Megszállhatják a fővárost a patkányok

Hajdan úgy tartották, ahol tömegesen jelentek meg a patkányok, vérszívó vámpír garázdálkodik, nyomában a pestissel. Ez persze horrorlegenda, de az alapja valós: a szemetes, túlzsúfolt városokban – főleg az enyhe telek idején – mindig intenzívebben szaporodtak a patkányok, pontosabban a vándorpatkányok, amelyek bizony sok kórt – a pestis mellett – a murin tífuszt, a trichinellózist, a szalmonellát, hantavírust és harapás esetén a patkányharapási lázat is terjesztik. 

Leggyakrabban a vizeletükkel baktériumot juttatnak a talajba és a vizekbe, amely a bőrön és a nyálkahártyán keresztül az emberi szervezetre is veszélyes. Főként fertőzött vízzel érintkezve vagy mezőgazdasági munka során lehet ilyen baktériummal érintkezni. A farkukkal együtt átlagosan 40-50 centiméteres négylábúak egészségre ártalmas kellemetlenkedéseik mellett komoly fizikai károkat is okozhatnak a házban vagy más melléképületekben: gyökér nélküli metszőfogaik egész életükben nőnek, ezért folyamatosan rágniuk, vagyis enniük kell. 

Mezőgazdasági tevékenységet folytató területeken nem ritka jelenség, persze ha nagy számban vannak jelen a kártevők, ott is nehezebb az irtásuk. 

De maradjunk most Budapestnél. A patkányok – főként a vándor- és nem a házi patkányok – számának kordában tartására évtizedek óta rendszeresen ügyel a főváros. A két-három évente kiírt pályázatokon más és más intézményeknek, konzorciumoknak lehet elnyerniük a csatornarendszerek és a szabad terek rágcsálóirtásának kézben tartását. Éppen egy éve változott a pályázó konzorciumok között a nyertes, és váltotta le elődjét.

A főváros rágcsálóirtását végző szolgáltató a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NKK) által engedélyezett véralvadásgátló szert – például bromadiolont, brodifakaumot, difenakum hatónyagú készítményeket – helyez el meghatározott pontokon a csatornarendszerben, szabadtéren pedig úgynevezett patkányetető ládákban, amelyekben nem célfajok számára hozzáférhetetlen módon lehet kihelyezni az irtószert. Ennek ellenére persze számos közintézményben lakótelepeken és családi házaknál, garázsokban, sufnikban is fel-felbukkanhatnak a hívatlan társbérlők. 

Mit tehetünk ebben az esetben?

Valójában a procedúra egyszerű és relatíve gyors, hacsak nem kerül homokszem a gépezetbe. Az interneten „Budapest, Patkányirtás” szavak beírása után könnyen megtalálható az a honlap, amely 0–24 órában fogadja a bejelentéseket, és a panaszost a rágcsálóirtást végző szolgáltatóhoz irányítja. A szakszolgálat elvileg 48 órán belül kiszáll a megadott címre, időpontot egyeztetnek és hozzáértően, szintén az NNK által engedélyezett módszerrel leszámolnak a rágcsálókkal.

A magyar ember persze találékonyabb az átlagnál és amolyan félig „házi buhera”, vagy „biztos, ami biztos” elrugaszkodott módszerekkel is próbálkozik. Úgy, mint az egérfogóhoz hasonló patkányfogó, amellyel csupán az a gond, hogy az egyetlen állat megfogására alkalmas. 

Továbbá ott van a ragacsos csapda, amelyiken ha átszalad a gyanútlan rágcsáló, többé ki nem mászik belőle. Ám élve küszködik, amely szenvedésnek a házigazda kell, hogy véget vessen, különféle középkori módszerekkel.

Csak biztosra mennek

A főleg vidéki tanyákon, mezőgazdasági építmények, magtárak, nagyobb szemétgyűjtők közelében lévő népesebb patkánycsapatok kiirtására pedig „bombabiztos” módszer a vadászgörény–kisméretű vadászkutya (jellemzően tacskó és Jack Russell terrier) kombója, amely a földbe vájt alagútrendszereket is kifilézi. 

A vadászgörényt beküldik a lyukba, a menekülő patkányokat meg nyakon csípik a kutyák. Teljesen természetes, vegyianyag-mentes megoldás, persze ezt nem a mérgezés veszélye miatt nem engedélyezi az NNK. Több ilyen „magánvállalkozást” is lehet találni az interneten, a szolgáltatásuk ára egyedi. Ezenfelül a lakosság számára felkereshető számos rágcsálóirtással foglalkozó szakvállalkozás, akik tudnak segíteni a patkányprobléma felszámolásában (szolgáltatási díj ellenében).