A gazdasági válságban virágzik az ipari kémkedés

A sértett cégek – ha egyáltalán rájönnek az érdeksérelemre – ritkán fordulnak a rendőrséghez, inkább magánnyomozókat és biztonsági tanácsadó cégeket kérnek fel az információ-szivárgás csatornáinak feltárására és eltorlaszolására.

A példák sokaságából a Der Spiegel kiemeli a Vietz-céget, amely csővezetékek építéséhez szállít gépeket és felszereléseket. A cég egy új üzemet épített Kínában, arra azonban már a beruházás kezdete után rájött, hogy a telephelytől 80 kilométerre egy az egyben lemásolják a létesítményt. A dolgozókat mikrobusszal szállították a két település között, így csaknem szinkronban folyt a kivitelezés és technológia telepítése, a másolt üzemben is. A lopás láttán a cég kivonult a kínai piacról, és már csak külföldről hajlandó oda szállítani.

A németországi telephelyeken folyó tevékenység kifürkészésére eszközök széles választékát vetik be. Lehallgató készülékeket szinte rutinszerűen – esetenként néhány másodpercen belül – telepítenek illetéktelenek, akik hol szállítóként, hol takarítóként jutnak be a kiszemelt épületekbe.

A számítógépen előállított információt vagy a billentyűzet-leütések megcsapolásával vagy az elektronikus hálózat feltörésével szerzik meg. Gyakori módszer, hogy üzletemberek vagy vezető műszaki káderek által használt vonatokon a hordozható számítógép monitorának tartalmát lesik el és rögzítik. Széles körben folyik a vezeték-nélküli átvitellel használt kommunikációs eszközök adatforgalmának figyelése. Ennek kiemelt helyszínei a repülőterek, a pályaudvarok és az internetes forgalmat rádióhullámokon továbbító, városi „forrópontok”.

Előfordul, hogy üzemlátogatásra vitt külföldiek használnak nem megengedett eszközöket, amelyeket ma már széles körben forgalmaznak, csekély összeg ellenében.

Egy német betonipari cégnél őrizetbe vettek egy kínai szakembert, aki a látogatáson titokban hangfelvételeket rögzített, emellett az övére szerelt mikro-kamerával video-felvételeket készített. Volt rá példa, hogy valamely cég egy munkatársa reklám pendrive-ajándékot kapott, mint azonban kiderült, azt a számítógépbe téve egy kémprogram települt a rendszerre. A jogtalan érdeklődők között – mint a hamburgi lap állítja – egyaránt vannak külföldi magánvállalatok és állami-titkosszolgálati ügynökök.

A veszélynek kitettség mértéke eltérő a vállalatok mérete szerint: míg a nagyok többnyire működtetnek hatékony apparátusokat, a kisebbek általában nincsenek tudatában, hogy a fennmaradásukhoz életbevágóan fontos információ ellopását kockáztatják.

Arra is van példa, hogy egy-egy alkalmazott éveken keresztül szorgalmasan gyűjti és rendezi az elérhető know-how-t, majd mindent dokumentálva odább áll, és viszi a kritikus ismereteket. Az ilyen esetek nagyobb hányadában a munkaadójával konfliktusban álló vagy az elbocsátás által fenyegetett munkatárs követi el a visszaélést. Egy alkalommal az – egyébként szerény képességűnek tartott és éppen csak megtűrt – munkatárs az egész gyártási dokumentációval távozott és alapított konkurens céget. Ez az ügy azonban a rendőrségre került.

Az ipari kémkedés által veszélyeztetett vállalatok egyre nagyobb összegeket fordítanak biztonsági szolgáltatások igénybevételére, az egyik ilyen cég forgalma a mostani válság során megháromszorozódott. Ezek a cégek nemcsak a lehallgatásra használt hagyományos eszközöket tárják fel, hanem a számítógépes hálózatokat is védetté teszik, például megakadályozzák, hogy egy-egy munkatárs a saját feladatkörén kívül eső ismeretekhez is hozzá tudjon jutni.

A technológiájukra leginkább kényes cégeknél a fejlesztőrészlegek az internettől elszigetelt belső hálózaton dolgoznak, ahonnan és ahová nincs külső elektronikuslevél-forgalom. A védelem szervezésébe az utóbbi időben kezdik bevonni a – Németországban „alkotmányvédelem” néven ismert – állami elhárító szerveket. A tét ugyanis óriási, ottani kamarai szervezetek szerint évente 20 milliárd euró összegű kár éri a német cégeket, az általuk teremtett know-how ellopása miatt.