Nagy István az ukrán gabonáról: ha most nem lépünk saját hatáskörben, holnap dugig lennének a raktáraink

Az Európai Bizottság nem hosszabbította meg az ukrán gabona szeptember 15-én lejárt importstopját. A napokban több, az ukrán import szempontjából „frontországban” is tárgyalt az ukrán gabona behozatali tilalmának fenntartásáról. Mire számított ezeken a tárgyalásokon? 

Az Ukrajnával határos frontországok agrárminiszterei rendszeresen tárgyaltak az elmúlt időszakban a gabonapiaci nehézségekről és közös megoldási javaslatokat is megfogalmaztunk Brüsszel felé. Ennek volt köszönhető az eddig működő uniós importkorlátozás. Kedden személyesen egyeztettem a román, a bolgár és a szlovák kollégámmal is az ukrán gabona behozatali tilalmának fenntartásával kapcsolatban. Az többségünk számára nem volt kérdés, hogy Brüsszelnek fenn kell tartania a behozatali tilalmat legalább az év végéig és hogy továbbra is egységesen kell fellépnünk az ukrán gabonadömpinggel szemben. Sajnálom ugyanakkor a bolgárokat, akik végül a héten úgy döntöttek, nem hosszabbítanák meg az ukrán import behozatalának tilalmát az erre irányuló uniós intézkedés szeptember 15-i lejárta esetén sem. A leginkább érintett tagállamokban jelenleg a három legfontosabb kihívása a gazdálkodóknak a betakarítás befejezése után a biztonságos terménytárolás és az értékesítés megoldása. 

Egyébként milyen eredménnyel járt a szeptember 15-én lejárt uniós importtilalom?  

Mielőtt értékelnénk, ne feledkezzünk meg arról, hogy először a lengyel és magyar kormány nemzeti importkorlátozást volt kénytelen bevezetni és csak az öt tagállam közös fellépésének volt köszönhető a most kivezetett uniós importtilalom Nézzük először a számokat. A teljes 2022. évi ukrán gabona- és olajos növény import hazánkba 2,5 millió tonna volt, amelyből 1,8 millió tonna volt a közvetlen, 0,7 millió tonna pedig a más országokon keresztüli behozatal, az idei évben pedig az import hazai leállítása előtti hónapokban már elérte a 300 ezer tonnás havi mennyiséget. Ezt lehet összevetni a korábbi években megszokott ukrán import évente összesen 40-60 ezer tonna körül alakulásával. 

Továbbra is átengedtük határainkon a más országokba irányuló tranzit lehetőségét az ukrán terményeknek, részt vállalva ezzel az Ukrajna iránti európai szolidaritásból, különösképpen a fekete-tengeri szállítás összeomlása után.

Közben a gabonaárak az importtilalom ellenére továbbra is mélyen vannak, még a tőzsdei árnál is alacsonyabbak. Ez miért van így?

A gabonák jegyzései a világpiacon lefelé mozogtak az elmúlt hónapokban, a hazai ármozgások pedig nem függetleníthetők teljes mértékben a világpiaci tendenciáktól. Jelenleg az egész régióban alacsonyabbak a gabonaárak, mint Európa nyugati felén, a tilalom ellenére is érződik az európai piacra érkezett olcsó ukrán áru lefelé húzó árhatása. Abban önmagában nincs meglepő, hogy az irányadó párizsi árutőzsde, a MATIF jegyzési árai és a magyar felvásárlási árak között árkülönbség van, hiszen Magyarország tengeri kikötőktől való távolsága miatt a kikötőkig felmerülő szállítási költségek diszkontálásával ez a különbség akár alá is támasztható. De a párizsi jegyzési árak és a kereskedők által meghirdetett felvásárlási árak közötti különbség jelenleg jóval nagyobb annál, amit a szállítási költségek indokolnának. A magyar gabonakereskedelem piaci szereplői részéről a mai napig nem érkezett magyarázat, nincs kommunikáció ezzel kapcsolatban. Azonban a piac hiába spekulált a szeptember 15-i határidő lejártára, az ukrán gabona uniós korlátozás hiányában sem fog a magyar és lengyel piacra érkezni, remélhetőleg a bolgárokon kívül a többi frontországba sem.

Mit remél az importtilalom meghosszabbításától? 

Így tudjuk megvédeni a gazdák érdekeit. Ha nem így tennénk, a következő napoktól ugyanez a terménymennyiség ömlene a magyar mezőgazdaságra, mint korábban, ez pedig kezelhetetlen helyzetet eredményezne. Az uniós importtilalmat igazoló rendkívüli piaci körülmények nálunk továbbra is fennállnak. A napraforgó aratása már megkezdődött, készül a kukorica is. A tilalom fenntartása azért kiemelten fontos, hogy legyen elegendő tárolókapacitásunk betárolni az őszi betakarítás terményeit, a hazai piacra történő értékesítés ne omoljon össze. A raktárkapacitásaink továbbra is korlátozottak, becsléseink szerint a nyári aratást követően a raktárkapacitások körülbelül. 70 százaléka foglalt az idei és korábbi év termésének egy részével. Ha szeptember 15-e után az olcsó ukrán import újra elárasztaná a közép-kelet-európai piacokat is közvetlenül, az a novemberig betakarításra kerülő magyar kukorica és napraforgó elől foglalná a szabad tárolási kapacitásokat. Érdemben tudna a régiónkban kialakult piaci válsághelyzeten enyhíteni annak a javaslatunknak az elfogadása, amely szerint vezessenek be egy olyan tranzitdíj-támogatást, amely segítségével az ukrán export akár az Északi-tengeri, akár az adriai kikötők felé rentábilisan el tud jutni.  Így az ukrán mezőgazdasági termékek el tudják hagyni a régiónkat és el tudnak jutni azokba az országokba és piacokra, amelyek számukra hagyományosan megvoltak, azaz Afrika vagy az Arab-félsziget vásárlóihoz, ott ugyanis várják és keresik azt. 

Miért kellett kiterjeszteni a korlátozást a gabonán kívül egy sor más termékre is? Ezek piaci helyzete milyen most, és mennyiben javulhat a következő hónapokban?  

Az ukrán gabonadömpinghez hasonló problémák jelentkeztek más ágazatokban is, példának okáért a tojás és a csirkehús, valamint a méhészet területén is. Az ukrán mezőgazdasági termékek vámmentes importja, az európai termelést drágító uniós termelési előírások ottani teljes hiánya és emiatti alacsony árszintjük olyan strukturális problémát jelent, amely nem áll meg a szántóföldi növénytermesztésnél. Erre európai szinten hívjuk fel a figyelmet és közös megoldás kell rá.

Mik a gabonaválság nemzetközi tapasztalatai?

A háború kapcsán nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a búza az élet. A nemzetközi közösség minden szereplőjének meg kellene értenie, hogy a gabona nem lehet a háború eszköze. Hiánya ugyanis éhínséget okoz, ami újabb háborúkhoz vezet. Ezért létkérdés, hogy a fekete-tengeri kikötők blokádja ellenére eljusson a gabona oda, ahol életadóként várnak rá. 

Éppen ezért kell az összes lehetséges eszközzel fellépnünk az ukrán gabona korábbi piacaira történő irányítása és ezzel a hazai gazdálkodók értékesítési lehetőségeinek elősegítése érdekében. Érdemes azt is látnunk, hogy a nemzetközi nagytőke tulajdonában álló nagy ukrán mezőgazdasági cégek célja már nem a harmadik világba történő értékesítés, hanem az EU piacainak uralása, amely nem csak a határmenti, hanem valamennyi tagállam mezőgazdasági termelőjének komoly gondot fog okozni. Nem felejthetjük el, hogy az Ukrajnában előállított mezőgazdasági termékeknek közel sem kell olyan szigorú követelményeknek megfelelniük, mint az Európai Unióban termelteknek, ami jóval olcsóbbá teszi az előállítást.  Brüsszel ehhez asszisztál, a magyar és az európai gazdálkodók érdekei helyett az Ukrajnában működő nemzetközi cégek érdekeit képviseli. Ugyanakkor minden európai polgárnak az az érdeke, hogy szabályok mentén, a termelőtől az asztalig ellenőrzött körülmények között előállított termékek kerüljenek az asztalaikra, és a gazdálkodók is joggal várják el, hogy biztonságot és megfelelő jövőképet biztosítsunk számukra.

Második ciklusának nyitásakor a Világgazdaságnak úgy fogalmazott: megértette a szakma, hogy most kell fejleszteni a versenyképességet. Hogy állunk ebben? 

A magyar kormány, ahogyan ez az ukrán gabona ügyében is megmutatkozott, mindig a nehéz körülmények között is helytállást tanúsító gazdák érdekében cselekszik. Az elmúlt 13 esztendő átgondolt és következetes intézkedései nyilvánvalóvá tették, hogy a kormány a magyar mezőgazdaságra stratégiai ágazatként tekint. A kormányzat elkötelezettségét mutatja, hogy a 2027-ig tartó uniós költségvetési ciklus forrásaihoz Magyarország soha nem látott mértékű, 80 százalékos nemzeti kiegészítő finanszírozást biztosít.  Ennek köszönhetően a Közös Agrárpolitika átmeneti éveinek mondott 2021-ben és 2022-ben nagyszabású beruházási programot indítottunk, amelynek keretében 1500 milliárd forint forráskerettel hirdettünk meg új pályázati felhívásokat. A mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokat támogató felhívásoknál több mint 11 ezer pályázat részesült 1445 milliárd forintot meghaladó támogatásban 2021 óta. Az új agrártámogatási rendszernek minden gazdálkodó a nyertese lehet. Éppen ezért különös figyelemmel voltunk a kis- és közepes üzemmérettel rendelkezőkre. Az agrárium jövője szempontjából az egyik legfontosabb kérdés a generációváltás sikere, ezért a generációváltást kiemelten támogatjuk.

Milyen pályán van az agrárium a hatékonysági mutatókban? Honnan indultunk, hol tartunk? 

A magyar mezőgazdaság 2022-ben rendkívüli kihívásokkal kellett, hogy szembenézzen, elég az orosz-ukrán háború következményeire, a magas input és energiaárakra és a történelmi léptékű aszályra gondolni. Ezért a 2022-es termelékenységi adatok nem tükrözik az ágazat tényleges teljesítményét, azokból nem érdemes következtetést levonni. Ugyanakkor ebben az évben is a 22. volt a magyar mezőgazdaság az uniós termelékenységi rangsorban.  A 2021. évre vonatkozó adatok alapján a magyar mezőgazdaság egy hektárra jutó hozzáadott értéke 764 euró volt, ami a tagországok között a 18. legjobb eredmény és meghaladta többek között Svédország, Lengyelország és Csehország értékét is.

Már ma is vannak hazánkban olyan gazdaságok, amelyek termelési színvonalban megközelítik a nyugat-európai élmezőnyt. Fontos látnunk továbbá, hogy a 2010 utáni kormányok kiemelt prioritásként kezelik az agráriumot, éppen ezért juttatnak történelmi léptékű forrásokat a termelékenység és versenyképesség fejlesztésére. Az eredményeket jól mutatja, hogy Magyarországon 2012 és 2020 között az élelmiszeripar termelékenysége 43 százalékkal emelkedett, amely az 5. legmagasabb növekedés az EU-ban.