Nem a laboratóriumi hús a megoldás a felmelegedésre

Ez volt az első olyan tanulmány, amelyben a szakemberek felmérték azt, miként hatnak a klímaváltozásra a laboratóriumi húsok elállításának különféle módozatai és az üvegházhatású gázkibocsátásért felelős marhahústenyésztés.

A kutatók szerint a szarvasmarha felváltása laboratóriumi hússal nem egyszerűen azzal jár, hogy a klímaváltozást illetően nagyhatású módszert felváltanak egy alacsony hatású módszerrel.

Hosszú távon a laboratóriumi hús előállításának módjai nagy energiafelhasználással járnak és jobban hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez, mint a marhahústenyésztés bizonyos módja, ha az energiarendszerek a jövőben is a szénalapú fűtőanyagokra alapulnak

– ismertették az egyetem honlapján az in Frontiers in Sustainable Food Systems című szakfolyóiratban közzétett tanulmányt.

A kutatók úgy vélik, hogy a szénalapú energiarendszerektől való nagymértékű elfordulás nélkül a laboratóriumi húsok jelenleg javasolt fajtái nem jelentenek megoldást a húselőállításra a globális felmelegedés csökkentése érdekében. A klímára kevesebb hatással járó, jobb laboratóriumi húselőállító módszerek kutatására kell összpontosítani – hívták fel a figyelmet.

„A közlemúltban nagy volt a közérdeklődés a laboratóriumi húsok elállítása iránt, és számos cikk kiemelte annak lehetőségét, hogy a marhahúst ezek a húsok váltsák fel, mivel ezeknek fontos előnyei vannak a klímaváltozást illetően. Ez nem egyértelmű, részben azért, mert nagy a bizonytalanság akörül, hogy tömegesen miként lehet ezeket a húsokat előállítani. Fontos összehasonlítani a mezőgazdaságban tenyésztett és a laboratóriumi marhahúst az üvegházhatású-gázkibocsátást illetően is” – magyarázta John Lynch, a kutatás vezetője.

A mezőgazdaságból eredő üvegházhatású gázkibocsátás a globális felmelegedés mintegy negyedéért felelős.

A marhatenyésztés laboratóriumi húsokkal való felváltásra sokan a környezeti hatások csökkentésének lehetséges módjaként tekintettek.

A marhák által kibocsátott metán fontos üvegházhatású gáz, de a félrevezető lehet egyenértékűnek tekinteni metángáz-kibocsátást a széndioxid-kibocsátással. A tonnánkénti metán kibocsátásnak nagyobb hatása van a felmelegedésre, mint a szén-dioxidnak, de

előbbi csak mintegy 12 évig marad a légkörben, míg a szén-dioxid akár egy évezredig is létezik és gyűlik.

A metán hatása hosszú távon nem halmozódik – magyarázta Raymond Pierrehumbert, a tanulmány társszerzője.

A kutatók ezért összehasonlították három marhatenyésztő eljárásból eredő kibocsátást négy laboratóriumi húskészító módszerből eredő kibocsátással, feltételezve, hogy a jelenlegi energiarendszerek változatlanok maradnak, és modellezték a módszerek hatásait a következő ezer évre.

Kimutatták, hogy bár kezdetben a szarvasmarhák metánkibocsátásnak nagyobb a hatása a globális felmelegedésre, egyes esetekben a laboratóriumi húselőállítás nagyobb felmelegedést hozhat.