Akár már szeptemberben megszülethet az elvi megállapodás a hazai bérek felzárkóztatásáról a munkaadók és szakszervezetek között. A készülő megállapodás terve ugyan még formálódik és számos pont tisztázásra vár, de az már most látszik, hogy csak a 2016-os hatéves bérmegállapodás lesz hozzá mérhető. Abban ugyanis mindegyik, a megállapodásban részt vevő szervezet egyetért, hogy a 2016-os egyezség sikeres volt, és jelentős életszínvonal-emelkedést idézett elő Magyarországon. A reálbérek összesen 45 százalékkal emelkedtek ezen időszak alatt, ami a visegrádi országok között is a legmagasabbnak számított. A teljes igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy a célt, nevezetesen a magyar minimálbért régiós szintre kell felzárkóztatni, nem sikerült elérni. A most formálódó megállapodás azonban ezen is változtathat.
Az ünnepélyes keretek között 2016-ban aláírt bérmegállapodás jelentős minimálbér- és garantált minimum-emelést takart, ráadásul ezzel egy időben a kormány nagy arányú adócsökkentést is bevállalt. Már az első évben a kötelező legkisebb munkabér 15, a szakmunkás minimálbér pedig 25 százalékkal növekedett, cserébe a kabinet 5 százalékponttal mérsékelte a szociális hozzájárulási adót, valamint a társasági adót is 9 százalékra levitte. A 2017-es és 2018-as évre konkrét emelési mérték lett meghatározva, 2019-től pedig évente egyeztettek a felek a minimálbérről. A kormány ezért cserébe arra tett ígéretet, hogy 6 százalékos reálbér-emelkedés esetén 2 százalékponttal csökkenti a szochót minden évben.
A megállapodásnak köszönhetően hat év alatt – 2017. január elsejétől 2022-ig – az alábbi módon emelkedett a két legkisebb bérelem:
A nagy arányú emelések jelentős hatással voltak a hazai bérdinamikára, miután mindkét bérelem közvetlenül 1 millió főt érint, közvetve pedig 2 milliót, így a teljes bérskálát maga előtt tolta. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy míg 2016-ban bruttó 263 200 forint volt az átlagkereset, 2022-ben már 515 800 forint lett, tehát itt is majdnem kétszeres volt a növekedés.
Mint említettük, az alapvető problémát mégsem oldotta meg a 2016-os bérmegállapodás, a magyar minimálbér így továbbra sem szerepel előkelő helyen az uniós rangsorokban. Talán ez a felismerés is vezetett ahhoz, hogy már tavaly felmerült a garantált bérminimum megszüntetésének ötlete a szakszervezeti oldalon. Annak ellenére ugyanis, hogy 2006-ban még maguk a munkavállalók javasolták a szakképzettséget igénylő munkakörök esetén egy külön bértétel meghatározását, egy ideje maguk a szakszervezetek is egyre inkább úgy érzik, a további bérnövekedés gátjává vált a rendszer. Időközben ugyanis a román minimálbér is beérte a magyart.
Jelenlegi formájában biztosan nem egészséges a magyar bérstruktúra, amit a garantált bérminimum megszüntetésével és az ágazati párbeszéd rendszerének kiépítésével akár másfél éven belül kezelni lehetne
– mondta a Világgazdaság Bruttó című műsorában Szabó Imre Szilárd, a Munkástanácsok Országos Szövetsége ügyvezető alelnöke. A magyar bérrendszer sajátos Európában, hiába tartják a felek többsége jó dolognak, és ismerik el vele a szakvégzettséget, csakhogy a különböző statisztikákban rendre hátul kullog Magyarország a klasszikus értelemben vett minimálbérrel.
A foglalkoztatottak alig 5-6 százaléka van bejelentve minimálbérre, szemben a garantált bérminimummal, ami jelenleg 22 százalékkal magasabb és jóval többen, körülbelül 750 ezren kapják, ennek ellenére mégis mindenki a legkisebb kötelező munkabért veszi alapul.
Ennek az ellentmondásnak a kezelésére a nemzetgazdasági minisztérium már egy ideje közli az effektív minimálbért. Bár a bruttó 306 ezer forinttal valóban jobban áll hazánk, mint a minimálbér-statisztikákban – ezzel ugyanis a 17. helyet éri el az EU-n belül, a régióban pedig az élmezőnyhöz tartozik, megelőzve Csehországot, Szlovákiát, Romániát és Bulgáriát –, de az alapvető problémát nem kezeli.
A mostani, többéves bérmegállapodáshoz és új struktúra kialakításához azonban nemcsak a minimálbér-statisztikákban való lemaradásunk járult hozzá, hanem az uniós minimálbérről szóló irányelv átültetése is. November 15-ig pontosan meg kell határozniuk a szociális partnereknek, hogyan képzelik a hazai minimálbér felzárkóztatást. Önmagában az sem mindegy, hogy mi a viszonyítási alap, mi legyen a referenciaérték, amihez viszonyítva kell a minimálbért felzárkóztatni. A tárgyalások mostani állása szerint az átlagkereset 50 százalékos szintje tűnik közös nevezőek, ezt mindhárom oldal elfogadja.
De az igazán lényeges kérdés valójában az, hogy mi lesz a garantált bérminimum sorsa. Ugyanis az unió is a középszintű szociális párbeszéd megerősítést várja el a tagállamoktól, ami teljesen új rendszert kíván.
Nem véletlenül, mindkét oldalon akadályba ütközött a megszüntetés ötlete: a munkavállalók részéről a Magyar Szakszervezeti Szövetség, a vállalkozók oldaláról pedig az Áfeosz-Coop tűnt eddig a leginkább elutasítónak. Vélhetően a súlyuk gyengülésétől tart mindkét szervezet, ha a jövőben az ágazati párbeszéd rendszer megerősödne.
A legutóbbi kétoldalú egyeztetés után Perlusz László, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára azt mondta, a kérdésben sokat haladtak előre, a gordiuszi csomót pedig úgy vágnák át, hogy maradna a 2007 óta létező szakmunkás-minimálbér 2027. január elseje után is, viszont azokban az ágazatokban, amelyekben sikerül fejleszteni a párbeszédet a következő három évben,
tarifák váltanák fel a helyét, így testreszabottan, saját képzettségnek megfelelően, az ágazatokra jellemző garantált bérminimumtételt lehetne meghatározni.
Ez működik egyébként Nyugat-Európa számos országában is, ám ennek a feltételei Magyarországon még nem adottak. Hiába vannak ágazati párbeszéd bizottságok 2009 óta hazánkban, ezek lényegében nem működnek. Jelenleg is 17 ilyen bizottság van, közülük csak a villamosenergia-iparban működő párbeszédbizottság az egyetlen, amely valóban érdemi tevékenységet folytat.
Épp ez a félelmük, ahogy a szakszervezeteknek is, amelyek a kormánytól jogszabály-módosítást várnak, és lényegében ettől tették függővé, hogy valójában új rendszer jöjjön 2027-től. Az új szisztéma pedig önmagában is megköveteli egy többéves bérmegállapodás megkötését, ami kiszámíthatóságot hoz mindhárom oldal számára.
Tehát 2016 után szinte biztosra vehető, hogy újra egy többéves bérmegállapodást kötnek a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma résztvevői.
Egy nagy változás azonban lesz a korábbi megállapodáshoz képest, a kormány ugyanis most nem ígér adócsökkentést, ami érthető is a költségvetés állapota alapján. De jogszabályi környezettel támogatni tudja a folyamatot, ennek keretében a VKF résztvevőinek már be is mutatott egy előterjesztést, ami a jövőben intézményesítené a háromoldalú szervezetet.
Egyelőre egyik oldal sem nagyon beszélt még konkrét számokról a várható emelések mértékét illetően, ezt azonban megtette Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter, aki az Inforádió Aréna című műsorában a következő években 11-12 százalékos minimálbér-emelést vetített előre. Mivel a kormány számításai szerint 2027-re bruttó 800 ezer forintra emelkedik a bruttó átlagkereset,
ezt azt jelentené, hogy addigra 400-430 ezer forintra kell emelkednie a minimálbérnek, ami éves szinten nagyságrendileg a következő három évben átlagosan 11-12 százalékos emelést jelentene, azaz jövőre már megközelíthetné a 300 ezer forintot a minimálbér.
A nagy kérdés azonban a garantált bérminimum emelése, ami sokkal több embert, emiatt a nagy arányú béremelés itt nagyobb terheket ró a hazai cégekre. Az viszont nehezen képzelhető el, hogy a szakmunkás-minimálbér 10 százalék fölött emelkedjen, tehát reálértéken kisebb emelésre számíthatnak. Mindenesetre borítékolható, hogy jövőre is erőteljes maradhat a hazai bérkiáramlás, a két bérelem bérskálára gyakorolt hatása miatt a 9-10 százalékos keresetnövekedés reálisnak tűnik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.