Csapdában a kínai gazdaság

A 2011-től kezdődő, következő 5 éves fejlesztési tervében a karbongáz-terhelés fajlagos csökkentésére kell helyeznie a hangsúlyt a kínai kormánynak, ha el akarja kerülni az országok többségének szembenállását – hangoztatja jelentésében a Reuters.

Az új kurzus vállalására immár Washington is nagy erővel ösztökéli a kínai vezetést, a váltás szükségességéről a héten Pekingben tárgyaló amerikai klimatológiai kormánymegbízott – Todd Stern – is szeretné meggyőzni vendéglátóit.

A korábbi amerikai kormányzat élén, George W. Bush nagyrészt arra való hivatkozással maradt távol a kiotói éghajlatvédelmi egyezménytől, hogy a gyorsan fejlődő államok – élükön Kínával és Indiával – nem hajlandók elállni a hatalmas széndioxid-kibocsátással járó iparfejlesztési modelltől.

Ez utóbbi csoport viszont a fosszilis energiahordozók évtizedeken keresztül folytatott, féktelen felhasználását róják fel a fejlett államoknak, és az emiatt beállt utolérési kényszerre hivatkoznak.

A Reuters idéz egy kínai kormánymegbízottat, aki szerint mindenképpen létrejön valamilyen egyezség a decemberben tartandó, koppenhágai éghajlatvédelmi tanácskozáson, amelyen az 2012-ben kifutó kiotói egyezmény folytatásáról kellene határozni.

Peking azonban csak a terhelés fokozatos és lassú visszafogására vállalhat kötelezettséget, így az általa a légkörbe juttatott üvegház-gázok mennyisége várhatóan 2030-ig még növekedni fog. Kínában időnként heti rendszerességgel adnak át egy-egy szén- vagy fosszilis tüzelőanyaggal fűtött erőmű-komplexumot, nagyrészt ennek köszönhető, hogy az üvegház gázok légkörbe juttatásában máris megelőzi az Egyesült Államokat.

A szükséges váltást fékezi, hogy a technológiai tervezők még csak most dolgoznak azokon a fejlesztéseken, amelyek nyomán át lehetne térni az alacsony fajlagos karbon-felhasználással folytatott termelésre. Ha pedig a tervek el is készülnek, akkor még mindig évtizedekre lehet szükség az átállás végrehajtásához.

Pedig a korrekcióra Kína különösen rá lenne utalva, mert az időjárás szélsőségesebbé válása ott különösen nagy pusztítást okozna. Egy amerikai becslés szerint az ázsiai államból 2007 során 6,6 milliárd tonna széndioxidot bocsátottak a levegőbe, ami már a közeli években a 8-10 milliárdos sávba szökhet fel.

A 2012 utáni, új éghajlatvédelmi programban Peking állítólag akkor hajlandó részt venni, ha a fejlett ipari államok – az 1990-esz szinthez képest – 2020-ig 40 százalékkal csökkentik az övegház-gázok kibocsátását, és ha egyidejűleg a GDP-jük 1 százalékát adományozzák a fejlődő államoknak, a globális felmelegedés megelőzését célzó fejlesztésekre.

Cserébe a kínai kormány kész lenne a GDP adott egységére eső fosszilis energiafelhasználást mérsékelni. A decemberi, koppenhágai tanácskozáson mindebből valószínűleg csak eléggé általános kötelezettségvállalások adódhatnak, amelyek éppen arra elegendőek, hogy az alapcél ne szenvedjen súlyos kudarcot.