni a Bizottságot vakmerő állítás. Ezt nyilván tényként kell kezelni, és ennek megfelelően cselekedni, s ezt is tettük, az eredményt tekintve egyébként sikeresen.

Ezzel megoldódott a probléma?

Ezt senki nem gondolhatja komolyan, de valami legalább már elindult. Az agrárgazdasági kamara Brüsszelben tervez demonstrálni a közeljövőben, mivel szeretnénk nyomást gyakorolni a bizottságra, hogy a behozatali tilalom időbeli hatályát legalább az év végéig kiterjessze. Ha nem tesszük rendbe, hogy mi az, amit erre a piacra be lehet hozni, milyen élelmiszer kerülhet az európaiak asztalára, akkor itt csak tüzet oltunk, és korrekt megoldást nem fogunk találni. Mindemellett szükség van arra, hogy az akut helyzetet kezeljük. Vagyis szükség van arra a döntésre, hogy az ukrán termékek legfeljebb átutazhassanak Magyarországon, ne kerüljenek forgalomba az itteni piacon.

Az ukrán gabona okozta problémák előtt koronavírus-válság volt, majd jöttek a háború okozta piaci volatilitások és a tavalyi aszály, vagyis elképesztő körülmények között kellett helytálljanak a gazdálkodók. Mennyiben segíthet nekik az, hogy idén több forrásra számíthatnak, illetve adhatnak reményt nekik az idén várhatóan már megpályázható, példátlan mértékű vidékfejlesztési források?

A magyar agrár- és élelmiszer-gazdaságban rendelkezésre álló forrástömeg egészen rendkívüli lesz a következő években. A közös agárpolitika II. vidékfejlesztési pillérében óriási forrás áll majd rendelkezésre. Így lehetővé válik, hogy mindenki fejleszthessen, aki csak szeretne, kicsi, közepes és nagy gazdaságok, vállalatok egyaránt. 

Ez egyébként a nemzeti támogatásként adható maximum. Vagyis minden, az uniótól kapott 20 forint mellé további 80 forintot ad a kormány a gazdáknak és élelmiszeripari szereplőknek fejlesztéseik megvalósítására. Idén jó esetben még csak a pályázati kiírásokkal találkozhatunk e források esetében, de a mostani kamatkörnyezet lehet, hogy egyébként is fékezné az igénybevételüket. A 2021–2027 közötti uniós költségvetési időszakban viszont 4300 milliárd forint áll a gazdák rendelkezésére. A területalapú támogatásként kifizetett összegek is magasabbak lehetnek idén, ha többletvállalásokat tesznek a gazdák. Ahhoz, hogy e tekintetben meg tudják hozni a jó döntéseket, a kamara több kiadványt jelentetett meg, és számos fórumot is tartott. A legerősebb lába ennek az információátadásnak a falugazdászok munkája, akik egyébként nagyon komoly leterhelés mellett dolgoznak. Már most tartunk tőle, hogy a jövő évi feladatokat ezzel a létszámmal nem tudjuk majd teljesíteni.

Jóval több, mint százezer aláírást gyűjtött össze az agrárgazdasági kamara a Magosszal karöltve a földadó ellen, ennek lesz valamilyen folyománya?

Előreláthatóan már a tavaszi ülésszakban a parlament elé kerülhet egy törvénytervezet ezzel kapcsolatban. Jelenleg még a társadalmi egyeztetés zajlik a jogszabály tervezetéről.

Mennyire lepte meg a gazdálkodókat, hogy az önkormányzatok elkezdték adóztatni a földtulajdont?

Nyilván az első ilyennél volt a legnagyobb meglepetés, de már vannak olyanok, amelyeknél akár a hektáronkénti negyvenezer forintot is eléri a kivetett adó mértéke. Ennek valahol véget kell vetni. Megítélésünk szerint a termőföld nem adóztatandó termék, hanem az élelmiszer-ellátásunk biztonságát hivatott szolgálni, márpedig egy ilyen adónem rontja az élelmiszer-termelés versenyképességét. A termőföldvédelem egyébként is kiemelt feladata a kamarának, hiszen most már nemcsak az adásvételek, hanem az egyes földbérleti szerződések megkötésekor is hallathatja hangját a kamara.

Ez a rendszer mennyire váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mennyire sikerül valójában a helyben élő gazdálkodókat helyzetbe hozni és helyben tartani?

A szándék az egyértelmű, jogi csűrcsavarok folyamatosan vannak. Magyarországon olyan helyzet nem fordulhat elő, mint például Romániában, hogy egy külföldi akár több tízezer hektárt vásároljon, ami azt jelenti, hogy a földtörvény és az ahhoz kapcsolódó szabályozás beváltotta a reményeket. Komolyabb, rendszerszintű problémák nem merültek fel. Azt a célt, hogy magyar kézben tartsuk a magyar földet, elértük vele, vagyis ez az eszköz, azt gondolom, hogy eddig jól szolgálta a célkitűzésünket.

Már teljes évről is beszélhetünk, miután életbe lépett a családi gazdaságok reformját hozó jogszabály. Ezt mennyire tudták „belakni” a gazdálkodók?

Azt gondolom, hogy a gazdatársadalom jól ki tudja használni az ebben rejlő lehetőségeket. Az adózási kritériumok nagyon előnyösek, az értékhatárok a minimálbérrel együtt folyamatosan emelkedtek, vagyis e tekintetben beváltották a reményeket. A korábbi időszakban az egyik legnagyobb gond az volt, hogy fixen volt megállapítva egy értékhatár, amely alatt nem kell adózni, és ez az értékhatár nem igazodott a piaci változásokhoz. Az új szabályoknak köszönhetően tavaly 12 millió forint árbevételig nem keletkezett személyi jövedelemadóra (szja) vonatkozó befizetési kötelezettség, 24 millió forintig pedig csak a 12 millió forint feletti részre kellett 10 százalékot adózni. Idén pedig – a minimálbér emelkedése miatt – ezen összeghatárok 13,9, illetve 27,8 millió forintra nőttek. 

Úgy néz ki, a Pénzügyminisztériummal sikerül megegyezni abban, hogy ez a jövőben meg fog változni, és az értékesített eszköz után csak akkor kell majd fizetni szja-t, ha nem vesz újat, vagy csak olcsóbb új eszközt szerez be a gazdálkodó. Jó reményünk van arra, hogy mindez akár már az idei évre is vonatkozzon.

A tavalyi aszály idején fenyegető szintű fellépések voltak a jégkármérséklő rendszer ellen. Most, hogy esik az eső, megnyugodtak a kedélye?

Sajnos idén is voltak ilyen fenyegető fellépések, mint látható, a tények az ilyen embereket nem zavarják. Az általunk működtetett rendszer sem nem hozza, sem nem üldözi el az esőt. Ugyanakkor a rendszer valóban jól működik azon a területen, amelyre ki lett fejlesztve. Minden egyes védekezésre elköltött forinttal átlagosan 33 forintnyi termelési értéket védünk meg vele, ez éves szinten több tízmilliárdos kármegelőzést jelent. Tavaly mindössze 28 400 hektárra jelentettek be jégkárt a gazdálkodók, míg 2017-ben ez 72 ezer hektár volt. Ráadásul köztudott, hogy a klímaváltozás nyomán sokkal gyakoribbak és intenzívebbek az időjárási anomáliák. Vagyis úgy tudunk jobb eredményeket produkálni, hogy az időjárási körülmények kifejezetten ellenünk dolgoztak.

Az idén tízéves fennállását ünnepelheti a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, amelynek élén áll a megalapítása óta. Mint gondol, mi volt a szervezet legnagyobb sikere az elmúlt évtizedben?

Őszintén szólva megválaszolhatatlannak tűnő kérdés, olyan szinten sikerült átalakítani magát a szervezetet az elmúlt évtized során. Nyilván a közelmúlt eseményeivel kapcsolatos sikerek élénkebben élnek bennünk, ám kiemelhető a falugazdász-hálózat egységesítése, jól szervezett, strukturált működtetése, komoly eredmény a jégkármérséklő rendszer felállítása vagy a vidékfejlesztési program 80 százalékos nemzeti társfinanszírozása. Fontos eredménynek tartom, hogy olyan stratégiát tudtunk elfogadtatni az unióval, amely lehetővé teszi, hogy a magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar fejlődő pályára álljon, az ágazatba beérkezett források kifejezetten jól hasznosultak, és mindenképpen kiemelendő a családi gazdasági modell újragondolása. Ezzel meg tudtuk tartani a családi gazdaságokat mint a magyar agrárium gerincét, és meg tudtuk védeni ezáltal a magyar termőföldet is.