Közbeszerzők "ünnepe"

2011. december 22-e és 23-a ünnepnap volt a közbeszerzési piac életében, hiszen megjelentek azok a várva várt kormányrendeletek, melyek január 1-jétől az ajánlatkérők és ajánlattevők mindennapjait határozzák meg. A sorozat 30-án folytatódott, azaz a pezsgőt éppen behűtő ajánlatkérők és ajánlattevők egy pillantást még vethettek a legfrissebb rendeletekre, mintegy felkészülve azok alkalmazására, közvetlenül a Himnusz után.

A megjelent kormányrendeletek nyomtatott állapotban majd százoldalas nagyságrendet képviselnek, tehát a közbeszerzési tanácsadói piacnak biztosan lesz munkája. A törvény logikus rövidítése, egyszerűsítése, az adminisztráció csökkentése azt feltételezi, hogy a piac felkészült a változásra. A leckét megtanultuk. Mégis, egy új rendelet szerint minden szakmai érv és küzdelem ellenére visszaáll a korábbi hirdetmény-ellenőrzés (sok pénzért). Ez egyedülálló megoldás Európában, amely arra jó, hogy akadályozza a közbeszerzési eljárások megindítását és növelje a beszerzési eljárások költségét. Amit tehát a törvény egyszerűsítésével nyerünk, elvesztjük az egyedi ellenőrzési folyamat újjáélesztésével.

A rendeletek sűrűjében látunk újítást az építési beruházások körében, de észrevehetünk működésképtelen matuzsálemet is, a tervpályázati eljárásról szóló rendeletet, mely elfelejtett alkalmazkodni az új törvényhez, ellenben új köntösben jelent meg. Vannak félreértések, mint például a nemzetbiztonsági beszerzésekről szóló, hibáktól sem mentes rendelet. A szabályok rendeleti szintű kiszervezésének prototípusa a kizáró okok igazolásáról, alkalmassági kritériumokról, műszaki leírásról szóló szabálycsomag. Hasonlóképpen formabontó a közszolgáltatók eljárásrendjének kiemelése a törvényből, annak ellenére, hogy erre külön irányelv létezik.

A hazai új szabályozási logikában tetszetős például az olyan újítás a törvényben, mint a standard eljárási cselekmények egy csokorba szervezése, melyet könnyebb tanítani, könnyebb megérteni. Ami kevésbé vonzó a mezei jogalkalmazónak, az a bolygószerű elrendezés, mely a korábbi egy törvény köré még több és részletesebb kis kormányrendeletet telepít. Előnye a burjánzó kormányrendeleti szintnek, hogy könnyebben módosítható, hátránya egyben az előnye is, hogy kevesebb jogbiztonságot nyújt.

Német kollégám másfél éve egy konferencián kiemelte, milyen nagy előnye van egy egységes törvénynek, hiszen a német modell a tartományi szabályozások sokfélesége miatt ettől különbözik. Az USA-ban szövetségi, állami, megyei, települési szinten más-más szabályok vonatkoznak a közbeszerzőkre, hasonló példa tehát akad bőven. De ehhez mi kicsik vagyunk, ezért nem feltétlenül ez a követendő irány. Attól, hogy egy törvényt szétaprózunk, a közpénzköltés hatékonysága nem fog nőni. A beszerzési eljárásokat először szükséges modellezni, a tipikus ajánlatkérői reakciókat megismerni, a korrupcióval fertőzött tevékenységeket azonosítani. Majd ki kell jelölni a sok-sok cél közül a legfontosabbakat. Legyen például ez a kkv-k támogatása, összhangban az adminisztráció csökkentésével.

S közben fokozatosan ismerjük meg a hazai hatásmechanizmusokat, szerezzünk adatokat arról, miket írnak elő ajánlatkérők, mit enged a Közbeszerzési Döntőbizottság és az Európai Bíróság. Sokkal nagyobb szerepe van tehát az előkészítésnek, mint magának a normaszövegírásnak. Nem lehet átlépni a megismerés fázisát, és azonnal az eredményekre koncentrálni.

Fontos tudnunk, hogy az európai közbeszerzési irányelvek teljes megújulása előtt állunk. Ennek egyik lényeges következménye, hogy újra hozzá kell nyúlni – vélhetően nem kis mértékben – az éppen hatályba lépő szabályozásunkhoz. Erre már most fel kell készülnünk, jogalkotónak és jogalkalmazónak egyaránt.

Világgazdaság - Tátrai Tünde-->