Hegedüs: az üzleti szféra csak mélyítette a válságot Magyarországon
Ezzel szemben megítélésem szerint a jelen évtizedben az üzleti szféra nemhogy megmentője nem volt a magyar gazdaságnak, de hervadhatatlan érdemeket szerzett az egyensúlyi problémák kiéleződésében, a gazdasági, pénzügyi krízis elmélyítésében. Csak emlékeztetőül: az építőipari lobbi komoly szerepet játszott a gazdasági lehetőségeket jóval meghaladó lakástámogatási rendszer kikényszerítésében, és utóvédharcot folytat annak visszafogása után.
Továbbá nálunk az üzleti szféra költségvetési támogatása a GDP 2,5 százalékát teszi ki, az EU-ban ez az arány egy százalék alatti, de a szomszédos országokban is alig haladja meg az egy százalékot. Bár a túlköltekező gazdaságpolitikáért a döntéshozó kormány felelőssége vitathatatlan, de az üzleti szféra cinkossága aligha vitatható.
Közelebb áll a valósághoz tehát, hogy a drámai helyzet kialakulásában a kormányzat, az ellenzék, az üzleti szféra, a munkavállalók és a túlköltekező lakosság – ha nem is egyforma mértékben – mind tevőleges szerepet vállalt.
Az üzleti szféra „megváltó” szerepének kiemelése nem több, mint az a bizonyos mézesmadzag, ami a későbbiekben mindig semmivé lesz.
Tételes bizonyításra e rövid cikk keretében aligha vállalkozhatok, így csak arra utalnék, hogy nálunk a fekete- és szürkegazdaság, az adóelkerülés, a korrupció stb. nemcsak a tűrhetőnél, hanem a nemzetközi mértéknél is jóval nagyobb. Hallom a jól ismert választ: a hazai adóterhek és a bürokrácia elviselhetetlen mértékű, így az üzleti szféra működésének feltétele annak megkerülése. Ez a hozzáállás persze valós elemeket tartalmaz, de a hazai gazdaság jelen állapotához való tevőleges hozzájárulás vitathatatlan.
Az ellenzéki párt és az üzleti szféra megállapodásának kulcsszava az adócsökkentés és a hazai kis- és középvállalkozások preferálása. Nemcsak nálunk, de a világ valamennyi térségében a választások állandó jelszava az adócsökkentés. A teljes adóterhek azonban minden országban összességében meglehetősen determináltak, és csak lassan módosulnak.
Nehezen igazolható az a szokásos következtetés is, hogy az adócsökkentés érdemben változtatja a növekedési teljesítményeket. Napjaink külön pikantériája, hogy az államnak növekvő és határozottabb szerepet szánnak a gazdasági koordinációban. Persze a jövedelmek csökkenő újraelosztása és az állam növekvő szerepvállalása között nincs egyértelmű és kizárólagos összefüggés, de Magyarország esetében rövid távon nem képzelhető el a költségvetés látványos leépítése esetén az állami szerepvállalás érdemleges erősítése. Az adócsökkentés késleltetéssel elvileg javíthatja a vállalkozói szféra modernizációját, növelheti a teljesítőképességet, de miután a legtöbb iparágban súlyos kapacitásfelesleg van, és a külső-belső vásárlóerő is többé-kevésbé adott, kétséges, hogy milyen növekedésjavulást várhatunk ettől.
Abban bízhatunk, hogy az ellenzék és az üzleti szféra megállapodása is a szokásos választási ígéretek sorsára jut. Kívánatos lenne azonban, ha az üzleti szféra nem a „megváltó” szerepében tetszelegne, hanem a normális piacgazdaság követelményeit teljesítő teendőkre koncentrálna a csodavárás helyett. Az esetek többségében ugyanis nemcsak az a gond, hogy a termékeink, szolgáltatásaink – a magas adóterhek miatt – drágák, hanem minőségben, megbízhatóságban, megjelenésben stb. nincsenek köszönő viszonyban a piaci igényekkel. Az adócsökkentéssel, a kis- és középvállalkozások támogatásával átmenetileg lehet ugyan növelni a versenyképességet és a profitokat, tartós megoldást azonban csak a színvonalas, kitartó üzleti tevékenység hozhat.
A szerző a GKI Energiakutató és Tanácsadó Kft. ügyvezető igazgatója
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.