Elsivatagosodik Magyarország? – Hiába küzdünk, nem tudunk megszabadulni ettől a növénytől

Betudható a klímaváltozásnak és az egyre melegebb nyaraknak, hogy a kaktuszok jól érzik magukat Magyarországon Váradi Zoltán, a Természettár vezetője szerint. A HAON cikkében a szakember kiemelte, azonban még az aszályos időszak sem indokolná a megjelenésüket, mivel nem részei az őshonos flórának.

Nehéz megszabadulni tőlük

Váradi elmondta, a kaktuszoknak nemcsak nálunk, de még Európában sem kellene létezniük, mivel eredetileg Amerikából származnak. Hozzánk úgy kerültek, hogy egyrészt tudományos céllal botanikus kertekbe, arborétumokba telepítették, másrészt számos magyar gyűjti őket. Úgy véli, a probléma akkor kezdődött, amikor például zöldhulladékként kikerültek a gondozott területről. A kaktuszokra ugyanis jellemző, hogy rendkívül agresszívan terjeszkednek, létrehoznak egy homogén állományt, így minden más növényt elölnek, ahol megjelennek. Elsősorban a homokos, kavicsos, sziklagyepes részeken fordulnak elő, éppen ezért a Kiskunsági Nemzeti Parkban, de ma már a Mátrában is találhatunk belőlük, és sok fejtörést okoznak a parkok gondozóinak, hiszen az előretörésüket valahogy vissza kell szorítani. Magyarországon eleve kevés a sziklagyep, és tele vannak számos őshonos, védett növénnyel, a kaktuszok pedig ezeket szorítják ki – mutatott rá a Természettár vezetője. 

A gyökerük nagyon erős, ezért ki kell ásni a kaktuszokat, ami talajfelszín-bolygatással jár. Sok esetben, ha növénynek egy kisebb szelvénye, letört része ott marad, a faj újra megtelepszik, emiatt roppant nehéz végleg megszabadulni tőlük.

Még a telet is átvészelik

Váradi Zoltán arról is beszélt, hogy itthon nemcsak nagy divatja, de hagyománya is van a kaktuszgyűjtésnek: számos fajt hoznak az országba, közülük azonban nem mindegyik jelent veszélyt, mert a legtöbbjük nem télálló. Egyesek kaktuszfajok azonban kibírják a hideget, különösen, ha az utóbbi évek téli hőmérsékletét vesszük figyelembe. Ilyen például a medvetalpkaktusz, sok dél-európai országban is találkozni lehet hatalmas méretű példányaial, holott ott is tájidegenek. Ezeken a vidékeken már sziszifuszi küzdelmet folytatnak ellenük, több részen pedig már fel is adták a harcot – emelte ki. A kemény telek talán megoldást jelentenének a terjedésükre, mivel azonban a nagy hőingadozást produkáló sivatagi időjáráshoz szoktak (nappal 40 fok, éjjel akár mínuszok), így a téli fagyokat is könnyedén kibírják.

Nem csak a kaktusszal van baj

Az akár 3-4 méter magasságra is megnövő ártéri japánkeserűfűvel a hegyvidékek már teljesen fertőzöttek, egyes helyeken több hektárt is kisajátítottak. Idén nyilvánították „megszállónak” a dédnagyanyáink kertjéből ismerős, az őszirózsafélékhez tartozó piros, citrom- és narancssárga kokárdavirágot, amely veszélyezteti az őshonos flóránkat. Ugyancsak gondot okoz az Észak-Amerikából származó, pompás ligetszépe, amely elsősorban a magyar kolibriként ismert lepkére, a kacsafarkú szenderre veszélyes. A szintén Amerikában őshonos selyemkóró ugyan a méhek egyik kedvenc növénye, de sűrű gyökérhálózata miatt kiirthatatlan, miközben minden mást elnyom.