Hernádi Zsolt: az orosz olajszállítás ügyében a politikai nehéztüzérséget is be kellett vetni

A Mol orosz és ukrán üzleti partnerei is abban érdekeltek, hogy a szállítás hosszú távon fennmaradjon – nyilatkozta az Indexnek Hernádi Zsolt, a Mol-csoport elnök-vezérigazgatója azzal kapcsolatban, hogy több hónapnyi bizonytalanság után szeptember 9-én sikerült megállapodni a Barátság vezetéken keresztül biztosított Oroszországból történő kőolajszállításról.

A Mol érdeke, hogy az ukrán és a horvát vezeték is működjön

A most létrehozott alternatív rendszerrel emelkednek ugyan a Mol költségei, de – teszi hozzá Hernmádi – ez még mindig sokkal kedvezőbb, mint a horvátországi szállítás. A Mol érdeke, hogy mind a két útvonal működjön, így megmaradhat saját cselekvési szabadsága.

Az olajvállalat ezért is folytatja azokat a beruházásait, amelyekkel rugalmasabbá teszi kőolaj-feldolgozását. Már 2022 előtt is 170 millió dollárt költött a cég a finomítói és ellátási rugalmasságra. Csak az elmúlt két évben 10 különböző alternatív kőolajfajtát teszteltek. A pozsonyi finomítójában már stabilan képes éves szinten 35 százalékban nem orosz kőolajat bedolgozni.

Ezt a pénzt a Molnak kell kigazdálkodnia, más versenyképesebb beruházások rovására. Bár az EU elvárja, hogy a magyar olajcég szakítson az elmúlt fél évszázad gyakorlatával, de közösségi forrást nem biztosít hozzá – emelte ki a vezérigazgató.

Július elején pörögtek fel az események

Ukrajna egyébként nyár elején tiltotta meg a Lukoilnak, ezért az oroszok július elején le is állították a szállítást, mert féltek, hogy az ukránok lefoglalják a sok millió dollárt érő árut.

Hernádiéknak gyorsan megoldást kellett találniuk, és sikerült is több más orosz termelőtől és a hazai stratégiai készletből kipótolni a kiesett mennyiségeket. De az olajkereskedelem ad hoc módon nem tud működni, csak hosszú távú szerződésekkel. Korábban csak az ukrán–magyar határon került magyar tulajdonba a kőolaj, most pedig az áru egy részét már a belarusz–ukrán határon veszik át, ami akár hosszú távon is kiszámítható megoldást jelenthet, mert a Mol így rendesen tud tervezni, rendelni és szállítani is.

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az ukrán kockázatot eddig az orosz szállítók viselték. Azzal, hogy bizonyos mennyiségekben a Mol tulajdonosként jelenik meg, némi kockázatot vállal. Hernádi Zsolt szerint azonban a Mol orosz és ukrán üzleti partnerei is abban érdekeltek, hogy a szállítás hosszú távon fennmaradjon.

Az új megállapodások minden uniós és ukrán jogszabálynak megfelelnek, és az EU-ban is értik, hogy középtávon Magyarországnak és Szlovákiának sincs más reális lehetősége, mint a keleti szállítási útvonal, ezért is kapott szankciós mentességet – hangsúlyozta topmenedzser.

A magyar és szlovák politika kiváló munkát végzett, a horvátok viszont leszerepeltek

A Mol finomítói technológiáját ugyanis az orosz kőolajmixre alakították ki. Ez a technikai optimum. Minden más kőolajat rosszabb hatékonysággal és drágábban tudnak feldolgozni. Egyébként az orosz kőolaj, az uráli éppen ezért mindig is olcsóbb volt a Brentnél, mert nehezebb és költségesebb a finomítása. Nem nagyon adódik más technikai választás egyelőre.

A megoldás megtalálásában a magyar és a szlovák politika kiváló munkát végzett. Aki már üzletelt oroszokkal vagy ukránokkal, az tudja, hogy vannak olyan helyzetek, amikor politikai nehéztüzérség nélkül nem megy – mondta a Mol vezetője, akinek a hazai különadókról jottányit sem változott a véleménye.

A horvát nyilatkozatokkal kapcsolatban Hernádi Zsolt elmondta, hogy 

Tudták, hogy az EU-s szankciók miatt nagyobb szükség van rájuk. Az eljárásuk már a monopolhelyzettel való visszaélés kategóriáját is felveti, furcsa, hogy ezzel nincs baja Brüsszelnek – fűzte hozzá.

Az elképesztő szállítási díjak mellett amúgy további probléma, hogy senki nem tudja, az Adria-vezetéken valójában mennyi kőolajat lehet szállítani. A horvátok először azt ígérték, hogy egy beruházással emelik az áteresztőképességet, ami eddig nem valósult meg, és mégis azt mondják, hogy képesek leszállítani Magyarországnak és Szlovákiának a szükséges mennyiséget. Igaz, ezt még soha nem próbálták. Pár órás tesztek eredményeit szorozzák fel és abból feltételezik az egész éves teljesítményt.

A Mol szerint nem lehet egyik napról a másikra átállni délre, sok idő, munka és pénz kell ahhoz, hogy biztonsággal lehessen az Adria-vezetékre támaszkodni. Ezek után pedig garanciák is kellenek, hogy nem élnek vissza a pozíciójukkal.

A racionális gondolkodás azt diktálja, hogy több betáplálási útvonal kell, hiszen minél több az ellátási útvonal, annál nagyobb az ellátásbiztonság. Nem csak Magyarország energiabiztonságáról, hanem az egész régióról van szó. Minden opciót életben kell tartani.

Az EU több országa „okosban” szerzi be az orosz olajat

Hernádi szerint a Barátság vezeték nélkül, meglepő módon Csehország állna a legrosszabbul, mivel évtizedes késésben vannak a Molhoz képest. A magyar cég 2014-ben döntött, hogy az ukrajnai feszültségek fokozódása miatt a szlovák–magyar összekötő kőolajvezeték kapacitását több mint megduplázza. Így katasztrófahelyzetekben is biztosítani tudja az ellátást.

A csehek is két kőolajszállítási útvonalat építenek ki, de nekik az Adria-vezeték nem opció, ezért a meglévő Barátság mellett az Olaszország felől érkező TAL-vezetéket bővítik. El is kezdték a munkát, de persze csúszás van, az eredeti év végi átadás ma már jövő nyár közepe, de ez inkább 2025 vége lesz. Addig nekik is elemi érdekük a Barátság vezeték működése. 

A Mol vezetője emiatt különösnek tartja, hogy miért nem képviseli a cseh érdekeket az ottani – lengyel tulajdonban álló – vállalat.

Lengyelország a nagy európai piacra nyíló tengeri kijárattal rendelkezik, ezért a lehetőségei nagyobbak. Ennek dacára ők az egyik legnagyobb orosz autógáz-importőrök az EU-ban, a mai napig pedig ugyanúgy bedolgozzák az orosz kőolajat a lengyel tulajdonban lévő csehországi finomítókban, mint mi. Persze az EU több országa is „okosban” beszerzi az orosz eredetű energiaforrásokat. Csak messzebbről, drágábban és nagyobb környezetterhelés árán.