Nagy Márton: strukturálisan magasabb infláció jöhet
Noha a legfontosabb kérdés továbbra is a társadalmi-gazdasági versenyképesség, napjaink legégetőbb kérdése az infláció Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter szerint. A tárcavezető szerint hiba lenne a korábbi évek gazdasági világába vágyni, ezért elképzelhető, hogy nem tudunk majd a 2-4 százalékos drágulási szinthez visszatérni.
Nagy Márton a Magyar Nemzetben közzétett vezércikke szerint a gazdasági sokkhatások miatt már középtávon is a korábbi szint fölé tolódhat az infláció, ugyanakkor strukturálisan is több tényező mutat a korábbinál magasabb drágulási ütem felé.
Ezek között található a globalizáció újjászervezése, mely Nagy szerint hosszú évekig tarthat. A magasabb infláció felé mutat a protekcionizmus és az általa megnövekedett piaci koncentráció is. A miniszter felhívja a figyelmet arra is, hogy
a vállalatok az újralakuló világrendben egyre inkább az ároptimalizációra helyezik a hangsúlyt, amit meg is tehetnek a külföldi verseny visszaszorulásával.
További árfelhajtó tényezőnek számít Nagy Márton szerint az energiaátmenet, a tőke áramlásának új utakra terelése és a demográfiai átmenet is. A tárcavezető szerint a zöldátállás kezdetben mindenképpen komoly beruházásokat igényel, ráadásul a megújuló technológiáknak nagy adósságaik vannak költséghatékonyságban, végeredményben pedig technológiai megoldásokban. Ezért a zöldenergia-kísérlet részben egy ideológiavezérelt társadalmi luxusfogyasztási cikknek is tekinthető Nagy szerint.
A tőke elérhetőségét az korlátozhatja, hogy az államok a hazai gazdaságfejlesztésre fókuszálnak majd, továbbá ezzel párhuzamosan minden eddiginél fontosabbá válhat a geopolitikai kapcsolatok szerepe is. A politikailag újjászervezendő világgazdaságban a tőkét még inkább politikai eszközként használják, eltérítik (Amerika Kínával, Brüsszel Budapesttel szemben), így nem minden térségbe és iparágba jut majd annyi, mint korábban – hívja fel a változásokra a figyelmet a miniszter, aki szerint mindez hazai vonatkozásban a kamatcsapda kérdése, ami az idei év legnagyobb kihívása.
Végezetül az inflációs nyomást erősíti a demográfiai hanyatlás, ami szintén hozzájárulhat a tőke szűkösségéhez, sőt munkaerőhiányhoz is vezethet, ami béremelési nyomást okoz.
Legsúlyosabb negatív hatása a folyamatnak azonban az innovációs stagnálás,
mivel folyton csökken a kreatív, innovációs folyamatban részt vevő, a vállalatoknál újításokat bevezető és alkalmazó népesség mérete – írja Nagy Márton.
Végkövetkeztetésként pedig felveti, hogy mindezen hatások eredményeként nem kellene-e a jegybankoknak újragondolniuk az inflációs céljaikat. Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a magasabb inflációs célnak is az egy számjegyű tartományban kell mozognia, ám szerinte könnyen lehet, hogy a 2-4 százalékos drágulási ütem eléréséért túlságosan nagy árat kell fizetnünk.
A magasabb inflációs cél számos előnnyel járhat Nagy szerint, a magasabb gazdasági növekedés, fogyasztás és a befektetés ösztönzése mellett így sikerülhet elkerülni a „zero lower bound” problémát, amikor a kamatlábak nullára csökkennek és a monetáris politika mozgástere beszűkül. Nagy mindemellett azt is kiemeli, hogy a gazdaságpolitikának egyre inkább kínálatoldalivá kell válnia, ahol az infláció alakításában és az inflációs cél meghatározásában egyre nagyobb szerepet kell kapnia a költségvetési és szabályozói politikának.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.