Korrupció 2.0

Minden arról szól mostanában a magyar gazdaságban, miként indítható be a növekedés, hogyan lehet több embernek munkát adni. Így nehezen – mondhatnánk néhány furcsa jelenséget látva. Egyre gyakoribb az olyan döntés, amit nehéz gazdasági érvekkel alátámasztani. És ha valami nem logikus egy üzletben, akkor felmerül a tisztességtelen háttéralku lehetősége. Bizonyítani nehéz, tetten érni is csak véletlenül lehetne. Esetleg akkor, ha valamelyik fél meggondolja magát, és kiugrik a csalárdul megszerzett üzletből. Ilyen esetről azonban nemigen hallani.

Furcsa esetekről annál inkább. A trafikmutyi a legelképesztőbb példa arra, hogy tehet tönkre egy zavaros üzleti koncepció egy egész vállalkozói csoportot, miközben egy kisebb kiváltságos rétegnek kellemes feltételeket nyújt. Sőt, a szinte naponta kiegészülő információtömeg egyre inkább azt jelzi, hogy olyan, nyilvánosan előre nem jelzett előnyökhöz is juttatják ezen kedvezményezetteket, amelyek a versenyszférában újabb kisvállalkozók csődjét idézhetik elő. Például ezekben a nemzetinek nevezett egységekben gyakorlatilag időkorlát nélkül árusíthatók szeszes italok, míg más boltokban erre külön, sokszor területi szabályozás van. Talán túl lazára engedték így a gyeplőt, ezért majd módosulnak itt is szabályok. Hogy miért kell itt más szabály, mint az adott körzetben alkoholt árusító többi boltra? Ki tudja, és ezért ez ismét csak különös. A kereskedők szakmai szervezete és egy piacelemző cég már jelezte, kiskereskedők százai mehetnek tönkre az egyenlőtlen versenyben. Ők nem árusíthatnak dohányt, a nemzeti dohányboltok viszont kereskedhetnek itallal, jégkrémmel-fagylalttal…

Így jön létre a nemzeti vállalkozók új rétege? De hát akik tönkremennek, azok is nemzetiek voltak, legalábbis ha a józan eszünket használjuk eme új kategorizálásnál. És egyáltalán: milyen nemzeti vállalkozó az, akit az állam más hazai vállalkozóval szemben juttat előnyhöz a piacon? Mi lesz, ha ez az újdonsült nemzeti vállalkozói csoport azt a tanulságot vonja le e történetből – és a vesztesek is –, hogy a jó kapcsolatok többet érnek, mint a versenyben megszerzett eredmény, többet, mint a teljesítmény, a jó munkával elnyert üzlet? És akkor a magyar gazdaságban újfajta iránytű kezd ismét működni: nem a piac, a kereslet lesz a meghatározó, hanem a hatalomhoz dörgölőzés. Ha valaki jó kapcsolatba keveredik a fontos emberekkel, akkor a számára kedvező döntés sem maradhat el. Épülhet erre egészséges gazdaság? Lesz ebből tartós gazdasági növekedés? Verseny nélkül, erőből is működhet az üzleti élet? Vagy szerencsére ezek azért csak szórványosan előforduló vadhajtások?

A trafikmutyi hirtelen került elő a semmiből, ahogy a takarékszövetkezeti szektor váratlanul felgyorsított átszervezése is. Ám a korrupció más válfajai már régóta hódítotanak az üzleti világban. Tavaly nyáron volt a Világgazdaság konferenciája Korrupció nélkül is van üzlet címmel. A konferencián sokan csak kerülgették a forró kását, jelezve, hogy „vannak, persze, ilyen jelenségek is, de azért tisztességesen is lehet boldogulni”. Ám akkor Bojár Gábor ismert vállalkozó idézett egy új módit, amit a Manager Magazinnak is elmesélt: „Most már nem az a fajta korrupció a divat, hogy visszakérünk a közbeszerzésből 10 százalékot – ez volt idáig –, hanem beszállunk a cégbe 30 százalékkal. S utána ez a társaság megnyeri a közbeszerzést.” Egyre többen mesélnek hasonló gyakorlatról.

Tehát hogy került az üzleti szektor a korrupciós lista második helyére, rögtön a politikai pártok után? Hát így. Vagy még „ígyebbül”. Ezek a példák csak a jéghegy csúcsát jelenthetik. A korrupció valóságos mértékéről valószínűleg fogalmunk sincs. És ez a mi egyéni szerencsénk. Meg az ország szerencsétlensége.