WTO - Csak mentik a menthetőt, de semmi több

Egy hónapnyi haladékot adtak maguknak a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagállamai arra, hogy valamelyik irányba elindulva áttörést érjenek el a több mint tíz éve tartó liberalizációs forduló megmentése érdekében. Pascal Lamy vezérigazgató elnökletével pénteken Genfben csak abban értettek egyet az összes tagállam képviselőjének részvételével összeült kereskedelmi tárgyalási bizottságban, hogy nagyok az ellentétek. Eldöntötték: május 31-én lesz a következő ülés, s addigra számos formájú és szintű konzultációkon próbálnak új megközelítéseket találni a siker érdekében.

Számos irányban el lehet indulni, de ami nem működik, az egyrészt az eddigi gyakorlat folytatása; másrészt a teljes újrakezdés; harmadrészt a struccpolitika – ezt Lamy mondta, de számos tagállam egyetértett vele. Amit megpróbálnak, az elsősorban legalább a még megmenthető eredmények megmentése.

A döntést erről is elhalasztották. Alaposan megingathatja azonban még a legoptimistábbakat is annak ténye, hogy – miként az ülésről közzétett dokumentumok mutatják – a résztvevők még abban sem tudtak egyetérteni, hogy milyen úton-módon képzelik el a kompromisszumkeresést. Voltak, akik szerint a háttérben dolgozva kellene alkudozni, mások szerint azonban teljesen nyíltan kellene folytatni a tárgyalásokat.

Mindenesetre sok kompromisszumra lesz szükség. Olyanokra, mint amilyent az Európai Unió nyújtott be az ülésen (VG, 2011. április 29., 4. oldal). A javaslat esélyt ad arra, hogy áthidalja az Egyesült Államok és a fejlődő/feltörekvő országok között meglévő ellentéteket az egyik legnagyobb vitát kiváltó iparivám-csökkentés területén. Általában véve kedvezően fogadták a tagállamok az indítványt, amelynek lényege, hogy az iparivám-lebontási formulához képest a nagy fejlődő/átalakuló gazdaságok vállalják, hogy az érzékeny területeken az általános formulán túl további 3 százalékponttal mérséklik a vámokat. A dohai forduló eddigi sorsát ismerve nem meglepő módon voltak, akik méltatták a kompromisszumos javaslatot, mások rögtön elvetették, mondván: csak az exportorientált fejlett országok érdekeit szolgálja.