Vámháború: az EU beismerte, totális csőd, amit eddig művelt, most mégis tovább súlyosbítaná a helyzetet

Az európai versenyképesség problematikája csak annak új, aki még nem foglalkozott vele, illetve szándékosan homokba dugta a fejét. Már a 70-es 80-as években is látható volt, hogy a Marshall-segéllyel érkezett amerikai technológia elavult, és az akkori Európai Közösség országai nem tudták azokat lendületesen fejleszteni, az innovációs potenciál ugyanúgy szerényebb volt. A problémák azóta is jelentkeztek, így a 2020-as évek válságait úgy értelmezhetjük, mint amikor elérkezünk egy kritikus tömeghez – mondta a Világgazdaságnak Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanárát a Kína és az EU között kibontakozó vámháború kapcsán kérdeztük. 

Az unió éppen akkor készül véglegesíteni a kereskedelmi korlátozásokat a távol-keleti országgal szemben, amikor a Draghi-jelentés is megállapítja, súlyos problémák vannak a kontinens versenyképességével. Nem mintha sok újdonság lenne a volt olasz miniszterelnök és Európai Központi Bank-exelnök nevével fémjelzett jelentésben, ugyanis eddig is köztudomású volt a problémák sora. Pásztor Szabolcs úgy látja, az idősödő társadalom, az energiaválság, a szállítási útvonalakon jelentkező anomáliák, az ezekből adódó áremelkedés, a szerény vállalkozói hajlandóság és az innovációk hiánya mára azt eredményezték, hogy az EU gazdasági növekedése és versenyképessége megtorpant, a növekedési lehetőségek kifulladtak. 

– emelte ki az elemző, aki szerint ezek az adminisztratív intézkedések azért kerülhettek elő, mert viszonylag gyorsan bevezethetők, és amíg érvényben vannak, az érintettek talán időt nyerhetnek. Hosszabb távon viszont semmi esetre sem szolgálnak megoldásként, sőt inkább kontraproduktívak.

Egyre inkább kiszorulnak a világpiacról az európai cégek

Az NKE egyetemi tanára úgy véli, a versenyképesség elvesztése ahhoz vezetett, hogy a nagy európai autógyártók folyamatosan kiszorulnak az Európán kívüli piacokról:

Ezt látjuk olyan nagy múltú vállalatok vesszőfutásában is, mint a Bosch vagy a Volkswagen esetében, amelyek jól láthatóan megszenvedik az európai ipar leépülését. Azonban nemcsak az autóipar érintett, hanem többek között minden energiaigényes termelési ágazat, hiszen, ahogyan arra a Draghi-féle jelentés is rámutat, egy európai cég többszörösét fizeti az áramért vagy a gázért, mint egy amerikai vagy éppen kínai. A technológiai vállalatoknál pedig eleve egy olyan anomália jött létre, hogy az európai szereplő labdába sem rúg, hiszen az ötven legnagyobb között csak négy európai szerepel. 

Nagyon rosszul járhat a vámháborúval Európa

Pásztor úgy gondolja, ha a vámháború eszkalálódik, mindkét oldalon lehetnek veszteségek. A kínai piac egészen sajátságos, hiszen a távolból hatalmas növekedési és exportlehetőséget kínál, közelebbről azonban számos európai és amerikai exportőr tapasztalta meg, hogy azonnal függővé lehet válni tőle. 

– mutatott rá az NKE oktatója, hozzátéve: a németek függenek a kínai piactól, így a Kínával folytatott vámháború biztosan érezteti majd a hatását Európában is. Az alapvető probléma, hogy a vámokat végső soron mindig a fogyasztók fizetik, és a jólétcsökkentő hatás minden esetben kitapintható, de hogy pontosan mekkora árat fizetünk érte, az csak később derülhet ki. Arra is rámutatott, a legfrissebb hírek szerint az elektromos autók vámtételeinek emelése után a kínai oldalon a borpárlatokat kívánják majd vámokkal szankcionálni. Ez pedig már önmagában is érdekes, hiszen amíg Európában évek óta csökken az alkoholfogyasztás, addig a feltörekvő piacokon emelkedik. Vagyis ha az európai exportőr nem tudja ellensúlyozni az Európában egyébként is szűkülő forgalmat, akkor gyorsuló ütemben kerülhet nehezebb pénzügyi helyzetbe.

A magyar válasz megszületett: a gazdasági semlegesség

Az biztos, hogy mindenki más választ keres a versenyképességi problémára, míg a Draghi-jelentéssel az EU egy újabb indokot talált, hogy szűkítse a tagállamok hatáskörét, és szembeszálljon a rá nagy veszélyt jelentő Kínával, addig a magyar válasz a gazdasági semlegességet hirdeti. Pásztor Szabolcs szerint a blokkosodás jelenségét és azt, hogy bizonyos kereskedelmi csoportosulások esetében a kereskedelem kevésbé csökken, mint a csoportosulások között, már több kutató is megfigyelte. 

Úgy látja, Magyarország esetében azért beszélhetünk egyszerre lehetőségről és veszélyről, mert mélyen gyökerező struktúrákat kellene hirtelen megváltoztatni. Kereskedelmi szempontból Magyarország alapvetően évszázadok óta a nyugat-európai piacoktól függ, a technológia és az oktatás kapcsán ugyanígy (gondoljunk csak a középkori céhekre például), ezektől hirtelen elszakadni még akkor is nehéz, ha közben látványosan jön fel egy másik erőközpont (Ázsia). Finom manőverezéssel kihasználhatja hazánk a blokkosodásból származó előnyöket, az alapvető probléma ugyanakkor az, hogy a világgazdasági blokkosodásnak egyértelműen negatív hatása van a globális kereskedelemre, illetve a GDP-re is. Összességében jobb lenne a blokkosodást elkerülni, azonban erre most egészen kevés esély mutatkozik – jegyezte meg.