A gyümölcstermelők fele hamarosan kiszállhat a gazdálkodásból

A magyarországi gyümölcsültetvények területe az elmúlt évtizedben 80 ezer hektár körül stagnál, míg a termés mennyisége nagy kilengéseket mutat – olvasható ki a FruitVeB Magyar Zöldség- és Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) 2013–2022 közötti időszak kertészeti eredményeit tartalmazó kiadványából. 

Az elemzés szerzői a nagy terméskieséseket annak tulajdonítják, hogy az időjárási károk ellen a termelők nagyobbrészt védtelenek. A legrosszabb éveknek tekintett 2020-ban és 2022-ben a hazai gyümölcstermés az 500 ezer tonnát is alig haladta meg, míg a jobb években – például 2014-ben és 2018-ban – egymillió tonna fölött alakult. A termés ilyen mértékű ingadozása piacilag kezelhetetlen: a gyümölcstermelők a gyenge években a stabil piacaikat sem tudják kiszolgálni, azaz piacokat veszítenek, a jó termések idején pedig a megtermett gyümölcs 20 százaléka eladhatatlan, mert nincs rá piacuk. A piaci munkát pedig a gyenge termésbiztonság lehetetleníti el, ekkora bizonytalanságban ugyanis új piacok építése sem lehetséges, ahogy a meglévők megtartása sem megy. 

A kiadvány megállapítása szerint a magyar gyümölcságazat termelési potenciálja az elmúlt évtizedben folyamatosan romlott, mert az ültetvények elöregedtek, megújításuk pedig közel sem kielégítő. 

A gyümölcstermelők szaktudását is növelni kell

Az elmúlt másfél évtizedben a megtermelt gyümölcs mennyisége folyamatosan zuhan. Jellemző, hogy a legnagyobb visszaesés a hazai klimatikus adottságokat legkevésbé toleráló, illetve legnagyobb szaktudás-, tőke- és munkaerő-igényű fajok termelésében történt. A málna, a szeder, a fekete ribiszke és a köszméte termesztése gyakorlatilag megszűnt, de nagyon jelentős, 50 százalékot meghaladó visszaesést szenvedett el az alma, a körte és az őszibarack is, pedig ezek az EU legjelentősebb gyümölcskultúrái. Csupán

• a dió,
• a bodza, valamint
• a szamóca,
• a cseresznye és
• a kajszi

termelésében figyelhető meg növekedés, részben az előbbi kettő a relatíve extenzív jellege, alacsony tőke- és munkaerőigénye miatt, míg az utóbbi három főként jó piaci pozícióinak és jövedelmezőségének köszönheti előrelépését. Az is igaz ugyanakkor, hogy a munkaerőhiány és az időjárási káresemények az utóbbi néhány évben ezekben a kultúrákban is gátolják a fejlődést. Az összes többi gyümölcsfaj termelési volumene stagnál vagy enyhén csökkent.

A hazai gyümölcstermesztés termelési színvonala az elmúlt két évtizedben érdemben nem változott, ez pedig komoly hatékonysági problémákat vet fel: relatíve gyakorlatilag az 1980-as évek színvonalát sem érjük el.

A hazai 80 ezer hektáros ültetvényfelület 40-50 százaléka korszerűtlen, 25-30 százaléka nem eléggé hatékony, de fejleszthető, a maradék 25-30 százalék az igazán versenyképes termőterület.

A FruitVeB és a NAK szakértői szerint mindezek arra utalnak, hogy a gyümölcságazatban a három fő termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre, ezért a tőke-, munkaerő- és szaktudásigényes kultúrák nem tudnak fejlődni. (Ugyanez igaz egyébként a zöldségágazatra.) Tetézi a bajokat, hogy a klimatikus adottságok is a számunkra kedvezőtlen irányba fordultak, és a termelők elöregedése, a generációváltás megoldatlansága is nagy probléma.

Eközben az európai versenytársak és a vevők erőteljes versenyt generálnak, jó minőséget és a lehető legalacsonyabb árakat követelik meg. Az áruházláncok igényei a meghatározók, elvárásuk, hogy a beszállítók nagy és egységes árualapokkal rendelkezzenek, amivel megbízhatóan, a lehető leghosszabb szezonban, lehetőleg alacsony árakon kiszolgálható a piac. A versenytársak is általában jelentős árversenyre kényszerítenek, különösen a túlkínálattal jellemezhető időszakokban. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás tízéves távlatban növekedett, de 2022-től kezdve – az erősen inflációs környezetben – újra csökkent.

Az ágazatban a munkaerő kevés és minőségében sem megfelelő, és ez valószínűsíthetően a jövőben sem javul. Nagy kihívás

• a növényvédőszer-hatóanyagok tömeges kivonása,
• a folyamatosan szigorodó élelmiszer-biztonsági előírások,
• a természeti erőforrások kimerülése,
• a talajok romlása, valamint
• az energiaellátás bizonytalansága.

A fejlesztés a kiút

Muszáj fejleszteni, mégpedig a hatékony termelést szolgáló, intenzív, magas technológiai színvonalat jelentő technológiákba, amelyek kihozzák a növényből a genetikai maximumához közelítő termést. Ez intenzív termelési módot, automatizálást, gépesítést, digitalizációt és a precíziós technológiák alkalmazását követeli meg. Fontos szempont a termésbiztonság, amit az időjárási károk elleni védelemmel (öntözéssel, eső-, illetve fagyvédelemmel, jéghálóval, üvegházi és fóliás termesztéssel) lehet elérni.

A fejlesztéseknek a szervezett értékesítést is elő kell segíteniük. A szerzők szerint a szabályozási környezet módosítására is szükség lenne, elsősorban a szürkegazdaságot nem erősítő adózási környezet kialakításával, aminek a legfőbb eszköze az áfacsökkentés lehetne.

A gyümölcságazat jelenlegi helyzeténél fogva szinte elkerülhetetlen, hogy az idős vagy korszerűtlen ültetvények nagy része kiessen a piacról, ami jelentheti akár azt is, hogy a következő néhány évben az ültetvényfelület harmada és a gyümölcstermelő vállalkozások akár 30–50 százaléka is eltűnhet a piacról. A korszerűbb, fejlesztésre még képes vállalkozások ugyanakkor elfoglalhatják a kieső vállalkozások eltűnő árualapja okozta piaci űrt.