Kudarc, hiba, vagy kisebb csoda a magyar gazdasági növekedés?

Amikor a gazdaságot körülvevő világ folyamatai kaotikusan ingadozóvá válnak, akkor a gazdasági folyamatok értelmezése is ellehetetlenül. Békeidőben tisztábban és egyértelműbben lehet látni azt, hogy egy gazdaság mire képes, hogyan tudja meglovagolni a békés világkereskedelem és a közös nemzetközi fejlődés adta lehetőségeket.

Ilyenkor közelebb vagyunk az ideális, elméleti modellek által megrajzolt világhoz. A gazdasági és katonai háború viszont kísérletező üzemmódban „adagolja túl” a politikát a gazdaságnak. A politika – az elkülönülő gazdasági blokkok – ilyenkor tudatosan olyan döntéseket hoznak, amelyekkel más szereplőknek károkat igyekeznek okozni. A gazdasági háborús kísérletezés keresi a másik gyenge pontjait és azokat a drótokat, amelyeket úgy tud elvágni, hogy az ellenségnek a legnagyobb kárt okozza, de a támadó ne sérüljön, és a világgazdaság egésze ne robbanjon fel. Amit a gazdasági szereplők igyekeznek összekötni (befektetések), azt most a politikusok igyekeznek erőszakkal (protekcionista intézkedések) szétválasztani.

Nehezített pálya

Egyes lapok a hazai kormányzati gazdaságpolitika kudarcának tüntetik fel, hogy a második negyedévben a megelőző negyedévhez viszonyítva minimálisan, 0,2 százalékkal csökkent a magyar gazdasági teljesítmény (GDP), miközben az elemzők növekedést vártak. Az ellentmondást valószínűleg az is magyarázza, hogy a szakértők számára is váratlan, kiszámíthatatlan hatások fogták vissza a magyar növekedést. 

Kis, kereskedő gazdaságnak elsősorban a nemzetközi világ adhat hátszelet, enélkül a legjobb hajó is bajba kerül. Márpedig a nemzetközi gazdaság épp valahol a szétesés és az újjászerveződés között áll. A versenyképességét veszítő unió két tűz közé került, és az amerikai–kínai versengés áldozatává válhat. Nyilvánvalóvá vált, hogy a német gazdaság a háborús nehezített pályán nem tud működni (lásd a német cégek bezárási és Amerikába települési hullámát), az amerikainak viszont jól áll, az oroszt pedig egyenesen emeli a háború. A Magyarország által ellenzett szankciós politika különösen jól jelképezi a német gazdaságpolitika önpusztító üzemmódját. Mára kiderült, hogy a német lejtmenetnek hónapok óta hiába várjuk a végét, ez pedig, a romló versenyképességű Németországtól való túlzott, egyoldalú függőségünknek köszönhetően, egyelőre megpecsételi a sorsunkat – ez ellen a keleti nyitás magasabb szintre emelésével is érdemes lenne küzdeni.

Most az autóipar sem segít

Nemcsak Németországon, hanem az autóiparon keresztül is áldozatai vagyunk a globális gazdasági folyamatoknak. A zöldátállás tényleges támogatását a Nyugat országai megszüntetni igyekeznek, mert csak ideológiai, politikai eszközként tekintettek rá. A forrásokat inkább a pusztító háborúba és a szankciós kudarc elleplezésére csatornázzák át, csakhogy a háború korlátlan mennyiségű forrást képes felszívni és céltalanul elégetni. A járműiparban az uniós politika megrettent az uniós versenyképtelenségtől, ezért most éppen a globális zöldátállás egyik utolsó bajnokát, Kínát igyekszik szankcionálni, pedig Brüsszel minden eszközzel rendelkezne ahhoz, hogy az elektromos autózás fellegvárává tegye Európát.

Míg a blokkosodás a legfőbb hajtóerőnket (külkereskedelem) és a legnagyobb erősségünket (járműipar) is akadályozza, addig a belső hajtóerőket mi magunk kapcsoljuk le. 

Így aztán külső és belső tényezők egyszerre húzzák vissza a gazdaságot. Sőt, Brüsszel Magyarországtól mint tagországtól tagadja meg és veszi el a forrásait, hogy bürokratái egy nem uniós tagország háborúját támogassák. Úgy tűnik, hazánk az egyetlen uniós ország, ahol a brüsszeli vezetők a pénzügyi kivéreztetés kísérletével megpróbálnak gazdasági válságot előidézni. Ebben sajátos szövetségre léptek Ukrajnával, ahol pedig azt találták ki, hogy elzárják Magyarország olajimportját, és míg Brüsszel pénzügyi, addig Ukrajna energetikai támadást hajt végre gazdaságunk ellen. Az ukrán energiazsarolás is jól jelzi, hogy teljes kiszámíthatatlanságot visz a gazdasági rendszerekbe a háborús lázban égő politika. 

Biztató folyamatok

Ha figyelembe vesszük, hogy a globális konjunktúra gyengesége, a szövetségesi rendszerünk gazdasági sikertelensége, illetve a szövetségeseink és szomszédaink ártó szándéka és a belső élénkítés hiánya egyszerre sújt le gazdaságunkra, akkor a fő kérdés az lehet, hogy miként tud ilyen rendkívüli teljesítményt elérni a magyar gazdaság, és hogyan volt képes éves alapon a negyedik legjobb növekedést elérni a jelenleg ismert adatok alapján. Már-már különleges, biztató folyamat, hogy az évek óta tartó, sokszoros csapdahelyzet (járvány, energiaválság, háború) hazánkban végül nem összeomlást, hanem az egyik legnagyobb uniós növekedést hozta. 

Számos folyamat látható, amelyek – ez is különös adottsága a nemzetközi káosznak – egyik pillanatról a másikra, hirtelen adhatnak nagy lökést a gazdaságunknak. A pénz már ott van az embereknél és a cégeknél, miközben hatalmas ki nem használt ipari kapacitások állnak üresen. A háború azonban az érzelmeinkre hat, bizalmi válságot okoz, és mindannyiunkat túlzottan is óvatossá tesz. A magyar most egy csőre töltött gazdaság: puskapor és lőszer van bőséggel, és senki sem tudja, mikor húzhatjuk meg a ravaszt, és mikor többszörözzük meg az idei 1,5-2 százalékos növekedést akár egy jövő évi 4 százalékra. A vállalatok az inflációs időszakban szerzett extraprofiton, a háztartások a 10 százalék körülire gyorsuló, 9 hónapja tartó reálbér-növekedés jövedelmén ülnek, a gazdasági kínálati, termelő kapacitások pedig a járványhelyzeti negatív rekordot idéző 70 százalék körüli mélyponton állnak.

Van kézenfekvő megoldás

Ha a gazdaságunkat visszahúzó tényező a nemzetközi politika, akkor a megoldás is az lehet, hogy a károkozó háborús politikát kivonjuk a gazdaságból. A helyreállás, illetve a csőre töltött gazdaság kilövése így aztán most politikai cselekvéssel valósítható meg. Magyarország esetében a politikai béke húzza majd meg a gazdasági ravaszt, ezért a békemisszió ma a legfőbb gazdaságpolitikai stratégia. 

Ha a békepárti Donald Trumpot elnökké választják Amerikában, akkor azonnal teljesül a növekedési ugrás legfontosabb feltétele. A pszichológiai fordulattal berobbannak a költések, amit az új jövőképre tekintettel egy bátrabban támogató költségvetés segíthet. 

Ma a nyugati liberális elitek a háborúval tartják fogva a Nyugatot, ez az utolsó olyan történet, amelynek önjelölt hősei lehetnek. Talán az sem véletlen, hogy a szankciós kudarcuk (?) a nyugati világot gyengíti, a másik oldalt viszont erősíti, nagyítja és egy globális blokkba tereli össze, hozzájárulva a háború elhúzódásához.