Jó pénzt hoz a TikTokon a betegségtrend

Egy fickó, nevezett Hope Otto (vélhetően szerzői álnév) 2021-ben megható Instagram-bejegyzést tett közzé arról, hogy beleunt a betegségébe (EDS), és feladja a küzdelmet. Majd az utolsónak szánt bejegyzést öt hónapnyi kontentcunami követte immár a TikTokon, hatalmas nézettség mellett. Tavaly februárban fejezte be a sztoriját. A közösség azonnal megvádolta az Instát és a TikTokot azzal, hogy arra buzdítja a felhasználókat, hogy nagyítsák fel betegségüket, mert azzal nézettséget érhetnek el. 

Hope Otto sztorija persze nem ért véget, idén januárban jóval egészségesebbnek tűnve újra megjelent tartalommal, ami miatt az eddigi követők kissé kiakadtak – joggal –, hogy akkor miért volt szükség a megindító bejegyzésekre. A történetet a Vice közölte egyfajta felütés gyanánt, és ebből kibontva járta körbe a jelenséget.

A helyzet az, hogy a fickó bejegyzései egy sokkal fontosabb, a társadalmi érzékenységgel való visszaélésre világítottak rá. Ettől datálják az úgynevezett sickfluencer kifejezést. Ez nem jelent mást, mint hogy emberek felnagyítják a betegségüket, vagy egyszerűen csak kitalálnak maguknak egyet, amelyet megpróbálnak a nagyközönség számára dokumentálni, interpretálni, és elmondani nekik, az mivel jár, mit jelent számukra a mindennapokban, és hogyan próbálnak meg együtt élni azzal a betegséggel, vagy épp nem kívánnak vele együtt élni – jó esetben. 

Amerikában több trolloldal is foglalkozik a sickfluencerekkel és azok állításival. Folyamatosan követik a YouTube-, az Instagram- és a TikTok-tartalmakat, persze azért, hogy lerántsák a leplet a csalókról, és jót „röhögjenek” egyesek nyomorán. Ez a másik véglet. Több szervezet ugyanis ezeknek a trolloldalaknak tulajdonítanak néhány öngyilkosságot, magyarán ezen oldalak követői sem sokkal etikusabbak, mint maguk a sickfluencerek, illetve követőik. Ám tény, hogy néhányszor sikerült lerántaniuk a leplet a csalókról.

A social media veszélyei

A pszichiáterek arra hívják fel a figyelmet, hogy a betegségtrendben vannak ugyan jó célok, de nagyon gyakran félreértelmezett helyzetekről vagy félremagyarázott problémákról esik szó (időnként a legnagyobb jóindulattal), amit hosszú munkával lehet csak rendbe rakni azoknál az embereknél, akik ezekből a tartalmakból próbálnak tájékozódni. A social media felületek tökéletesen alkalmasak a jó- vagy rosszindulatú félretájékoztatásra. 

Itthon sem egészen idegen a kisebb-nagyobb követőtáborral rendelkező influenszerektől a sickelés. Ám a magyarok inkább a mentális vonalra terelik a dolgot, mint a bipolaritás, dühkezelési problémák, alkoholizmus vagy depresszió. A TikTok live-ot pörgetve egyre gyakrabban lehet belefutni olyan magyar autorokba, akik a „rosszakaróikkal” való nézeteltéréseiket a közösségi platformon üzengetve orvosolják, és meglepő, hogy amint emelkedettebbé válik a hangnem, fokozódik a szitok, úgy nő az élő közvetítés nézettsége. Az is meglepő, hogy minél depresszívebb egy bejegyzés, annál több reakciót vált ki a követőkből, magyarán az autor úgy értelmezheti a dolgot, hogy ezzel van keresnivalója. 

Ennek a „sztárnak” ma is kétszázezres a követőtábora a TikTokon, és csaknem kétmillió lájknál tart. Ugyanakkor ő nem tartozik a sickfluencerek közé, a karaktere sokkal összetettebb.

Mi az a Münchhausen-szindróma?

Mondhatni nem közveszélyes, mint azok, akik szándékosan hazudnak a betegségükről: felvesznek egy szerepet, és beleragadnak, mint Jim Carrey az Ember a Holdonba. A Münchhausen-szindróma lényege, hogy a betegek kitalálnak maguknak valamilyen betegséget vagy tünetcsoportot, majd azt az egészségügynek megpróbálják „eladni”, hogy foglalkozzanak velük – írja a Házipatika a saját oldalán. 

Történeteiket a családnak és a hozzátartozóknak is előadják, hogy magukra irányíthassák a figyelmet. A Münchhausen-szindróma különbözik a hipochondriától, ez esetben ugyanis nem a betegségtől való félelemről van szó, hanem arról, hogy az érintettek tünetekről és panaszokról hazudoznak, leleteket hamisítanak, akár a tüneteket is előidézik magukon. Jellemző rájuk az is, hogy panaszkodnak korábbi ellátóhelyeikre, elmondják: már rengeteg orvosnál voltak, de egyik sem tudta kideríteni, mi a bajuk, közben pedig – legalábbis elmondásuk szerint – egyre romlik az állapotuk. 

Hiszen ők teljesen kívülállóként közelítik meg azt a betegséget, amelyben mások például szenvednek, és gondolataikkal, mondandójukkal teljesen más irányba terelhetnek másokat. Ráadásul a sickfluencerek hajlamosak kijátszani a közösségi platformok algoritmusait csak azért, hogy még több figyelmet kapjanak. Ezek a keresőmotoros manipulációk pedig egyre nagyobb társadalmi problémát okozhatnak.