Oszkó félti a jegybankot és a forintot, a piacok nem értenek egyet

Oszkó Péter, aki majdnem másfél évtizede a szocialista Bajnai-kormány pénzügyminisztere volt, a baloldali ATV-nek adott interjújában a forint visszavonulását jósolta, mert véleménye szerint a Magyar Nemzeti Bank csökkenti a kamatait, és megengedi az árfolyam gyengülését, hogy ezzel saját veszteségét csökkentse. Szakértők sem ezzel az árfolyam-előrejelzéssel nem értenek egyet, sem azzal, hogy a bevételi mérleg alakulása vezetné a drágulás mértékének stabilizálását célzó mandátummal rendelkező jegybankok kezét.

Az interjúban Rónai Egon azt tudakolta a volt pénzügyminisztertől, hogyan lesz képes az állam jövőre kifizetni az MNB kétezermilliárd forint körülire becsült idei veszteségét. Oszkó korrigálta a műsorvezetőt, azt mondta, ő úgy érti, hogy a kormány több évre terítené szét a terhet, és közben abban bízik, hogy nem is lesz ekkora, mert a jegybank nyereségessé válik. 

„A jegybank egyébként a gyengülő forinton tud a legkönnyebben pénzt keresni” – tette hozzá Oszkó, amire a műsorvezető azonnal lecsapott, és megkérdezte, ez lesz-e a jövő, a gyengülő forint.

– válaszolta a volt politikus. Kifejtette: csökkenő kamatszint mellett „elkerülhetetlen, hogy a forint egy gyengülő pályára áll”, aminek a kilengéseit már érezzük. Szerinte a háttárben az áll, hogy 10 százalék környékére mentek le a diszkontkincstárjegy-hozamok, ami „annyira visszaveti a külföldi befektetők érdeklődését a hazai állampapírpiac iránt, hogy az igen nagy kilengéseket”, a forint gyengülését tudja okozni, és ez is történt a múlt hét előtti héten.

Oszkó Péter szerint ha a diszkontkincstárjegyek mellett az államkötvények és egyéb eszközök kamat is lecsökken, „akkor nyilvánvalóan gyengülő pályára fog állni a forint. Ennek lesz majd nyereséghozadéka a jegybank gazdálkodásában. Tehát nem teljesen alaptalan az a várakozás, hogy a jegybank majd visszatermeli szép lassan nyereségben ezt a brutális veszteséget, de ez nem egy-két év lesz.”  A volt pénzügyminiszter szerint az MNB arra azért vigyáz, hogy ne 500-ig szaladjon el a forint euró elleni árfolyama, de azt nem bánja, hogy „ha szép lassan visszakúszik 400-ig, ami azért bőven várható, az önmagában még egy csökkenő fogyasztás mellett nem feltétlenül robbantja be az inflációt”.

Nem az, nem annyi, nem azért

Valójában a külföldiek állampapír-vásárlásainak vagy -eladásainak sokkal kisebb a szerepe, mint Oszkó Péter pénzügyminisztersége idején volt, hiszen az eladások nagyon jelentős mértékben a hazai háztartásokhoz rendeződtek át, és a műsorban többször is emlegetett hatalmasra nőtt költségvetési kamatteher jelentős részét ma már magyar magánember megtakarítóknak fizetik ki, így az országban marad.

– ezek a görbék nem mutattak korrelációt a forint árfolyamával az elmúlt hetekben –, hanem főként ahhoz az aggodalomhoz, hogy a Standard and Poor’s hitelbesorolási felülvizsgálata során esetleg leminősítheti Magyarországot. Miután ez nem következett be, az előzőleg az euró ellenében 388 környékéig gyengült forint gyorsan 373 környékére erősödött vissza, és nem zárható ki, hogy ismét áthatol a 370-es szinten is annak ellenére, hogy a piacon mindenki további kamatcsökkentésekre számít az MNB-től.

Az elemzők Oszkó árfolyamjóslatával sem értenek egyet. A Reuters a hónap első napjaiban, a hitelminősítői bejelentés előtt végzett köztük felmérést, a konszenzusuk a hónap végére 374-es forintot vetített előre, szeptember végére 378-at, az év végére és 12 hónapos távra 380-at: tehát a szakemberek várnak hatást az MNB-kamatcsökkentéseitől, de messze nem akkorát, mint a volt pénzügyminiszter.

Azt, hogy egy jegybank szándékosan engedne árfolyamgyengülést, hogy eredményét befolyásolja, még kevesebb támasztja alá. Az inflációcsökkentés célját inkább az erősebb, mint a gyengébb forint szolgálja, az MNB nem adta jelét, hogy eltérne törvénybe foglalt mandátumától, a hitelessége pedig – amit egy újabb cél felvétele megrongálna – javult.

Az elmúlt éveket a jegybankok szempontjából válságok terhelték a pandémiától az elszökő inflációig, és a mérlegük hatalmasra növelték, majd a drágulással küzdve erősen feltolták kamataikat. Az MNB-hez hasonlóan mindenütt, ahol ez a koreográfia ismétlődött, hatalmas jegybanki veszteségek keletkeztek emiatt, de ez nem befolyásolja a központi bankok működését. A Bundesbank néhány hete cáfolta, hogy állami tőkeinjekcióra szorulna, és közölte, hogy a veszteségét majd a későbbi nyereségeiből pótolják ki.

Ami az MNB-t illeti, ez a módszer nálunk is működik. 

– írták tanulmányukban az MNB közgazdászai, Kuti Zsolt és Koroknai Péter –, a 2022 végén hatályba lépett új jegybanktörvény szerint a saját tőke számít, ami a tavalyi veszteség ellenére még minidig pozitív. Idén ugyan, főleg az infláció következtében magasra emelt kamatok miatt átbillennek negatívba, de „a hatályos jogszabály értelmében, amennyiben a tárgyév végére vonatkozóan a saját tőke összege a jegyzett tőke alá csökken, a különbözetet a központi költségvetésnek kell öt éven belül, évente egyenlő részletben megtérítenie” – írták a szerzők.

akik még az év elején közöltek tanulmányt arról, miért jelentenek veszteséget a jegybankok, és számít-e ez. Fő következtetéseik: egyes jegybankoknál veszteségeket okoznak a kamatemelések és a mérlegük felduzzasztása, ettől azonban ugyanolyan hatékonyan működnek fő mandátumuk érdekében, és az utóbbit tekintve kell megítélni a tevékenységüket. Devizaárfolyam ebben a képletben nem szerepel.