Az új-zélandi időjárás jobban hat ennek az élelmiszernek az árára, mint a hazai

Újabb mintegy 15 forintot csökkent márciusban, és általában már 200 forint alatt van a nyers tej felvásárlási ára – mondta a Világgazdaságnak Gamos András, a paksi székhelyű Milkmen Kft. szaktanácsadója, korábbi ügyvezetője. A szakember az elmúlt hónapban is hasonló mértékű árcsökkenésről számolt be, de most is hozzátette, hogy a tej ára, illetve lemorzsolódásának mértéke cégenként eltérő lehet. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) egyébként nemrég még 217,22 forintos, egy kilogrammra vetített februári felvásárlási árról tájékoztatott, és a piaci szereplők által jelzettnél mérsékeltebb, 3 százalékos áresésről írt, amely 63 százalékkal haladta meg az előző év azonos hónapjának átlagárát.

Ahogy Gamos elmondta, ilyenkor mindig némi tejtöbblet alakul ki a piacon, amit erősíthet, hogy az AKI – szintén még februári – adatai szerint a nyers tej külpiaci kiszállítása 5 százalékkal csökkent, és alacsonyabb volt, mint az előző év azonos hónapjában. A nyers tej kilogrammjának kiviteli ára 138,99 forint volt februárban, az előző havihoz képest 23 százalékkal, az előző év azonos hónapjához viszonyítva 7 százalékkal csökkent. Eközben a nyers tej felvásárlása a januári mennyiségtől 8, a 2022. februáritól pedig 7 százalékkal maradt el. 

Gamos András úgy véli, a tejtermelők megszokhatták már, hogy ciklikusan változnak az árak. Korábban is voltak olyan időszakok, amikor messze az önköltség alatti árakat kaptak a tejért, és olyanok is, amikor magasabb az ár, és tudnak tartalékolni. Azt viszont, hogy a mostani árcsökkenés mit mennyire sújt, mennyire kerültek az árak az önköltség alá, a hazai tejtermelői körre általánosan lehetetlen megfogalmazni. Ennek az az oka, hogy a itthoni piacra bekerült nagy mennyiségű ukrán gabona jóval alacsonyabb áron, mint amelyen esetleg a tejtermelők tavaly ősszel betároltak. Kérdés tehát, hogy annak idején ki mennyire tudott takarmányt készletezni, mert aki tudott, annak most a drága takarmányt kell feletetnie, ami növeli az önköltséget – magyarázta. Aki viszont nem tudott, azon nyilván segített az importgabona – tette hozzá.

Mint emlékezetes, a KSH arról számolt be, hogy tavaly a szarvasmarhatartók 3 százaléka fejezte be tevékenységét, ennyivel csökkent a termelők száma. Az igaz, hogy aki abbahagyja a szarvasmarhatartást, illetve a tejtermelést, az általában nem kezdi újra, de mégsem érdemes a vészharangot kongatni, mert 

A nagy, jól menő üzemek növelik a létszámot, leginkább pedig talán a középméretű, 100-150 marhát tartó gazdaságok fogynak. Kisebb parasztgazdaságok mindig létesülnek 20-30 tehénnel, közülük néhány a középkategóriába is képes felnőni. 

A szakértő ugyanakkor úgy véli, hogy a tejtöbblet még kitart egy-két hónapig, de a turistaszezon megindultával enyhülni fog. A következő hónapokban még egy enyhe, és egyre lassuló ütemű árcsökkenés várható a nyerstej-piacon, de a valódi kérdés az, hogy mi történik a nyugat-európai piacon, mert az nagyban befolyásolja a magyar helyzetet. Sőt, Gamos András szerint 

A bolti árakra pedig a felvásárlási árak csökkenése és az üzletláncok árháborúja hat, legalábbis a kiskereskedők által kommunikált ármérséklések – amelynek egyik terepe a tej és a tejtermékek – ezt sejtetik. Az AKI adatai szerint a tej és tejtermékek tejfeldolgozói átadási ára közül egyedül a kefir értékesítési ára emelkedett, 3 százalékkal, a tejfölé stagnált, a tehéntúróé, a natúr és a gyümölcsös joghurté, valamint a fogyasztói tejé egyaránt 1-2 százalékkal, a natúr vajkrémé, a trappista sajté, az adagolt vajé, valamint az ömlesztett sajté 3–8 százalékkal csökkent. Az AKI által idézett KSH pedig az adagolt vajnál, valamint a 2,8 és 1,5 százalék zsírtartalmú ESL- (hosszan friss) tejeknél 1 százalékos áremelkedést, a tejfölnél stagnálást, míg a gyümölcsös joghurtnál 1, az árháború szimbolikus terepévé vált trappista sajtnál pedig 2 százalékos csökkenést mért – bár itt várható, hogy a márciusi adatokban már jelentősebb lesz a lefelé mutató árkülönbség.