PSZÁF: "Alapvetően fontos a kilakoltatási moratórium felszámolása"

A mai kockázatok nagyobb részben a közelmúlt világgazdasági válságának akut szakaszából megmaradt hagyatékként jellemezhetők. A gazdasági-pénzügyi környezetet illetően kiemelkednek a szuverén adósságprobléma lehetséges következményei, Magyarország esetében pedig a legnagyobb kihívás növekvő mértékben a számottevő és fenntartható gazdasági növekedés feltámasztása.

A 2011. évi kilátásokat tekintve a legvalószínűbb forgatókönyv a gazdasági növekedés további, mérsékelt ütemű élénkülését tartalmazza. Ebben a változatban az exportvezérelt feldolgozóipari expanzió a külső kereslet várható dinamikájából adódóan szükségszerűen lassul, a belföldi fogyasztás, a beruházás és a készletezés pedig az előző hatást meghaladó mértékben erősödik. Az erősödő belföldi gazdaságot várhatóan támogatni fogja a mérsékelten expanzív költségvetési politika, mert a tervbe vett hiányszűkítés teljes egészében a magánpénztári vagyon központosításából származik, a februártól kezdődően bejelentett kiigazító intézkedések hatása pedig nagyobb arányban 2012-től jelentkezik majd.

Emellett a belföldi kereslet élénküléséhez szükséges lesz a belföldi hitelezés erősödésére is, vagyis a bankrendszerben fordulatnak kell bekövetkeznie a 2011. elejéig tapasztalt csökkenő aktivitáshoz képest. Különösen a beruházások finanszírozásának hiteloldali támogatása fontos, ahogy a gazdaság élénkülése nyomán a kapacitások kihasználtsága nő, és a további expanzióhoz jelentős fejlesztési forrásokra lesz szükség. A hazai konjunktúra fő kockázata egy olyan forgatókönyv, amelyben az export növekedése hamarabb lelassul, mint ahogyan a feldolgozóipari szektor lendülete a gazdaság egyéb területeire továbbterjedhetne.

További problémát jelent, hogy a nem-teljesítő hitelek állományi aránya (az NPL-ráta) lassuló ütemben, de tovább emelkedik. Egyelőre nincs jele annak, hogy már a közeli hónapokban számítani lehetne az NPL-ráta tetőzésére. 2010. szeptember óta a ráta emelkedése teljes egészében a lakossági hitelek, s ezen belül a jelzáloghitelek köréből eredt. Ennek oka a háztartások egy részének súlyos eladósodottsága, illetve a svájcifrank-hitelek esetében az adósságszolgálati teher számottevő növekedése. Az adósok kisebb része esetében szerepet játszhatott a fizetési készségnek az árverezési és a kilakoltatási moratóriumok miatti csökkenése is. Mind a vállalati, mind a lakossági hiteleknél fokozódik a hitelek átstrukturálása, ami hosszabb távon a hitelminőségi prob-léma megoldásának fő módszere lehet, annak ellenére, hogy az eddigi tapasztalatok szerint az átstrukturált állomány egy része később ismét késedelmessé válik.

Az előzőekhez kapcsolódóan alapvetően fontos környezeti kérdés az árverezési és kilakoltatási moratórium felszámolása. A moratórium az általa teljesített lényeges szociálpolitikai cél ellenére a hitelpiac működőképességére nézve erősen negatív hatású volt, mert a hitelbiztosítékok érvényesíthetőségének korlátozása miatt alapjaiban kérdőjelezi meg a jelzáloghitelezés intézményét és egyben a jelzáloglevelek értékesíthetőségét is. Az intézkedésnek továbbá jelentős erkölcsi kockázata is volt, amennyiben az adósok egy részének fizetési készségét aláásta.

A PSZÁF kockázati jelentése teljes egészében itt olvasható