Leszokni az államról - Oszkó Péter vadnyugati tanmeséje

A válság előtti pénzbőségnek illetve a válság eredményezte pénzszűkének a reálgazdasági hatásai meglehetősen egyértelműek.

Plasztikus módon azonban talán mégis egy diákoknak kitalált közgazdász tanmese világítja meg a pénz puszta jelenlétének gazdasági teljesítményre gyakorolt hatását.

Ezen klasszikus anekdota szerint egy kihalt vadnyugati városba érkező cowboy felkeresi a kocsmárost és rábízza utolsó százdollárosát, amíg az indiánok földjére lovagol. Miután a cowboy hónapokig nem tér vissza, a kocsmáros nem tud ellenállni a kísértésnek és a megőrzésre átadott száz dollárból új berendezést készített a kocsmába a kisváros asztalosával. Az asztalos ugyanebből a pénzből kifesteti a lakását a város festőjével, a festő rendbe hozatja a kertjét a kertésszel és így tovább.

Alig egy év múlva visszatér a cowboy és megdöbbenve látja, hogy a város a távolléte alatt kivirágzott. Betér a kocsmába, ahol valaki egy lakodalom végén éppen az ő százdollárosával fizeti ki a kocsmárost, aki így szerencséjére azt mindjárt vissza is tudja szolgáltatni a cowboynak. A pénzt a cowboy lazán átveszi, dohányt sodor bele, rágyújt, és hanyagul közli, hogy egyébként hamis volt.

A történet egyetlen hiányossága, hogy korábbi ismereteim szerint ezen a ponton véget ér, és semmiféle utalást nem tartalmaz arra, hogy később miféle folyamatok indulnak meg a városban és hogyan alakul további fejlődése. Márpedig régiónkat és hazánkat éppen ilyen történeti logika mentén érte el a válság.

Oszkó Péter írását teljes egészében a holnapi számunkban olvashatják