Körbeszámlázással sem játszható ki a kata

Miközben számos szakmai szervezet fogalmazott meg kritikát a kisadózók tételes adójának (kata) új szabályozásával kapcsolatban, a Pulzus Kutató felmérése szerint a lakosság 55 százaléka támogatja a szigorítást. Ez akkor önöket igazolja?

Nem a népszerűség volt a célja a szabályozásnak.

A változtatásra azért volt szükség, mert kisvállalkozóknak adott adókedvezményekkel a nagyvállalkozások visszaélnek, ennek következtében a tisztességes piaci szereplők, a katát rendeltetésszerűen használók és a munkavállalók védelmében kellett lépnünk. Az elmúlt időszakban ugyanis kifejezetten káros folyamatok indultak meg: több száz vagy akár ezer fős foglalkoztatotti létszámot meghaladó cégek is a katát vették igénybe, ami a tisztességes piaci szereplőket és az államkasszát ért káron kívül azzal is járt, hogy a munkavállalók munkaügyi védelme megszűnt. Ahol korábban száz munkavállaló volt az irodában, most száz katás ül – ez a március elejei Adó-Tanácskozáson hangzott el. A legfőbb problémát az adótanácsadók szerint az okozza, hogy a katát visszaélésszerűen alkalmazó céggel egy tisztességes vállalkozás nem versenyezhet. Míg 450 ezer forintos havi nettó keresetnél a katát visszaélésszerűen alkalmazó cég költsége 500 ezer forint, addig a tisztességes vállalkozásnak mindez ma több mint 800 ezer forintjába kerül. Nem lehet az a cél, hogy a kormány a kedvezményes adófajtával a néhány cégnek nagy értékű, jellemzően több millió forintot meghaladó összegű szolgáltatást nyújtó vállalkozásokat támogassa, mint ahogy az sem, hogy a katát a nagy cégek a munkaviszony alternatívájaként használják.

De nem kockázatos a változtatás akkor, amikor már 400 ezernél is többen katáznak?

Az Országgyűlés által megszavazott változásokkal az adórendszer igazságosabb lesz, ráadásul az adónem egyszerűsége is megmarad. Az új szabály a katások jelentős többségét egyáltalán nem érinti, több mint 300 ezer – megannyi ügyféllel kapcsolatban lévő – kisebb vállalkozást. Beszédes és a jogalkotói beavatkozás szükségességét igazolja az az adat is, amely szerint, miközben két év alatt harmadával, több mint százezerrel nőtt a katát választó vállalkozások száma, a vállalkozási formába belépők között 3 százalékról 40 százalékra nőtt azok aránya, akik munkaviszonyból lettek vállalkozók – ráadásul az ilyen vállalkozók egy része korábbi munkáltatójánál kezdett el „vállalkozni”. A legtöbb katást foglalkoztató húsz céghez 4700 „vállalkozó” van bejelentve, nekik az érintett cégek 32 milliárd forintot fizettek ki. Ez az adott vállalkozásoknak komoly anyagi előnyt biztosított, az említett cégek ezzel a kifizetéssel csak a szociális hozzájárulási adón mintegy 5 milliárd forint befizetést spóroltak meg – gondoljuk végig, ez mekkora versenyelőny a piaci vetélytársakkal szemben.

Azért ne menjünk el a szakmai bírálatok mellett. A VOSZ például lapunkban fogalmazta meg azt a nézetét, hogy ha a katás vállalkozások hétpontos ismérvei közül nem pusztán kettőnek kellene teljesülnie, akkor sokkal jobban kiszűrhetők lennének a zavarosban halászók.

A megfogalmazott hétpontos ismérvrendszer lényegében egy olyan jogi fikció, amely 2013-ban, a kata debütálásakor az adónem egyszerűségének egyik lényeges záloga volt. Ám ezt az ismérvrendszert sem lehet a rendeltetésével ellentétesen, visszaélésszerűen alkalmazni. 2013-hoz képest megváltozott a helyzet: egyes iparágakban a felvételi beszélgetések első pontja az, hogy a jelentkező hány pontot tud hozni, és ha az úgynevezett törvényi vélelemből legalább kettőt, akkor fel is veszik, de nem munkavállalóként, hanem katásként. Már a munkaerő-közvetítők is katás konstrukciókat dobnak a piacra. A hétpontos ismérvrendszer, amely 2013-ban még az adónem egyszerűségét, könnyen alkalmazhatóságát biztosította, mostanra a joggal való visszaélés eszközévé vált. Adóelőny nem érhető el úgy, ha az adott jogügyletnek egyetlen célja az, hogy kevesebb adót kelljen fizetni az államkasszába. Ezért sem lehetett a változtatás helyes iránya az újabb feltételek teljesítése vagy az egyes feltételek igazoláshoz kötése. Mindezzel ráadásul épp az ellenkezőjét értük volna el, mint ami a kata megalkotásának egyik fő célja volt: az adóadminisztráció jelentős mértékű csökkentése. Ezt ugyanúgy elutasította a kormány, mint ahogy a kata versenyképességét biztosító rendkívül alacsony adószint általános emelését.

De az a vállalkozás, amely havi 250 ezer forintnál magasabb összegű megrendelést teljesít egy megrendelőjének, épp azért kerül nehéz helyzetbe, mert az érintett összeg felett 40 százalékos adóteher sújtja majd a kifizetést.

Itt az ideje, hogy tisztázzuk: a katát 2013-ban azért vezette be a kormány, hogy a jellemzően a lakosságot ellátó mikrovállalkozásokat – például a fodrászokat, kozmetikusokat, taxisokat – segítse. Azokról a kisvállalkozásokról van szó, amelyeknek jellemzően minden vevőjük magánszemély, és azon túl, hogy nekik így lényegében mindennap meg kell küzdeniük a bevételért, ők azok, akiknél a forgalom egy része az állam számára láthatatlan. Ha a magánszemély nem kér számlát, akkor nem kell kiállítani; a fodrásznak, a kozmetikusnak például nem kell pénztárgépet használnia, és persze az is erősen kérdéses, hogy ahol kell, ott vajon minden bevétel bekerül-e a kasszába. 2013 előtt ezeknek a kisvállalkozóknak egy jelentősebb része még az informális gazdaságban tevékenykedett, a kata volt az az adónem, amely miatt megérte legálissá tenni a vállalkozást. És azóta a nyugtaadást sem érdemes elmulasztani, ugyanis az – az akár 1 millió forintos mulasztási bírság mellett – automatikus kizárást is jelent a katás körből. Egy-egy nagyobb értékű ügylet más helyzetet teremt, egy pedikűrös nem hasonlítható például egy olyan ügyvédhez, aki a jogi szolgálataiért éveken keresztül havi félmilliót számláz egy nagyobb ügyfelének.

Mivel más helyzetben van az ügyvéd, mint a pedikűrös, ezért többet kell adóznia?

Nem az adott szakma vagy tevékenység számít, hanem az egyes szerződések, jogügyletek.

Az sincs kizárva, hogy a pedikűrös megállapodik egy nagyobb céggel, hogy havi félmillió forintért nyújt szolgáltatást egy éven keresztül, persze egy ügyvéd vagy egy pénzügyi tanácsadó esetében azért ennek kicsit nagyobb a valószínűsége. De ha a pedikűrösnek egy ilyen ügylet létrehozása sikerül, értelemszerűen rá is érvényes az új szabály. Ezekre a nagy értékű (az évi 3 millió forintot meghaladó) szerződésekre már nem a kata tételes, 50 ezres szabálya alkalmazandó, hanem gyakorlatilag ezt a szerződést kvázi külön kezeli a katás cég, és úgy adózza le, mintha az meghaladná a 12 milliós limitet, de ami a 40 százalék alá esik, az nem számít bele a 12 milliós határba. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy például egy katás ügyvéd továbbra is gyűjtheti 12 millió forintig az egyedi, hárommillió forintos, illetve annál kisebb összegű megbízásokat, és használhatja az 50 ezres tételes adót, de ha van néhány nagy értékű szerződése, akkor ezeket külön, egy arányos adókulccsal adózza le a tételes adó helyett. Így némileg igazságosabb is lesz az adórendszer, hiszen a sok kis értékű megbízást továbbra is tételes adó terheli, a nagy értékű megbízásokat viszont százalékos kulcs. Az pedig nagyon lényeges ismérve az új szabályozásnak, hogy a kata egyszerűsége nem változik, hiszen az egy ügyfélnek hárommillió forintnál többet számlázók is mentesülnek mindenféle adminisztrációs tehertől, mert azt a kifizetőknek kell teljesíteniük: nekik kell elszámolniuk és megfizetniük az ezekre az extra jogügyletekre eső 40 százalékos adót.

Mennyire tart a Pénzügyminisztérium attól, hogy megindul a körbeszámlázás az új kataszabályok miatt? Milyen szintű ellenőrzést terveznek a kapcsolt vállalkozások számlázása terén a jövő évtől a szabály megkerülőinek kiszűrésére?

A Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak 2020-ban is kiemelt feladata a katás adózók és szerződéses partnereik vizsgálata, a bújtatott foglalkoztatás feltárása és visszaszorítása, a valóságban munkaviszonyban történő foglalkoztatás kata mögé rejtésének megakadályozása. A katásokat foglalkoztató cégek ellenőrzése folytatódik 2021-ben is. Az adóhivatal kockázatelemzőinek munkáját pedig jelentősen megkönnyíti, hogy július 1-jétől már minden vállalkozói számlát lát az adóhivatal – persze azzal, hogy szeptember 30-ig tart még a türelmi idő, amíg a NAV nem bírságol a számlaadat-szolgáltatás elmulasztása miatt. Jövő januártól pedig már az összes számlaadat befut a kockázatelemzőkhöz, hiszen jövőre már a magánszemélyek részére kiállított számlák adatai is online beérkeznek az adóhivatalhoz. Nagyon csekély az esélye tehát annak, hogy a körbeszámlázás nem akad fenn a NAV kockázatelemzőinek a szűrőjén.