Az összes EU-s pénz sem biztos, hogy elég lesz Ausztria utoléréséhez

A hazánknak járó uniós források szükségesek a felzárkózáshoz, de nem elégségesek – mondta a Világgazdaságnak Regős Gábor, a Makronóm Intézet szakmai vezetője, akit azok után kérdeztünk az uniós források magyar gazdaságban betöltött szerepéről, hogy továbbra is bizonytalan, mikor látunk akár csak egy eurócentet is. Bár Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter azt ígéri, hogy november végén összejöhet a megállapodás az Európai Bizottsággal, és az év végén megnyílhatnak az uniós pénzcsapok, a lengyel választások eredménye után sokakban merülhet fel a kérdés, hogy nem tolódhat-e a kohéziós források utalása évekkel későbbre. Egy ilyen forgatókönyv, mondani se kell, az ország hosszú távú fejlődésére is hatással lenne.

Tavaly Magyarország az unió fejlettségének 76,6 százalékán állt, ám ennél nagyratörőbb céljai vannak a hazai gazdaságpolitikának, amely 2030-ra az EU átlagának 90 százalékáig zárkóztatná fel az országot, azonban az EU-pénzek elakadása mindezt veszélybe sodorhatja. Regős úgy véli: az alapvető gond az, hogy az uniós források nélkül a felzárkózás sokkal hosszabb időt venne igénybe, különösen úgy, hogy közvetlen versenytársaink számára ezen források rendelkezésre állnak, így ezeknek a pénzeknek a hiánya – amint az idei növekedési adatokban is látszik – tetemes hátrányt is jelent. 

A hazai tulajdoni hányad növelése is kell a felzárkózáshoz

Persze ezzel együtt is kérdés, hogy az idei gyenge GDP-adatok mennyiben vezethetők vissza a pénzcsapok elzárására, mindenesetre tény, hogy a magyar gazdaság mellett a hasonló cipőben járó lengyel gazdaság sem volt túl jó bőrben az elmúlt hónapokban, a második negyedévben negyedéves alapon 3,7 százalékkal esett vissza a kibocsátása, amivel a legnagyobb visszaesést produkálta a tagállamok között. A teljes képhez hazánk esetében azonban az is hozzátartozik, hogy a beruházásokon belül jócskán lecsökkent az EU-források súlya az elmúlt tíz évben, tehát korántsem állja már meg  a helyét az az állítás, hogy minden fejlesztés az uniós, döntően kohéziós alapokból valósulna meg.

– hangsúlyozta a közgazdász, aki szerint az uniós forrásokra elsősorban a magyar cégeknek van szükségük, amelyek a nyugati társaiknál jóval tőkeszegényebbek, illetve technológiában sem tartanak ott sok esetben. Nem beszélve arról, hogy a hazai vállalkozások által megtermelt profit itt marad, és nem áramlik külföldre.

A jóléti funkciókat erősítik az EU-s pénzek

De nemcsak a vállalatoknak, az államnak is szüksége van ezekre a forrásokra, egyrészt a versenyképesség, az infrastrukturális háttér megteremtése miatt, miközben egy fontos jóléti funkció is megjelenik: a közlekedési vagy egészségügyi beruházások a családok mindennapi életkörülményeit is javítják. Az elemző szerint az uniós források hiányában ezen beruházások egy része nem valósul meg, vagy csak jóval később, az állam ugyanis a költségvetési helyzete miatt ezeket nem tudja pótolni. Ez rövid távon az alacsonyabb beruházási volumenen, míg hosszabb távon az alacsonyabb termelékenységen, exporton keresztül rontja a gazdasági teljesítményt – tette hozzá.

Uniós forrásokra és FDI-re is szüksége van a magyar gazdaságnak

Arra a kérdésre, hogy esetleg a külföldről áramló működőtőke-beruházások (FDI), amiről Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter a Világgazdaságnak adott nyár eleji interjújában azt mondta, hogy sok esetben még jobbak is, mint az uniós források, kiválhatják-e őket, Regős azt válaszolta, hogy szerinte nem, a kettőnek együtt, egymás mellett kell léteznie. Az uniós források leginkább a kkv-khoz áramlanak, így a hazai tulajdonú vállalkozások ezekből tudnak leginkább fejlesztéseket végrehajtani, ebből marad itt a profit, az ő fejlődésük pedig elengedhetetlen a felzárkózáshoz.

A nagyvállalatok jellemzően külföldiek, itthon ilyenek még csak elvétve alakultak ki. Regős szerint e kettő közötti egyensúlyt kell a gazdaságpolitikának megtalálnia, azaz mindenképpen segítenie kell a kkv-k fejlődését is. „A külföldi működő tőke beáramlása esetében érdemes a döntéshozóknak arra is figyelniük, hogy milyen tőke áramlik be: milyen magas a kapcsolódó hozzáadott érték, mennyi munkahelyet hoz létre, milyen várható társadalmi és környezeti hatása lesz – vagyis összességében mennyire ideális az adott beruházás” – magyarázta a Makronóm Intézet szakmai vezetője.