Tetszett a németeknek Orbán új hangneme

Még egy halvány kritikai megjegyzés sem érkezett olyan dolgokról, amelyekkel kapcsolatban néhány hete vagy hónapja még igen kemény bírálatokat kapott a magyar kormány: a német vállalatokat is keményen sújtó különadókról, a médiatörvényről vagy az alkotmányról.

Igaz, Orbán Viktor ezúttal nem a belföldi fogyasztásra szánt petárdákat sütötte el. Berlinben és Frankfurtban nem kárhoztatta a multikat, és nem tett utalást a nácizmus és a kommunizmus szülőhelyére sem, mint március 15-én, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén. Ehelyett alacsony, kiszámítható és egyszerű adókkal büszkélkedett, gyorsan emelkedő foglalkoztatást és dinamikusan csökkenő adósságpályát vizionált hallgatóságának. Amely helyeslően bólogatott: hiszen erre van szüksége Európának is…

Nem tudhatjuk, minek köszönhető a látványos fordulat a német politikai és gazdasági elit részéről. Mitől lett például hirtelen „megbízható partner” az a kormány, amely egyik napról a másikra, egyeztetés nélkül, visszamenőlegesen pótadót vetett ki egyes nagyvállalatok nyereségének lefölözésére? Valóban ez lett a követendő példa, vagy talán egyéb háttéralkuk és üzleti érdekek késztették nyilvános felejtésre az érintetteket?

Félreértés ne essék: nem a külföldtől kell várni saját problémáink megoldását. Visszatetsző volt például az a mód, ahogy Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök külföldi diplomaták és újságírók összetrombitálásával próbált politikai tőkét kovácsolni. Ha azonban a Nyugat nem következetes az európai értékek számonkérésében, ne csodálkozzék annak következményein.