Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) volt elnöke az origo-nak adott nyilatkozatában azt mondta: „nem egészen ezt vártam” a kormánytól. „Nem lehetett tudni, merre indul el az új kormány. Korábban volt két kipróbált út: a gyurcsányi, csődbe vitte az országot, Bajnaié pedig maszatolás volt abból a szempontból, hogy nem vezethetett ki a válságból” – szögezte le.
A svéd vagy a szlovák modell kínálkozott még: jelentős kiadáscsökkentéssel, megszorításokkal, amivel növelni lehet a versenyképességet.
„A kiadáscsökkentés fontos elem, ami viszont jelentős társadalmi feszültségekkel jár, és valószínűleg ezért nem vállalta fel ezt a megoldást a kormány, hiszen az ellentétes lett volna az ígéreteivel. Így aztán egy járatlan utat választott, amolyan "münchausenit", hogy a gazdaság saját magát húzza ki a bajból, eszköze az adócsökkentés, ami ellensúlyozására átmenetileg a különadókat és a magán-nyugdíjpénztári forrásokat találták meg. Ez kétségtelenül kockázatos út, felnéztek a csúcsra, kitűzték a célt, de hogy közben milyen bozótosokon kell áttörni, vagy akár szakadék is kerülhet az útba, az egyelőre nem látszik” - mondta Járai. Elismerte: a különadókkal a versenyképesség sérülhet.
A Költségvetési Tanáccsal (KT) kapcsolatos vitát komolytalannak nevezte: „korábban, a megalakításakor is többször kifejtettem, hogy teljesen felesleges nagyon költséges apparátussal fenntartani a testületet, amikor az elemzések elkészítéséhez a Magyar Nemzeti Banknak és az Állami Számvevőszéknek is megvan a megfelelően felkészült szakembergárdája. Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési hiány tartásának legfőbb biztosítéka a fiskális szigor, nem pedig a tanács”.
„A jegybank monetáris tanácsának összetételénél azt kell látni, hogy jelenleg hét Gyurcsány-kinevezett ül a testületben, ami - lássuk be - nem tekinthető jó aránynak abból a szempontból, hogy új kormány vezeti az országot” – mondta Járai Zsigmond.
A jegybank felügyelőbizottsági fizetésének módosítására úgy reagált: nevetségesnek, sőt veszélyesnek tartom, hogy akár a fizetésekből, akár a költségvetési, vagy a monetáris tanács ügyeiből kavarjon bárki is álviharokat, amelyek az ország gazdasági helyzetére, gondjaira, azok megoldására tényleges hatással nincsenek, arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy hangulatot keltsenek, és pontosan az előbb már említett megbízhatóságot rombolják.
„Szerintem mostanában nem az infláció, hanem a recesszió a legfőbb ellenség, így régóta lehetőség lenne a monetáris lazításra. A forint talán még mindig erősebb a kelleténél, ami persze nézőpont kérdése, hiszen akik feltétlenül örülnének, ha gyengébb lenne, azok az exportőrök. De ők se mindannyian, mivel például a svájci frankkal szemben rosszul áll a forint, ami viszont a svájci deviza különleges státusából adódó túlértékeltségéből fakad” – vélekedett a forint árfolyamát illetően.
Az euró bevezetésével kapcsolatban azt mondta, hogy majd akkor szabad felvetni a kérdést, ha nő a foglalkoztatás, és 5-6 százalékos lesz évente a növekedés. „Nem szabad egy erős pénzt ráengedni egy gyenge gazdaságra, ez biztos, ezért távol vagyunk még a kérdés felvetésétől is” – tette hozzá.
Arra a kérdésre, hogy miért nem szűntette meg az első Orbán-kormány a magánkasszákat azt mondta, hogy „azért nem merült fel a második nyugdíjpillér felszámolásának a gondolata, mert sokkal kedvezőbb volt a költségvetés helyzete, kisebb volt az államadósság, és a nemzetközi környezet sem indokolta volna”.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.