Egy botrány tanulságai

A hamburgi kutatók látványos melléfogása után még mindig – meglehetősen igazságtalanul – uborkabotránynak hívott ügy egyelőre nem szűnt meg. Az egy hete pusztító, Észak-Németországból induló hasmenéses járvány okairól jelen sorok írásakor még mindig nem lehet pontosat tudni. Rejtély, mitől fertőződött meg az a 18 ember, aki meghalt, és az a több száz, akit jelenleg is kórházban ápolnak. Az illetékesek persze mindent elkövetnek, hogy megnyugtassák a kedélyeket, de az ügy még sokáig emlegetett példa lesz, mégpedig azért, mert alapvetően különbözik a többi hasonló élelmiszer-skandalumtól.

Talán ezekben a napokban furcsán hat az a kijelentés, hogy az európai élelmiszeripar és -kereskedelem biztonságosabb, mint az elmúlt évtizedekben vagy évszázadokban bármikor. Rendes körülmények között több millió tonna élelmiszer cserél gazdát és kerül a fogyasztó asztalára minden gond nélkül, Írországtól Romániáig. Aki figyelemmel kíséri a hasonló fertőzött vagy mérgezett élelmiszerekkel kapcsolatos ügyeket, tudja, a kifogásolt termékeket gyorsan azonosítják, útjuk biztonsággal követhető, és rendszerint előbb lekerülnek a boltok polcairól, mint hogy bárki vásárolhatna belőlük. Részben talán az újságírók felelőssége is, hogy a botrányokról szóló szűkszavú tudósítások kapcsán nem tudatosítjuk eléggé: az, hogy szinte havonta megszólal az Európai Unióban a riadót jelző sziréna, nem annak a jele, hogy permanens veszélyben élünk, hanem éppen annak, hogy finomra hangolt, érzékeny vészjelző rendszert tartunk fenn.

Ezen a ponton törik meg a szép gondolatmenet, mert éppen ez a szisztéma vallott látványos kudarcot. Ritkán esik meg olyan, hogy egy élelmiszerbotrány másfél tucat életet követel. Olyanra sem nagyon emlékszünk, amikor egy ilyen ügy számottevően megterhelte volna a német kórházi rendszert. Egy-egy új mutációra persze szinte lehetetlen felkészülni. Az viszont már súlyos szervezeti hiba, hogy a hordozót nem sikerült egyértelműen azonosítani. Sőt, elhamarkodottan a spanyol uborkát tették meg felelősnek, majd napokkal később – miután tetemes károkat okoztak a malagai gazdáknak – a hamburgi kutatók beismerték: tévedtek. Azzal, hogy azóta sem tudható, mi okozza a most már több országra kiterjedő megbetegedéseket, gyakorlatilag az egész unió zöldségpiacát sodorták bizonytalan helyzetbe. A fogyasztás jelentős visszaeséséből eredő kár pontosan még nem számszerűsíthető, de egyes becslések szerint akár az egymilliárd eurót is megközelítheti.

Fontos leszögezni: a tagállamok közti riasztási rend ezúttal is jól vizsgázott. Az akkor még valósnak hitt hír a szokott csatornákon automatikusan és gyorsan eljutott Magyarországig. A jelenlegi botrány oka a laboratóriumi rendszerben és a nyilatkozati rendben rejlik. Az EU éveken keresztül büszkén hirdette, hogy a tagállamok közötti információáramlás mennyire gördülékeny, erre most kiderül, magával az információ megbízhatóságával kapcsolatban merülnek fel komoly kételyek. A fogyasztóvédelemért felelős uniós biztos, John Dalli már az EU római referencialaboratóriumának 48 órás vizsgálati gyorsaságával próbál nyugtatni, de ez kevés lesz a továbbiakban. Ha a német laborok ekkorát tévedhettek, akkor világosnak kell lennie: az élelmiszerlánc biztonsága nem kizárólag az információáramláson múlik. Minden egyes tagállamban felül kell vizsgálni a laboratóriumi és nyilatkozati rendet, és ezeken a területeken bizony átszervezésekre is szükség lehet. Ez persze pénzbe kerül, de nincs más lehetőség. Nem azért, mert az érintett gazdák most az összeurópai forrásokhoz képest szerény támogatásokat követelnek káraik fedezésére, hanem azért, mert egy halálos áldozatokat követelő, majd egy egész ágazatot napokra letérdeltető élelmiszerbotrány az unióban egyszerűen megengedhetetlen.